Kérdés
Ha Jézus megfizette a bűneink árát, akkor miért kell nekünk is elszenvednünk a bűn következményeit?
Válasz
A Szentírásban ezt olvassuk: „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban" (Róma 6:23). Krisztus megfizette a bűneinkért az árat. Mindnyájan halált érdemlünk, ami a bűn végső büntetése. Mindenki meg fog fizetni a bűneiért, hacsak nem fordul Krisztushoz, aki a vérével fizetett a bűneinkért. Ádám és Éva bűnének az volt a következménye, hogy el kellett hagyniuk az éden kertjét. A következmények helyett talán jobb lenne úgy tekinteni rájuk mint fegyelmezésre. A Zsidók szerzője ezt írja a fegyelmezésről és céljáról: „és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: "Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad."
Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja? Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak. Azután: testi apáink fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa" (Zsidók 12:5-11).
Isten az által mutatja ki a szeretetét irántunk, hogy a helyes útra terel, vagy megfegyelmez, hogy olyanok legyünk, amilyennek látni szeretne. Mit tesz egy jó apa, amikor látja, hogy a gyermeke letér a helyes útról? Fegyelmezési módszerekkel visszatereli. A fegyelmezésnek sok formája van, a vétek mértékétől függően. Ha egy gyermeket soha nem fegyelmeznek, vagy soha nem kell szembenéznie a rosszaságainak a következményekkel, akkor nem fogja megtanulni, hogy mi a helyes.
Ezért Isten szeretettel megfegyelmezi az övéit. Ha soha nem kellene elszenvedned a bűneid következményeit, honnan tudnád, hogy amit teszel, az jó vagy rossz? A zsoltáros így fogalmazott: „Avagy nincs értelem a hamisságnak cselekvőiben, a kik az én népemet megeszik, mintha kenyeret ennének, a kik az Istent segítségül nem hívják" (Zsoltárok 53:5, Károli). Vö. Zsoltárok 10:11: A gonoszok azt gondolják magukban: „Isten nem törődik velünk, ide sem néz, meg se látta ezt!" Ha Isten nem törődne a következményekkel, nem tanulnánk a hibáinkból és nem változnánk. Isten csak az övéit fegyelmezi, és az irántunk való szeretet vezérli, nem pedig bántani vagy lehúzni akar. Isten ily módon mondja azt, hogy „Gyermekem, rossz irányba mész, és ideje visszafordulnod és azt tenned, ami helyes." Ha senki nem szól, amikor rosszat teszünk, akkor tovább folytatjuk.
Isten megfizette bűneinkért az árat, hogy ne kelljen elszenvednünk a második halált, ami a pokol (Jelenések 20:14). Irántunk való szeretetéből megfegyelmez, és olyan közösségbe állít magával, amilyenben látni szeretne. Szóval, amikor legközelebb úgy érzed, hogy a bűneid következményeit kell elszenvedned, gondolj arra, hogy Isten szeretetből fegyelmez.
Végül, az engedetlenség Isten törvényével szemben gyakran ideiglenes következményekkel jár, amelyeknek semmi közük Isten fegyelmezéséhez. Például, ha egy gyilkos Krisztushoz fordul és megtér minden bűnéből, Isten megbocsát neki az örökkévalóságot illetően, és teljes közösséget élvezhet Istennel az örökkévalóságban a mennyben. A társadalom azonban, amelyben él, továbbra is azt fogja követelni, hogy ideiglenes értelemben fizessen meg a tettéért. Lehet, hogy egész életét börtönben kell töltenie, vagy éppen ki is végzik a bűntette miatt. De még ilyenkor is bízhat Istenben, miközben a végső megváltásra és örök boldogságra vár.
English
Ha Jézus megfizette a bűneink árát, akkor miért kell nekünk is elszenvednünk a bűn következményeit?
