Kérdés
Mit mond a Biblia a stresszről?
Válasz
A szótári értelemben véve a stressz „testi, mentális, és érzelmi erőfeszítést vagy feszültséget" jelent. Egy bizonyos fokú stressz szükséges, és még jótékony hatású is – például abban az esetben, mikor a testedzés során izmainkat feszítjük meg, hogy azokat erősebbé tegyük. Ha azonban a kifejezés köznyelvi jelentését vesszük alapul, akkor ez a szó rendre negatív vagy szélsőséges mentális és érzelmi állapotra utal. Míg magát a stressz szót keresve sem találjuk a Bibliában, addig a Szentírásnak bőven van mondanivalója a stressz kialakulásában szerepet játszó olyan jelenségekről, mint az aggodalom, a nyugalmatlanság, és a fárasztó gondok. Isten Igéje világos válaszokkal és tanácsokkal abban is segítségünkre siet, hogy pontosan hogyan kezeljük ezeket a hatásokat.
Stressz időről időre mindannyiunkat utoléri. A stressz kezelése és feldolgozása személyenként nagyon eltérő lehet. Egyes embertársaink stressz hatására konkrét fizikai tüneteket produkálnak (pszichoszomatikus zavarok). Mások lehet, hogy éppen különösen termelékennyé válnak munkájukban. Olyanok is vannak, akik mentálisan és érzelmileg egyszerűen leblokkolnak. A stresszre adott lehetséges reakciók valóban nagyon széles skálán mozognak. Világunkban, ahol látszólag ezer és egy dolog tör erőszakosan arra, hogy teljes figyelmünket és időnket lekösse, a stressz egy általános emberi élménynek nevezhető. A munkánk, családunk, egészségünk megőrzése, baráti kapcsolataink, de még gyülekezeti szolgálatunk is mind képesek a fejünkre nőni, sőt bálványokká válni életünkben. A stresszre adott helyes válasz éppen abban található meg, hogy teljes életvezetésünket Isten kezébe tesszük le. A fontossági sorrend felállításánál mindig kérjük imában az Ő bölcsességét, és az Ő erejét, hogy képesek legyünk becsülettel megtenni mindazt, mire elhív(ott) minket. Mivel Isten mindig eleget ad mindenből (idő, szellemi, társas és anyagi források stb.), így nem kell a stressz áldozataiként éljük hétköznapjainkat.
Az anyagi gondok a stressz legfőbb kiváltói. Görcsölünk a pénzen, mert sokszor úgy érezzük, hogy nincs belőle elég. A számlák befizetése nem kis kihívást támaszt embertársaink azon tömegével szemben, akik hónapról hónapra élnek. Szép számmal vannak a materialista élethazugság áldozatai is, akik azon kép súlya alatt nyögnek és senyvednek, amit kényszeresen mutatni akarnak magukról a külvilág felé, és majd beleroskadnak abba, hogy fenntartsák megszokott életszínvonalukat. Egyes keresztények azért olyan stresszesek, mert nem bíznak Istenbe, Aki megígérte, hogy minden szükségünket betölti, ha csak Őt tesszük életünk legelső helyére. Az étel és a ruha miatt — Jézus szavai szerint — a pogányok szoktak aggódni. Máté evangéliumának 6. fejezetének előbbi szakaszát így olvassuk tovább: „Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?...Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal? (25; 27 igevers). Bár igaz, hogy (f)elhívásunk van arra, hogy jól sáfárkodjunk minden ránk bízott forrással, valamint hogy gondoskodjunk családunkról (1.Timótheushoz 5:8), arról azonban soha sem szabad elfeledkeznünk, hogy minden forrásunk Isten trónjától fakad. Ha letettük már az Atya megváltó jobbjába életünket, akkor Ő soha sem fog minket elhagyni, így tartanunk sem is kell ettől. Bölcsen tesszük azt is, ha belátjuk, hogy az anyagi stressz tetemes része olyan dolgok birtoklási vágyából ered, melyekre valójában nincs is igazán szükségünk. A materializmus és a stressz karöltve járnak, ha ugyanis világ dolgai után loholunk, akkor már áldozatul estünk a „gazdagság csalárdságának"(Márk 4:19), vagyis annak a hazugságnak, hogy anyagi dolgok puszta megszerzése elégedettséget, békét és örömöt hoz életünkbe. Leszögezhetjük azonban, hogy mint ahogy a legújabb mosópor nem mos jobban, mint a régebbi, így ezen sugalmazott hamisság sem igaz.
Stresszel járhat az is, mikor megpróbáltatással vagy nehézséggel kell farkasszemet nézzünk. Jakab apostol így közvetíti felénk Isten Szent Lelkének hű és igaz tanácsát: „Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül" (Jakab 1:2-4). Mikor különösen nehéz élethelyzetben találjuk magunkat, akkor nekünk, hívő keresztényekként, már van választásunk: a stressz alatt hajlunk meg, vagy meghajthatjuk térdünket Isten előtt kérvén őt arra, hogy erősítse hitünket, hogy ebből a helyzetből hosszútűrésben megnövekedve, hitben és az bizalomban megerősödött személyiségként jöjjünk majd ki (Rómabeliekhez 5:3-5; 8:28-29). Ha Istenre irányítjuk minden figyelmünket, akkor Őbenne vigasztalásra lelünk hányatottságaink tengerén is, nem merülünk alá, hanem lesz kitartásunk megfutni az előttünk álló küzdőteret (2.Korinthusbeliekhez 1:3-4; 12:9-10).
Találjuk magunkat bármiféle stresszes helyzetben is, az első lépés mindig az kell legyen, hogy az Úr Jézus Krisztushoz fordulunk. Ő János evengéliumának 14:1 igehelyéről bíztatva minket ma is így szól hozzánk: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem". Bizony boldog ember vagy testvérem, ha minden egyes nap felismered, hogy milyen égető szükséged van az Úrra! Ő az, Akivel és Aki által képesek vagyunk minden falat megugrani, és minden bajban hittel megállni. Jézus Krisztus segítsége nélkül nem hogy belerokkanunk a teherbe, de igazából lehetetlen is helyesen kezelni azt.
Az Úrban való hit, az Úrban való bizalom gyümölcsét is megtermi. A Példabeszédek könyvének bölcs fénye a legsötétebb éjszakánkba is így hasít bele: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat" (Példabeszédek 3:5-6). A saját magunk értelmére való támaszkodás napjainkban sokszor azt is jelenti, hogy világ „stresszoldási" tanácsait fogadjuk meg, azaz alkohol és drogok segítségével kötjük gúsba magunkat, vagy csak simán egy pár órányi tv-zéssel mosatjuk át az agyunkat, míg már „kellemesen" magunkba fojtottuk minden bajunkat. Ha vakítjuk magunkat testvérem, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy meg is vakulunk! Mossuk inkább meg minden szennyes ruhánkat az Ige fürdőjében, bízzunk az Úrban és hagyjuk rá minden utunkat, „majd Ő teljesíti". Ő a mi igazi stresszmenetesítőnk. Dávid király tanúságot tesz arról, hogy viszontagságai között felkereste az Urat, és Ő meghallgatta az ő kiáltását, és minden félelméből kimentette őt (Zsoltárok 34:5). Dávid bizalommal fordult az Úrhoz, megingathatatlanul hitte, hogy az Úrhoz folyamodván, szíve minden baját-, és bűneit nem rejtegetvén Isten minden bizonnyal meghallgatja őt. Az Úr szabadítása nem is váratott magára, nyugtató szelíd szavával szólt Dávid viharába, mely így menten le is csendesedett.
A Filippibeliekhez írt levél 4:6-7 igerésze talán minden igénél jobban ragadja meg, hogy hogyan érdemes a stresszt kezelni: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban." Isten élő és ható Igéje arra szólít fel minket, hogy semmi miatt se aggódjunk, hanem hogy mindent tegyünk le imában az Ő keresztje elé. Ha minden nap sikerül terhünket Őreá vetnünk, akkor egészen addig fog oszlani a stressz okozta homály, míg végül teljesen szerte is foszlik. Az 55. zsoltár 23. verse világosan kimondja, hogy Isten nem engedi, hogy az igaz valaha is ingadozzék, és Péter első levelének 5:6-7 igerészével egyetemben erősen azt tanácsolja, hogy minden gondunkat Istenre vessük. Jézus Urunk minden emberi értelmet felülhaladó békéjét ígérte nekünk, és tudjuk, hogy az Ő Igéje igazság: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen (János 14:27).
A stressz bukott világi létünk természetes velejárója (Jób 5:7; 14:1; 1.Péter 4:12; 1.Korinthusbeliekhez 10:13). Jézus megváltását még nem ismerő embertársainkkal szemben, nekünk már van választási lehetőségünk annak tekintetében, hogy hogyan kezeljük azt. Ha saját értelmünkre és erőnkre támaszkodunk, akkor csak tüneti kezelésre fogja futni. Ha azonban következetesen és szüntelen újabb csatákat akarunk nyerni a stressz állandó támadásaival szemben, akkor Jézus Krisztushoz kell meneküljünk, az Ő nevét kell hittel felhívjuk. Ahhoz azonban, hogy ezt megtehessük először is kell higgyük, hogy Ő létezik, és hogy Ő pontosan Az, Akinek a Szentírás kijelenti Őt: Isten egyszülött Fia, azaz maga Isten. Következő lépésként meg kell tanuljunk egyre jobban engedelmeskedni Neki, és bízni Benne. A bűneink engedetlensége előbb-utóbb stresszhez fog vezetni, amely képes minket időlegesen elválasztani a béke és az öröm egyetlen kiapadhatatlan igaz forrásától. Ha Jézus Urunk parancsolatait megtartjuk, akkor elégedettségben arathatjuk majd szerető Istenünk minden egyes áldását. Tudatosan minden nap az Ő békéjét kell keressük, mikor ima által felemeljük lelkünket Hozzá, hogy a lábainál letelepedve felfrissülhessünk az örök életre buzgó friss víztől, amit csak Ő adhat meg nekünk. Kizárólag Isten irgalma, nagy kegyelme, és el nem múló szeretete formálja ki belőlünk, hogy képesek legyünk életünk minden stresszhelyzetét kezelni.
English
Mit mond a Biblia a stresszről?
