Kérdés
Mit mond a Biblia a terrorizmusról?
Válasz
A Biblia nem nevezi konkrétan nevén a terrorizmust, vagy legalábbis azt a fajta terrorizmust nem, amit a szó modern értelme jelöl. A terrorizmus ez utóbbi megnyilvánulásainak célja az, hogy az erőszak különféle eszközein keresztül sokkszerű, páni-félelmet váltson ki a célkeresztben lévő lakosságból. Az ilyen terrorista akciók arra törekszenek, hogy egy adott kormányt vagy népcsoportot rákényszerítsék a terroristák követeléseivel konform viselkedésre. A vérontás lehet teljesen önkényes és öncélú, megnyilvánulhat egyfajta büntetésként, vagy bosszúként is.
Napjaink terrorista támadásainak eszközei – úgy mint a robbanószerek, biológiai és kémiai fegyverek, és lőfegyverek – nem léteztek még a bibliai időkben. Egy erőszakos támadás híre is csak nagyon lassan – szájról szájra, vagy írásos formában – terjedt az ókorban (és még jóval utána is). Csak a meglepetésszerű, nagy kiterjedésű kaotikus károkozás – és az arról beszámoló híráradat fútótűzszerű terjedése – tette lehetővé a ma ismert terrorizmus kialakulását. A világot sebesen körbejáró erőszakos képek és videók hatása nem marad el. Nyilvánvaló, hogy ezek az eszközök és mediális adottságok nem léteztek a bibliai időkben, így a terrorizmus modern alakja sem. Könnyedén felsorolhatunk azonban olyan bibliai vezérelveket, melyek mind élesen szembemennek a mai fogalmaink szerinti terrorizmussal. Az Izraeliták ószövetségi harci morálja, az ártatlanok megkímélésére való felszólítás, de az általános keresztény erkölcs is messze az elfogadható viselkedés határain kívülre rekeszti ezen förtelmes tetteket.
Tény, hogy a letűnt korok hadseregei meglehetősen nagy valószínűséggel törtek a fegyvertelen, ártatlan civil lakosság életére. Azt is mondhatjuk, hogy az ősi Közel-Kelet hadviselésében majdnem teljesen ismeretlen volt az az elv, mely szerint a nőket és gyerekeket meg kell kímélni. Izráel népe azonban olyan konkrét útmutatást kapott Istentől, mely sokkal humánusabbá tette katonai akcióit. A hadköteles korú férfiak lehetőséget kaptak arra, hogy szabadon eltávozzanak, ha éppen megházasodtak, ha megtántorodtak a félelemtől, vagy más okból nem álltak készen a hadba vonulásra. Cseppet sem buzdították őket arra, hogy öngyilkos vak indulattal vessék magukat a csatába (5.Mózes 20:5-8). Izráelnek kötelezettsége volt arra nézve is, hogy még a város ostromának kezdete előtt felajánlja békejobbját (5.Mózes 20:10). Ezzel nem csak a béke lehetőségét kínálták fel, hanem teret engedtek a csatában részt nem vevő lakosságnak arra, hogy még időben elhagyják a várost.
Izráel népének arra volt elhívása, hogy a csatában is az Isten által kijelölt szellemiség útján maradjon, nem pedig arra, hogy arról letérve a katonák helyett a civil lakosságot támadják, mint azt a modern terroristák teszik. Az Ige arra is mindig emlékeztette őket, hogy a háborúba való behívó mindig egy konkrét esetre vonatkozik (tehát a harc nem életstílus volt, mint sok hódító ókori népnél). Isten azt is mindig hangsúlyozza, hogy az ellenséget nem Izráel bármilyen vélt- vagy valós felsőbbrendűsége miatt adja a kezükre, hanem éppen az ellenség előzetes és hosszan tűrt istentelen életmódja miatt (5.Mózes 9:4-6).
Az ártatlan vér kiontását a Biblia világosan és határozottan elítéli. A Szentírásban újra és újra találkozunk a védtelenek és a békés emberek ellen irányuló erőszak kárhoztatásával (5.Mózes 27:25; Példabeszédek 6:16-18). Azokat is erősen megfeddi az Írás, akik félelemkeltés céljából olyan bevett terrorista taktikákat használnak, mint a harcképtelenek megtámadása (Jeremiás 7:6; 19:4; 22:3, 17). A felebarátunk gyűlöletből való elvesztésére irányuló halálos orvtámadást is egyértelműen gyilkosságként definiálja az Ige (5.Mózes 19:11).
Ezt a szellemiséget az Újszövetség is egyértelműen átveszi és továbbviszi. Máté evangéliumának 10:52 szakaszában ma is azt tanítja nekünk Isten Igéje, hogy Krisztus követőinek nem szabad arra vetemedniük, hogy — akár még Jézus Krisztus védelmében is — vért ontsanak. A világi felsőbbségek (ma kormány) befolyásolására-, vagy megbuktatására tett minden erőszakos kísérlet szintén tiltott (Rómabeliekhez 13:1). A keresztény hívőnek sokkal inkább arra kell törekednie, hogy a rosszat a jóság eszközeivel győzze le (Rómabeliekhez 12:21).
Mindezt egybevetve tehát megállapíthatjuk, hogy a terrorizmus minden formája teljesen összeférhetetlen a Biblia szellemiségével. A terrorista cselekedeteket az Ó-, és az Újszövetség is vehemensen ellenzi. Ezek az elvek adott személyekre éppúgy érvényesek, mint egy teljes nemzetre. Így még ha a Szentírás nem is említi konkrétan a 21. század újfajta terrorizmusát, annak minden egyes elemét mélyen megveti.
English
Mit mond a Biblia a terrorizmusról?
