Kérdés
Mi az a biblikus sáfárság?
Válasz
Ahhoz, hogy meglássuk, mit tanít a Biblia a sáfárságról, kezdjük a legelején: „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet" (1Mózes 1:1). Mivel Ő a Teremtő, Isten teljes tulajdonjoggal rendelkezik minden dolog felett, és ha nem ebből indulunk ki, az olyan, mintha az ingünk felső gombját a rossz gomblyukba foglaljuk bele – akkor az összes többi rossz helyre kerül. A Bibliában semminek, így a sáfárság tanának sem lesz értelme vagy igazi jelentősége, ha szem elől tévesztjük azt a tényt, hogy Isten a Teremtő, és teljes tulajdonjoggal rendelkezik. Csak akkor értjük meg a sáfárság tanát, ha teljesen megértjük és szívünkben megfoganasítjuk ezt az igazságot.
A sáfárság bibliai tana meghatározza az ember és Isten viszonyát: Istent tulajdonosnak tekinti és az embert ügyvezetőnek. Isten az embert munkatárssá fogadja, hogy az élet minden területét igazgassa. Pál apostol találóan fogalmaz, amikor ezt mondja: „Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok" (1Korinthus 3:9). Ebből a tételből kiindulva nemcsak a tulajdonunkat leszünk képesek helyesen látni és kellően értékelni, hanem magát az emberi életet is. Lényegében a sáfárság meghatározza a küldetésünket ebben a világban, amit maga Isten jelölt ki számunkra. Egy istenadta lehetőséget kaptunk, hogy csatlakozzunk Isten világméretű és örökérvényű megváltó munkájába (Máté 28:19-20). A sáfárság nem azt jelenti, hogy Isten elvesz tőlünk valamit, hanem arra a módszerre vonatkozik, mely során a leggazdagabb ajándékaival látja el gyermekeit.
Az Újszövetségben két görög szó adja vissza a magyar sáfárság szó jelentését. Az egyik szó az epitroposz, melynek jelentése: menedzser, intéző vagy gondnok. Kormányzati szempontból kormányzóra vagy hivatalvezetőre utal. Az Újszövetség néha nevelőszülő értelemben is használja, mint például a Galata 4:1-2-ben. „Azt mondom pedig, hogy ameddig az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek, hanem gyámok és gondozók fennhatósága alatt áll az apa által megszabott ideig." A másik szó az oikonomosz. Ez is gondnokot, menedzsert vagy ügyintézőt jelent, és gyakrabban szerepel az Újszövetségben. Többnyire sáfárnak fordítják, esetenként intézőnek, gyámnak, számvevőnek. Leginkább a háztartással és házimunkákkal kapcsolatos teendőkre és törvényekre vonatkozik.
Különösen Pál írásaiban nyer teljes jelentőséget az oikonomosz szó, ahol Pál az evangélium hirdetésének feladatát isteni megbízatásnak, tartja (1Korinthus 9:17). Pál úgy utal az isteni elhívására mint Isten kegyelmének (sáfári) megbízatására, amellyel a Krisztusban kijelentett isteni titok szolgája lesz (Efezus 3:2). Ebben a kontextusban Pál egy nagy háznép urának mutatja be Istent, aki bölcsen igazgatja azt maga Pál által, aki az Úr Jézus Krisztus engedelmes szolgája.
Az apostol kijelentésében azt is érdemes megfigyelni, hogy amikor elhívatunk és Jézus Krisztus testébe helyeztetünk, a megkövetelt sáfárság nem a saját erőnk és képességeink eredménye. Az erő, inspiráció és növekedés életünk igazgatása során Istenből kell fakadjon a bennünk levő Szentlélek által, különben a munkánk hiábavaló lesz, a jobb sáfárrá válás pedig egy önigazult, emberi növekedés. Ennek megfelelően mindig szem előtt kell tartanunk, hogy egyetlen forrásból meríthetünk úgy erőt, hogy Istennek tetsszünk: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem" (Filippi 4:13). Pál azt is mondta: „De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme" (1Korinthus 15:10).
A jó sáfárság kapcsán legtöbbször arra gondolunk, hogy miként bánunk a pénzügyeinkkel, és hogy adjunk Istennek tizedet és más adományokat. De mint láttuk, sokkal többről van szó. Ami azt illeti, többről van szó, mint az időnk, javaink, környezetünk és egészségünk felügyeletéről. Sáfárságunk egy engedelmes bizonyságtétel Isten szuverenitásáról. Ez az, ami a Krisztus követőjét motiválja, hogy a tettek mezejére lépjen, és olyan cselekedeteket hajtson végre, amelyek a Jézusban való hitét tükrözik. Pál sáfársága abból állt, hogy hirdesse, ami rá bízatott: az evangélium igazságát.
A sáfárság határozza meg azt a gyakorlatban megjelenő engedelmességet, amellyel az irányításunk alatt álló, ránk bízott dolgokat kezeljük. Ezáltal Isten szolgálatára szánjuk magunkat és mindenünket, amink van. Sáfárság az, hogy a gyakorlatban elismerjük, hogy nincs jogunk rendelkezni az életünk és javaink felett – ezek fölött Isten rendelkezik. Azt jelenti, hogy Isten sáfáraiként Isten tulajdonát igazgatjuk, és mindeközben az Ő folyamatos tekintélye alatt állunk. A hű sáfárság azt jelenti, hogy teljes mértékben elismerjük, hogy nem magunkéi, hanem Krisztus Urunkéi vagyunk, aki önmagát adta értünk.
A végső kérdés tehát ez: Én vagyok az életem ura vagy Krisztus az életem Ura? Lényegében a sáfárság az Isten és a mi Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus iránti engedelmességünket fejezi ki.
English
Mi az a biblikus sáfárság?
