Kérdés
Miért keveredik botrányba olyan sok evangéliumi keresztyén vezető?
Válasz
Először is fontos hangsúlyoznunk, hogy az „olyan sok” nem tekinthető pontos meghatározásnak. Úgy tűnhet, hogy sok evangéliumi keresztyén vezető keveredik botrányba, de ez annak tudható be, hogy az ilyen jellegű hírek nagy publicitást kapnak. Több ezer evangéliumi keresztyén vezető, pásztor, tanító, misszionárius, író és evangélista van, aki soha semmilyen „botrányos” dologban nem vett részt. Az evangéliumi keresztyén vezetők túlnyomó többsége szereti Istent, hűséges a házastársához és a családjához, és minden dolog tekintetében maximálisan becsületesen jár el. Nem helyes némelyek hibája miatt mindenkit megbélyegezni.
Ugyanakkor tény és való, hogy időnként előfordulnak botrányok a magukat evangéliumi keresztyénnek való hívek körében. Volt már rá példa, hogy ismert keresztyén elöljárókat házasságtörésen vagy prostitúción kaptak. Más evangéliumi keresztyéneket adócsalás és egyéb pénzügyi szabálysértések miatt ítéltek el. Vajon miért történik ilyesmi? Erre legalább három alapvető magyarázatot adhatunk: 1) A magukat evangéliumi keresztyénnek valló emberek némelyike hitetlen sarlatán, 2) vannak evangéliumi keresztyén vezetők, akik pozíciójuk miatt felfuvalkodottá válnak és 3) Sátán és a démonai erősebben támadják és kísértik a keresztyén vezetőket, tudva, hogy a vezetőkkel kapcsolatos botrányok a keresztyének és a nem keresztyének között egyaránt nagy rombolást tudnak okozni.
1) A botrányokon ért „evangéliumi keresztyének” egy része megtéretlen sarlatán és hamis próféta. Jézus így figyelmeztet bennünket: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. […] Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket." A hamis próféták istenfélő emberek és komoly evangéliumi keresztyén vezetők látszatát keltik, de a „gyümölcseik” (a botrányok) végül megmutatják, hogy éppen az ellentétei annak, akinek állították magukat. E tekintetben tehát Sátán példáját követik: „Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz.” (2 Korinthus 11:14–15)
2) A Biblia világosan figyelmeztet: „Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.” (Példabeszédek 16:18) Jakab levele is felhívja rá a figyelmünket, hogy „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja” (4:6). A Biblia újra meg újra óva int bennünket a büszkeségtől. Sok keresztyén vezető alázatosan és Istenre hagyatkozva kezdi a szolgálatát, de ahogy az növekedni és gyümölcsözni kezd, kísértésbe esnek, és maguknak is lopnak az Istennek járó dicsőségből. Némely evangéliumi keresztyén vezetők az ajkukkal tisztelik ugyan Istent, de valójában saját erejükkel és bölcsességükkel igyekeznek felépíteni a szolgálatukat. Ez a fajta büszkeség garantáltan bukáshoz vezet. Isten így figyelmeztet minket Hóseás prófétán keresztül: „Ha volt legelőjük, jóllaktak, jóllaktak és fölfuvalkodtak, ezért elfeledtek engem.” (Hóseás 13:6)
3) Sátán tudja, hogy komoly károkat okozhat, ha egy evangéliumi keresztyén vezetőt botrányba kever. Ahogyan Dávid király Betsabéval elkövetett házasságtörése és Uriás alattomos meggyilkolása is sokat ártott nem csupán Dávid családjának, hanem Izráel egész nemzetének, úgy károsított meg vagy tett tönkre egész gyülekezeteket vagy szolgálatokat a vezető erkölcsi botlása. A vezetők bukása sok keresztyént megingat a hitében, a hitetlen embereknek pedig indokul szolgál Krisztus elutasítására. Sátán és a démonai is tisztában vannak ezzel, ezért fokozott támadást indítanak a vezetők ellen. „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el” – figyelmeztet bennünket a Biblia (1 Péter 5:8).
Hogyan reagáljunk tehát, amikor egy evangéliumi keresztyén vezetőt botrányos viselkedéssel vádolnak vagy tetten is érnek? 1) Ne hallgassunk meg és higgyünk el alaptalan vádakat (Példabeszédek 18:8, 17; 1 Timóteus 5:19). 2) A megfelelő bibliai eszközökkel feddjük meg azokat, akik vétkeztek (Máté 18:15–17; 1 Timóteus 5:20). Ha a bűn bizonyítást nyer és komoly dologról van szó, az érintett személynek véglegesen fel kell adnia a vezetői szolgálatát (1 Timóteus 3:1–13). 3) Bocsássunk meg azoknak, akik bűnt követtek el (Efézus 4:32; Kolossé 3:13), és ha megbizonyosodtunk arról, hogy megbánták a tetteiket, fogadjuk vissza őket a közösségbe (Galácia 6:1; 1 Péter 4:8), de ne a vezetőségbe. 4) Imádkozzunk kitartóan a vezetőinkért. Kérjük Istent, hogy erősítse, védje és bátorítsa őket, tudva, hogy milyen nehézségekkel küzdenek, milyen kísértésekkel állnak szemben, és mekkora nyomás nehezedik rájuk. 5) És ami a legfontosabb: arra emlékeztessen bennünket egy-egy evangéliumi keresztyén vezető hibája, hogy mindig egyedül Istenbe vessük a hitünket. Ő az, aki soha nem vall kudarcot, nem vétkezik és nem hazudik. „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!” (Ézsaiás 6:3)
English
Miért keveredik botrányba olyan sok evangéliumi keresztyén vezető?
