Kérdés
Mit mond a Biblia a magunknak való megbocsátásról?
Válasz
A Biblia sehol sem beszél arról, hogy bocsássunk meg magunknak. Azt mondja, hogy bocsássunk meg másoknak, ha vétkeztek ellenünk, és bocsánatot kérnek. Ha hisszük, hogy Krisztus már megfizetett a bűneinkért, illetve benne bízunk mint Urunkban és Megváltónkban, és ez alapján bocsánatot kérünk Istentől, ő megbocsát. Ennyire egyszerű (1János 1:9). De még akkor is, ha megszabadulunk a bűn kötelékétől (ahogy azt a Róma 6-8 fejezeteiben olvassuk), még mindig dönthetünk úgy, hogy tovább dagonyázunk benne, mintha nem lennénk szabadok. Ugyanígy a rossz lelkiismeret kapcsán is elfogadhatjuk a tényt, hogy Krisztusban bocsánatot nyertünk, vagy hihetünk az ördög hazugságának, hogy még mindig vétkesek vagyunk, és rosszul is kell emiatt éreznünk magunkat.
A Biblia azt mondja, hogy amikor Isten megbocsát nekünk, többé nem emlékezik meg vétkeinkről (Jeremiás 31:34). Ez nem jelenti azt, hogy a mindentudó Isten el is felejti, amit megbocsájt. Inkább úgy dönt, hogy nem hozza fel a bűnünket maga vagy mások előtt. Amikor a korábbi bűneink eszünkbe jutnak, dönthetünk úgy, hogy rágódunk felettük (és bűntudatot érzünk), vagy úgy, hogy arra a csodálatos Istenre gondolunk, aki megbocsátott nekünk, és hálát és dicséretet zengünk neki érte (Filippi 4:8). A bűnökről csak akkor érdemes megemlékezni, amikor ráébresztenek Isten megbocsátásának a mértékére, és segít megbocsátani másoknak (Máté 18:21-35).
Sajnos, vannak olyanok, akik úgymond nem bocsátanak meg maguknak, azaz nem tudják túltenni magukat a múltjukon, mert nem igazán akarnak megfeledkezni a korábbi bűneikről. Némelyek úgy döntenek, hogy inkább továbbra is átélik a múltbeli bűnöket az elméjükben, és ily módon idézik fel az izgalmakat. Ez ugyanolyan bűn, amit szintén meg kell vallani és el kell hagyni. Ha egy férfi a szíve kívánságával tekint egy nőre, akkor házasságtörés vétkét követi el (Máté 5:28). Valahányszor mentálisan átélünk egy bűnt, ugyanazt a vétket újra és újra elkövetjük. Ha egy hívő ilyen helyzetben van, a bűn/bűntudat/bűn/bűntudat ciklusa pusztítóvá és véget nem érővé válhat.
Jusson eszünkbe, hogy a bűneink megbocsátást nyertek, és ez segítsen megbocsátani mások bűneit is (Máté 7:1-5, 1Timóteus 1:15). A megbocsátás emlékeztessen minket a nagy Megváltóra, aki megbocsátott nekünk (eltekintve attól, hogy milyen méltatlanok leszünk mindig), és egy szeretetteli engedelmességben közel vont magához (Róma 5:10, Zsoltárok 103:2-3,10-14). Isten megengedi, hogy a bűnünk eszünkbe jusson (Sátán szándékai gonoszak, de Istennek jó célja van ezzel), de azt akarja, hogy fogadjuk el megbocsátását, és örvendezzünk kegyelmében. Ezért ha legközelebb egy korábbi bűnöd jut eszedbe, „válts egy másik csatornára", és inkább Isten irgalmára gondolj (jól jöhet, ha készítesz egy listát dicséretre buzdító igeversekről), és arra gondolj, hogy mennyire kellene gyűlöljük a bűnt.
English
Mit mond a Biblia a magunknak való megbocsátásról?
