Kérdés
Mit értünk helyes bibliai exegézis alatt?
Válasz
Az exegézis szó jelentése "kifejtés", "magyarázat". A bibliai exegézis a Szentírás egy konkrét passzusának beható vizsgálatát takarja, melynek célkitűzése a szöveg mondanivalójának helyesen értelmezése. Az exegézis a hermeneutika-, vagyis az értelmezés tudományának egy tartományát teszi ki. Az exegézist tudományos igényességgel folytató személyt exegétának nevezzük.
A Szentírás egyenesen felszólítja olvasóját a helyes bibliai exegézisre. Így olvassuk az igét: "Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, a ki szégyent nem vall, a ki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét" (2.Timótheus 2:15). Ezen igevers szerint jól kell forgassuk Isten Igéjének kétélű kardját, gyakorlatra pedig szorgos igetanulmányozással tehetünk szert. Ha nem így cselekszünk, akkor könnyen lehet, hogy szégyent vallunk, mint ahogyan erre a szövegrész is utal.
A Bibliát komolyan tanulmányozni szándékozó testvérek számára igen hasznos a helyes exegézis alapvető elveinek ismerete és alkalmazása:
1. A nyelvtani analízis. A Biblia emberi nyelven íródott. Nyilvánvaló, hogy minden nyelvnek van egy bizonyos szerkezete, és minden nyelv adott nyelvtani szabályokat követ. Így tehát a Biblia értelmezése egy bizonyos fokig elválaszthatatlan az adott nyelv elemzésétől, a szövegértelmezésünknek figyelembe kell vennie az adott nyelv szabályszerűségeit.
Az exegéta általában úgy kezd bele egy szövegrész elemzésébe, hogy először az azt alkotót szavak jelentését vonja górcső alá. A szavak pontos jelentésének meghatározása képezi a teljes passzus megértésének alapját. Azt is fontos figyelembe venni, hogy a szavakat eredeti jelentésük szerint definiáljuk, ne pedig azok modern - adott esetben - teljesen megváltozott jelentéséből induljunk ki (például lásd a szolga szavunk mai pejoratív jelentését és annak az eredeti értelmét – a fordító megjegyzése). A pontosság érdekében az exegéta egy pontos Bibliafordítást-, továbbá görög és héber szótárakat használ.
A következő szint a mondat szintje. A szintaxis, többek között, a szavak közötti nyelvtani viszonyt vizsgálja egy adott igerészben. Biztos kézzel mutat rá szabályos megfelelésekre, párhuzamokra, továbbá ezen a szinten már a főbb-, és mellékes mondandó elkülönítésére is kísérletet tesz. Vizsgálja az alany és állítmány együttesét, a kijelentést árnyaló és cizelláló módosítószókat stb., de akár teljes igeversek mondattani elemzését is szemlélteti pl. egy ág-diagramm segítségével.
2. A szó szerinti értelmezés vezérelve. Abból indulunk ki, hogy a vizsgálandó igerészt alkotó minden egyes szónak van egy elsődleges, szó szerinti jelentése, kivéve akkor, ha nyomós okunk van feltételezni, hogy csak egy metaforikus nyelvi eszközzel van dolgunk. Az exegéta nem próbál meg valamit beleolvasni a szövegbe, ami ott sincs, nem fog minden szó mögött mélyen rejtett szellemi jelentést feltételezni, mint ahogyan attól is eltekint,hogy mindent átvitt értelemben vegyen. Hagyja a szavakat önmagukért beszélni.
Ha tehát a Bibliában a "ló" szóval találkozunk, akkor nem kell rögtön a mindenkori harci eszközök szimbolikus leírására gondolnunk, hanem inkább egy páratlanujjú patás emlősre, melyet lovaglásban gyakorlott ember meg tud ülni. Más esetben, mikor a Biblia az Ígéret földjéről beszél, akkor egyszerűen fogadjuk el, hogy első sorban arra a földnyalábra gondol, ami Izráelnek adatott, vagyis nem feltétlenül és mindig a mennyországra való utalással állunk szemben.
3. A történelmi környezet vizsgálata. Az idő múlásával az adott kultúra is változik, mint ahogyan ez alól az emberi szélhányta nézetek és maga a nyelv sem képez kivételt. Őrizkednünk kell attól, hogy a jelen kultúránk szubjektív torzítólencséjét alkalmazzuk a Szentírás szövegének értelmezésénél. Jól tesszük tehát, ha igyekszünk az adott szövegrészt mindig a saját történelmi kontextusába "visszailleszteni".
A Biblia szorgalmas kutatója figyelembe fogja venni a földrajzi adottságokat, az adott nép szokásait, a szöveg keletkezésének idejében uralkodó társadalmi, és politikai viszonyokat stb. Az ősi zsidó kultúra tudakozása kétségtelenül nagyban segítheti a Szentírás megértését. Az exegéta, vizsgálatait alátámasztandó, Biblia-szótárak, kommentárok és történelemkönyvek ismeretanyagát is foganatosítja kutatásánál.
4. A tartalmi szintézis elve. A Biblia legkiválóbb magyarázója maga a Biblia! Először is meg kell vizsgáljuk az igerész közvetlen szövegkörnyezetéhez kapcsolódó viszonyát (vagyis az azt körülvevő igeverseket), úgy mint a szélesebb kontextust (vagyis a könyvet, melyben az igerész található), és végül a teljes -, vagy makrokontextust (vagyis az igerész viszonyulását a Biblia teljes kijelentéséhez). Meg fogjuk tapasztalni, hogy a Biblia egyszer sem mond ellent önmagának (ahol viszont látszólagos ellentmondással állunk szemben, azt az igehelyet hasonlóan kell kezelni, mint kincsestérképen található "x"- et, ami azt jelzi a királynak, hogy pontosan ott kell elkezdenie ásni - a fordító megjegyzése). Találjunk tehát bármiféle kijelentést is egy igében, az bizonyosan összhangba hozható a Szentírás más kijelentéseivel. A szintézis eme folyamatát (vagyis a látszólagos ellentétek kibékítését és összeházasítását) az exegéta egyik fő feladatának tekinti. A helyes bibliai szövegelemzés képes bármelyik adott igét a Biblia teljes tartalmához kapcsolni.
5. A gyakorlati alkalmazás. Mikor aztán elég alaposan feltártunk egy igerészt ahhoz, hogy valóban jól legyünk képesek érteni annak jelentését, akkor az annak a felelősségét is maga után vonja, hogy igyekeznünk kell azt saját életünkben a gyakorlatba is átültetni. Az igazság beszédének helyes hasogatása ugyanis nem valami elvont intellektuális időtöltés, hanem egy olyan óriási kirakós játék, melynek minden egyes puzzle darabkájának helyrekerülésével a mi földi életünk is egyre inkább kirajzolja az Úr Jézus Krisztus képét.
English
Mit értünk helyes bibliai exegézis alatt?
