Kérdés
Mitől leszünk a botlás köve mások számára?
Válasz
A másokkal való bánásmódra vonatkozó törvények sorában találjunk egy előírást: „A süketet ne ócsárold, a vak elé gáncsot ne vess! Félj Istenedtől! Én vagyok az Úr" 3Mózes 19:14)! Követ vagy gáncsot rakni egy vak ember elé nyilván kegyetlen dolog, de az Újszövetség fogja ezt a gyakorlatias mondást, és lelki metaforává alakítja. Miután Péter kifogásolta, hogy Jézus a keresztre feszítéséről beszélt, az Úr ezt mondta: „Takarodj a szemem elől, Sátán! El akarsz gáncsolni, mivel nem úgy gondolkodsz, mint Isten, hanem úgy, mint az emberek" (Máté 16:23, Egyszerű)! Péter, a sátán hatására megpróbálta eltéríteni Jézust a céljától, amiért jött. Próbálta „elgáncsolni" Jézust a kereszthez vezető úton. Pál hasonló gondolatot fogalmaz meg: „mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés [azaz: gáncs, botlás köve; a ford.], a pogányoknak pedig bolondság" (1Korinthus 1:23). A zsidók megütköztek azon az elgondoláson, hogy a Messiást keresztre feszítik, ugyanis ez nem egyezett meg a Messiásról alkotott elképzeléseikkel.
De legtöbb esetben a „botlás köve", a „gáncs" olyan dologra vagy személyre utal, amely akadályt gördít az Istennel való kapcsolat útjába. A Máté 18:5-7-ben Jézus azt mondja: „És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be. Aki pedig megbotránkoztat (vagy: elgáncsol, a ford.) egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik. Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat." Ahogy jobb lenne Isten országának szempontjából, hogy levágjuk a kezünket, semmint hogy vétkezzünk (Máté 18:8), úgy az is jobb lenne, ha megfulladnánk, semhogy bűnre vigyünk egy gyermeket. A Róma 14:13-ban Pál rámutat arra, hogy egyedül Isten ítélkezhet – mi nem ítélkezhetünk mások felett, de arra figyelnünk kell, hogy ne vigyünk rá olyan bűnre másokat, amelyek minket is aggasztanak.
A botlás köve akkor is előkerül, amikor az út nem annyira egyértelmű. Az érett hívő élet megenged némi szabadságot, ami látszólag ellent mondhat az engedelmes, fegyelmezett hitnek. A korinthusiakat zavarta a bálványáldozati hús evése. Ennek modern megfelelői lehetnek a mértékletes alkohol fogyasztás vagy a tánc. „De vigyázzatok, nehogy ez a szabadságotok valamiképpen megütközést ne váltson ki az erőtlenek között" (1Korinthus 8:9). A szabadság nem ér annyit, hogy másokat akadályozzon az Istennel való járásában. Ha Isten megenged valamit, ami mást bűnre késztetne, akkor azt a valamit el kell kerülnünk. A hívőknek nagy szabadságuk van, de a legnagyobb szabadság az, hogy mások jólétét a magunk jóléte elé helyezhetjük.
Ha nem botránkoztatunk vagy ütköztetünk meg másokat, azt jelenti, hogy nem visszük őt bűnre. Hogyan lehet ezt megvalósítani? Az a helyzettől és a körülöttünk levők szívének állapotától függ. Mivel Isten szeretetében és gondviselésében most és mindörökké biztonságban vagyunk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy odafigyeljünk azokra, akik gyengébbek nálunk: akiknek konkrét megerősítésre van szükségük, hogy megértsék, ki Isten. Bizonyos helyzetekben ez azt jelenti, hogy a szabadság megélése bemutatja, hogy Isten a kegyelem Istene. Máskor azt jelenti, hogy fegyelmeznünk kell magunkat, hogy egy gyengébb hívőt erősíthessünk, ne pedig olyan „szabadságra" késztessük, amelyre még nem készült fel. De minden esetben azt jelenti, hogy ne késztessünk valakit arra, hogy olyasmit tegyen, ami a Biblia szerint konkrétan bűn.
English
Mitől leszünk a botlás köve mások számára?
