Kérdés
Bűn gazdagnak lenni?
Válasz
A Biblia sokat említi a szegényeket, és világossá teszi, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyjuk nehéz helyzetüket (Példabeszédek 22:22; 5.Mózes 15:7; Jakab 2:5-6). Amikor Isten elküldte a Fiát a világra, nem valami palotába vagy kastélyba helyezte Őt – Jézus egy szerény körülmények között élő családba született (Márk 6:3; János 1:46). A Bibliában több példát is találunk arra, hogy Isten gazdagsággal áldott meg egyeseket, így Ábrahámot (1.Mózes 13:2), Jákobot (1.Mózes 30:43) és Salamont (1.Királyok 10:23). Amikor viszont a Szentírás az anyagi gazdagságról beszél, az esetek túlnyomó többségében a gazdagsággal járó veszélyekre irányítja figyelmünk. Nem bűn gazdagnak lenni, a gazdagság viszont kétségtelenül megnyitja az ajtót a kísértés előtt. A bűn nem magában az anyagi javak birtoklásában bújik meg, hanem a gazdagsághoz való hozzáállásunkban, valamint abban, hogy hogyan élünk javainkkal.
A Timótheushoz írt első levél 6:9 igeverse kimondja: “A kik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik”. A 10. igevers pedig így folytatja: “Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal.” Sokan idézik hamisan ezt a verset, mikor azt mondják, hogy a pénz minden rossz gyökere, ez viszont nyilvánvalóan helytelen. Az igevers ugyanis azt jelenti ki, hogy a pénz szeretete az, ami csapdába ejt minket. Mikor ennek az esete forog fenn, akkor már bálványként hat ránk, és bálvány módjára határoz meg minket. Ha a világi sikerre, gazdagságra, kapcsolatokra vagy hírnévre összpontosítunk, bálványimádókká válunk. Ha földi céljaink válnak életünk legfontosabb tartalmává, akkor nem lehetünk az Úr tetszésére (Rómabeliekhez 8:8).
Isten evilági gazdagságot is adhat azon követőinek, akik javait az Ő akarata szerint osztják el mások között. Az olyan vagyonos keresztények, akik képesek nem bálványként kezelni a pénzt, sokak számára áldást jelentenek. Jótékonysági alapítványokat állítanak lábra, hozzájárulnak az árvák és özvegyek megsegítéséhez (Jakab 1:27), helyi gyülekezeteiknek pedig anyagi stabilitást kölcsönöznek (Malakiás 3:10). Gazdag keresztények nélkül sok misszionárius nem tudna a terepen szolgálni.
Bár Zákeus gazdag ember volt, nyereségére mégis link módon tett szert, az életét pedig a kapzsiság jellemezte. Aztán azonban találkozott Jézussal, az Úr pedig megváltoztatta az életét. Zákeus (szellemi) átalakulása élete minden területére kihatott, így a pénzzel való bánásmódjára is: “...Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe” (Lukács 19:8). Azzal, hogy Zákeus megtalálta Krisztusban a megváltást, vagyonának is új rendeltetést talált. Nem volt bűne, hogy gazdag volt, az viszont bűne lett volna, ha továbbra is becsapja az embereket, vagy ha gazdagságát önző célokra használja fel. Isten azért ad egyeseknek gazdagságot, hogy azzal mások javát szolgálják.
Isten azt akarja, hogy örömünk leljük mindabban, amit adott nekünk, míg ügyelünk arra, hogy nehogy maga az ajándék váljon istenünkké. Bölcsen tesszük, ha mindenükre amink csak van, az Úrtól kapott kölcsönként tekintünk, és tőle kérdezzük meg, hogyan mire akarja, hogy felhasználjuk (Zsoltárok 50:9-12). Csak akkor bizonyulhatunk az Isten által ránk bízott javak hűséges sáfárainak, ha a gazdagság utáni vágy nem vezeti tévútra a szívünk.
English
Bűn gazdagnak lenni?
