Kérdés
Mit jelent az pontosan, hogy egy bukott világban élünk?
Válasz
A Szentírás a bukott szót a szellemi és erkölcsi romlás/romlottság leírására használja. Izráel népére éppúgy ezt a kifejezést használja Isten Igéje (Ámosz 5:2 lásd „elesett"), mint ahogyan a lázadó angyalokra (Ézsaiás 14:12; Jelenések 12:4) és az ember egykori dicső állapotára is (1.Péter 1:24). Ezekben az igékben láthatjuk, hogyan estünk alá Isten irántunk való jósága hegyéről, hogy a bűn hatására hogyan estünk el, és hogyan estünk ezáltal Isten igazságos ítélete alá. A bukott állapotban lévő minden lény mind a mai napig nyögi a bűn degradáló és halálos szellemi, erkölcsi, és társadalmi következményeit.
Számos bibliai rész beszél erről a bukásról. A Korinthusbeliekhez írt első levél 10:12-es igehelye így figyelmezteti az Úr Jézus Krisztus minden követőjét: „Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék". A bűnbeesés nem más, mint az igazságosságban való növekedés szöges ellentettje, úgy Ádámék idejében, mint ma. Jézus a Jelenések könyvének 2:5 igerészében így szól az efezusi gyülekezethez, melynek tagjai — szavai szerint — elhagyták első szeretetüket: „Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd..."
Az egész emberiség eltévelyedett... :
• az Istennel való baráti kapcsolattól. Velünkszületett állapotunkban büszkén határoljuk el magunkat Istentől, és ellenségeskedés van szívünkben Vele szemben. Ennek következményeként szellemi és testi lényünk minden egyes porcikája haldoklik (1.Mózes 2:16; 3:2-19; 2.Mózes 15:26; 5.Mózes 30:15-20).
• attól, hogy Isten lényének képmása legyen. Napjainkra annyira messze kerültünk Istentől, hogy tökéletes lenyomatának már csak törött, torz képei vagyunk, amitől persze mi magunk is szenvedünk (1.Mózes 6:5; Máté 15:19; Rómabeliekhez 1:14-2:16; Rómabeliekhez 3:9-20).
• attól, hogy azonnal-, teljesen-, és nagy örömmel teljesítse az Ő parancsolatait. Épp ennyire kevéssé tudunk Isten életünkre néző tökéletes és grandiózus terve szerint élni. Fellázadva Isten könnyű és gyönyörűséges igája ellen, a társadalmaink minden szintjén állandó viszálykodás, csalódottság és elégedetlenség az úr (1.Mózes 3:14-16; Jakab 4:1-10).
• mindattól a szépségtől, nyugalomtól és élettől, amit az Isten akarata szerinti család tartogat számára. Mára így mélyre süllyedtünk a szexuális devianciák minden mocsarában, legyen szó a kapcsolatok, és élettársi viszonyok általános célvesztettségről és céltévesztéséről, az állandó otthoni veszekedésről, a családon belüli erőszakról, vagy a szexuális identitás teljes elmosódásáról (1.Mózes 3:16; Rómabeliekhez 1:14-2:16; Galátziabeliekhez 5:19-21).
• attól, hogy Isten felszólításához hűen, jól sáfárkodjon, és eszesen gazdálkodjon az anyagi világ minden kincsével. Nem csoda hát, hogy földünk forrásainak önző kiszipolyozása, és az általánossá vált rablógazdálkodás természeti katasztrófák tömegeit vonja maga után. Azonban azt sem felejthetjük azonban, hogy a föld csak egy átmeneti lakhely, ahol pillanatnyilag is e testben sátorozunk. A hívő embernek Isten által épített örök lakhelyre van ígérete (1.Mózes 3:17-19; Prédikátor 5:8-17; Haggai 1:6).
• Isten Igazságának megvilágosító ismeretétől. Nem csoda hát, hogy a romlott gondolkodás minden zavara és bolondsága igáz le minket (1.Mózes 2:17; Példabeszédek 1-31. fejezet; Bírák 1-21. fejezet; Rómabeliekhez 1:28).
A bukott világban való mindennapi életünk része a bűnnel való szüntelen tusakodás. A sóhajtás és a szív fájdalma lett keserű kenyerünk. Bármerre nézünk is, az igazságtalanság-, az embertelen viselkedés-, és a hazugság mindenütt jelen van és nagy lendülettel tör előre. Az is kezd nyilvánvalóvá válni, hogy a természeti katasztrófák egyre nagyobb mértéket öltenek, és bődületes pusztítást hagynak maguk után. Fontos leszögeznünk, hogy ezen dolgok közül egyik sem szerepelt Isten eredeti tervében. Mivel azonban az Éden kertjében magunk mögé vetettük eredeti állapotunkat, ezért most egy megromlott/megrontott világban kell élnünk, és az „egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög" az ember akkori bűnének következményei miatt (Rómabeliekhez 8:22), ezért is várja sóvárogva Isten fiainak megjelenését (értsd minden hívő keresztény).
Az örömhír azonban éppen az, hogy Isten nem fogja mindörökre így hagyni ezt a méltatlan állapotot. Jézus Krisztuson keresztül helyreállítja az egész teremtést, és az eredeti tökéletes rendet.
• Jézus Krisztusban helyreállítja az ember és az Isten közötti eredeti baráti kapcsolatot, és örök élettel áld meg minket (János 10:10; 15:15; Rómabeliekhez 3:21–31; 5:1–11; 6:1–14; 8:1–4; 8:22–23; 1.Korinthusbeliekhez 15:26; Efézusbeliekhez 1:3—2:22; Kolossébeliekhez 1:15–22)
• Jézus Krisztusban helyreállította Isten dicsőségének tökéletes képét (Rómabeliekhez 8:28-32; 1.Korinthusbeliekhez 6:11).
• Jézus Krisztusban helyreállítja a teljes és boldog élet minden életvezetési szabályát, ami igaz békében és jólétben tetőzik be (Máté 5-7. fejezet; Efézusbeliekhez 5:15-21; Jakab 2:8).
• Jézus Krisztus által helyreállítja a család eredeti felépítését (Lukács 1:17; 1.Korinthusbeliekhez 6:11; Efézusbeliekhez 5:21—6:4; Kolossébeliekhez 3:18–21).
• Jézus Krisztus által helyreállítja az ember eredeti hű felvigyázói szerepét a földön (Rómabeliekhez 8:18–21).
Jézus Krisztus ígérete szerint vissza fog térni, és ekkor mindent meg fog igazítani (azaz megint igazzá fog tenni) mégpedig örökre (Ézsaiás 2:2-4; 25:6–9; 65:17–25; Jelenések 20—22). Ne engedjük el füleink mellett Isten minden embernek szóló végső meghívását: „Jövel!" (Jelenések 22:17). Mindenki, aki hittel jön Jézushoz, mindenki, aki hittel felhívja az Ő Nevét, megtartatik, és végül Isten dicsőségében részesül.
English
Mit jelent az pontosan, hogy egy bukott világban élünk?
