Kérdés
Mit mond a Biblia az öregedésről?
Válasz
A Biblia az öregedést az evilági élet normális, természetes folyamataként tekinti. Az öregedés tiszteletet is érdemel, mivel a folyamat során általában bölcsebbekké és tapasztaltabbakká is válunk. „Ékes korona az ősz haj, az igazság útján található" (Példabeszédek 16:31, ld. még Példabeszédek 20:29). Isten szeretné, ha nem feledkeznénk meg arról, hogy az élet rövid (Jakab 4:14), és hogy a fiatalság szépsége hamar elmúlik (Példabeszédek 31:30, 1Péter 1:24).
Végső soron az öregedés kérdése nem választható el az élet értelmének a kérdésétől és az örökségünktől, amit hátrahagyunk. A Prédikátor könyvében Salamon bölcsen tekint az öregedésre és az ahhoz kapcsolódó kérdésekre.
Természetünknél fogva hajlamosak vagyunk a pillanatnak élni, de a Prédikátor 1-7 témája épp ennek a hiábavalóságát taglalja. Amint az emberek öregednek és egyre jobban érzik halandóságuk jeleit, általában igyekeznek apadó erőforrásaikat olyan projektekre fordítani, amelyek ígéretesebb és maradandóbb jelentőségűnek tűnnek, különösen, ha azt a reményt keltik, hogy örökségük továbbviszi a „nevüket" (Prédikátor 2). Sajnos, senki sem láthatja előre, hogy melyik tettnek lesz maradandó értéke és jelentősége (Prédikátor 3:1-15). Ez rendszerint különböző mértékű kiábrándultsághoz vagy éppen kétségbeeséshez vezet az élet rövidsége és a látszólagos igazságtalanság miatt, ami „a nap alatt" történik (Salamon ezt a kifejezést használja a földi életre; Prédikátor 3:16-7-29).
Salamon abban bízik, hogy amint egyre jobban rájövünk, hogy az ilyen jellegű tevékenységek keltette megelégedettség változatlanul elillan, bölcsebben kihasználjuk az Istentől kapott időt, mielőtt meghalunk (Prédikátor 8-12, ld. még Zsoltárok 90:12). Minél jobban tudatára ébredünk az időnek és igazságosságnak, annál bölcsebbek leszünk – az élet rövidségét és a látszólagos igazságtalanságot tekintve isteni nézőpontra van szükségünk (Prédikátor 3:15c–17; 8:5b–8, 12b–15; 9:11–12; 11:9; 12:14). Az időre vonatkozó héber látásmód ezekben a szakaszokban a lehetőség (a megfelelő idő arra, hogy kihasználjuk az adódó alkalmat) és a korlátozott időtartam (csak bizonyos mennyiségű idő áll rendelkezésre, mielőtt az alkalom elmúlik) fogalmát ötvözi. Az ítéletre vonatkozó héber látásmód ugyanezekben a szakaszokban azt feltételezi, hogy teljes szabadságunk van arra, hogy az Istentől kapott „osztályrészt" tetszésünk szerint használjuk fel, ugyanakkor felelősséggel tartozunk Az iránt, aki ezt az osztályrészt kiszabta nekünk. Ezeknek a fogalmaknak az újszövetségi megfelelőjét Jézus azon példázataiban találjuk, amelyek a tíz szűzről illetve a talentumokról (Máté 25), a két fiúról (Máté 21:28-32) és a hamis sáfárról (Lukács 16:1-13) szólnak.
A Prédikátor szerzője elismeri, hogy az öregedés nehézségekkel és kihívásokkal jár, beleértve a testi és mentális hanyatlást. A Prédikátor emberi szemszögből vizsgálja ezeket a nehézségeket (Prédikátor 7:15-18, 8:14-9:3), mégis, kellő isteni bölcsességet szolgáltat arra, hogy segítsen megbirkózni az öregedés fogalmával – beleértve az idő és igazságosság kérdéseit. Az emberi állapotból (egyetemes romlottság, bizonytalanság és halandóság) fakadó elkerülhetetlen kiábrándultságunk közepette érdemes szem előtt tartanunk, hogy „Csak annak van reménysége, aki az élők közé tartozik. Többet ér egy élő kutya, mint egy döglött oroszlán. Az élők annyit tudnak, hogy meg fognak halni; de a holtak semmiről sem tudnak, semmiből sincs hasznuk többé, még az emléküket is elfelejtik. Szeretetük is, gyűlöletük is, igyekezetük is tovatűnik, és nincs részük soha többé semmiben sem, ami a nap alatt történik" (Prédikátor 9:4-6). Tudván, hogy felelősek vagyunk az Istentől kapott „osztályrészünkért", örömmel, inkább előbb mint utóbb, ki kellene használnunk minden ajándékunkat, tehetségünket, bölcsességünket és minden adódó lehetőséget, még mielőtt a lehetőség elmúlna (9:7-10, 11:9-12-7).
Ennek az öregedésről szóló elmélkedésnek az a célja a Prédikátornak, hogy az élet értelmét az Istentől kapott célban találjuk meg, és csak akkor teljesíthetjük küldetésünket, ha kihasználjuk Istennek a Krisztusban, a megígért Megváltóban nyújtott osztályrészünket. Habár ez az osztályrész némelyeknek igazságtalanabbnak tűnik, mint másoknak, az élet értelme csak az utolsó ítéletkor fog kiteljesedni, amikor megkapjuk örökségünket (Prédikátor 7:11) az alapján, ahogy felhasználtuk az osztályrészünket, akár jól, akár rosszul (Prédikátor 12:14, vö. 2Korinthus 5:10). Azon a napon rendkívül jogosnak fogjuk találni Isten jutalmát, függetlenül attól, hogy milyen igazságtalannak vagy egyenlőtlenül kiosztottnak is tartjuk osztályrészünket a jelen életben.
English
Mit mond a Biblia az öregedésről?
