Kérdés
A lányszöktetés tényleg bűn? Mit mond a Biblia a lányszöktetésről?
Válasz
Ezen cikkünkben a lányszöktetés alatt a leendő házaspár titokban való megszökését értjük. A lányszöktetés általában egy olyan esküvőbe torkollik, amit a szülők beleegyezése nélkül tartanak meg. A lányszöktetés nem azonos a polgári esküvővel. A lányszöktetés hátterében nem mindig, de általában mégis valami titokzatoskodásra okot adó tiltott dolgot feltételez az ember. A lányszöktetés az elmúlt években egyes angolszász országokban egyre inkább új jelentést kapott, és így ma már sokan “egy kis költségvetésű, rögtönzött esküvő tervezését”-, vagy olyan esküvőt értenek alatta, “ahol a vendéglista szigorúan korlátozott”. Jelen cikkünkben azonban a lányszöktetést úgy fogjuk definiálni, mint “a titokban való házasságkötés okán történő elszökést”, és azt vizsgáljuk, hogy a Bibliának van-e róla valami mondanivalója.
A szokások az évszázadok során változtak, és kultúránként még mindig eltérőek. Az emberi történelem legkorábbi szakaszaiban a jövőbeli menyasszony és vőlegény egyszerűen kiválasztotta egymást, majd új háztartást alapított (1.Mózes 2:22). Amint azonban az ember egyre inkább elszaporodott a földön, ez az új családalapítás már ünneplésre adott okot. Egy házasságkötési szokásra tett első utalást abban az igaz történetben találunk a Szentírásban, amikor Ábrahám visszaküldte szolgáját saját hazájába, hogy az feleséget keressen fiának, Izsáknak (1.Mózes 24:3-4). A szolga arra kérte az Urat, hogy irányítsa őt a megfelelő lányhoz – így találta meg Rebekát (1.Mózes 24:5-51). A lány családja megengedte a hajadonnak, hogy maga hozza meg a döntést, mire ő beleegyezett, hogy visszatérjen a szolgával, és Izsák felesége legyen (1.Mózes 24:57-58). Az esküvőről nem esik említés. Egyszerűen csak követett egy idegent egy távoli országba, és egy olyan férfi felesége lett, akivel még soha nem találkozott azelőtt.
Az egyes házassági szokásokba való további rövid betekintést akkor kapunk, amikor Jákob haragtól ittas testvére, Ézsau elől (1.Mózes 27:41) anyja népéhez menekült. Nagybátyjához, Lábánhoz érkezve Jákob azonnal beleszeretett unokatestvérébe, Rákhelbe (1.Mózes 29:18). Lábán azt követelte meg Jákobtól, hogy jegyajándékként hét évig dolgozzon Rákhelért (1.Mózes 29:20). Jákob ebbe bele is egyezett, vagyis nem szöktette meg Rákhelt, amikor viszont beköszöntött az esküvő napja, Lábán kicserélte a menyasszonyokat, és idősebb lányát, Leát adta Jákobhoz, mondván: “...Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket oda adják a nagyobbik előtt” (1.Mózes 29:26). Az esküvői szokások tehát már akkoriban is léteztek, vagyis (a házasság nélküli) lányszöktetés nem volt szokványos.
A házasságot maga Isten teremtette. Az Édenkertben Évát Ádám elé vitte, és a világ első esküvőjének keretében férjként és feleségként egyesítette őket (1.Mózes 2:21-24). A házasság mindig is rendkívül fontos volt Isten számára, így az méltó alkalom az ünneplésre. Az egyik oka annak, hogy Isten miért gyűlöli a válást, épp az, hogy maga az Úr minden házasság tanúja (Malakiás 2:14). Jézus földi szolgálatának idején az esküvő olyan lakomákkal teljes és tánccal tarkított hatalmas ünnepség volt, ami gyakran több, mint egy hétig tartott. A lányszöktetés gondolata egy ilyen kultúrától idegen lett volna.
A valós lányszöktetés – vagyis nem a házasság előtti legénybúcsú keretében történő humoros közjáték (a fordító megjegyzése) – a családok részéről bizonyos fokú rosszallást von maga után. A lányszöktetés szokásos oka az, hogy elkerüljék a szégyent, ha a menyasszony már teherbe esett, hogy így ne kelljen a szülők szemrehányásával szembesülni, esetleg hogy egyszerűen elkerüljék a legtöbb esküvői szertartást övező fölös és feles felhajtást. Sok olyan pár, aki így oldott kereket, később azonban megbánja a fényképek és emlékek hiányát. Gyakran úgy érzik, hogy családjukat és barátaikat is megfosztották annak kiváltságától, hogy örömük részesei lehessenek. Mivel a lányszöktetés már természeténél fogva is kizárja a szülők részvételét, úgy tűnik, hogy a Biblia azon ismételt parancsait is megsérti, melyek apánk és anyánk tiszteletére szólítanak fel minket (Efézusbeliekhez 6:2; 2.Mózes 20:12).
Előfordulhat olyan helyzet is, amikor egy keresztény pár szeretne összeházasodni, de mivel a szülők egy hamis valláshoz tartoznak, vagy esetleg máshoz szeretnék őket hozzáadni, a pár számára látszólag a szökés válik az egyetlen alternatívává. Egy ilyen döntést viszont csak akkor szabad meghozni, ha már a szülőkkel való értelmes beszédre és az ellentétes álláspont kifejtésére való minden más próbálkozás ki lett merítve.
Mivel a Biblia két ember nászának megkoronázásakor az esküvői ünnepségekre helyezi a hangsúlyt, úgy tűnik, hogy a lányszöktetés nem Isten akarata a házasulandó párok számára. Az Ige az egyházat egy menyasszonyhoz hasonlítja, Jézus pedig maga a vőlegény (Márk 2:19-20; 2.Korinthusbeliekhez 11:2). A kettejük jövőbeli menyegzőjének minden bibliai említése örömteli, gyönyörű és nyilvános esemény-, nem pedig valami suttyomban lezavart alkalom képét festi. A Biblia történetírása során említett minden esküvő ünnepléssel zajlott, és nagy tiszteletet jelentett az egyesülő családok számára. Bár a lányszöktetés önmagában nem bűn, az érintett pár mégis alaposan át kell gondolja, hogy miért fontolgatja a szökést. Ha lázadó és dacos szívbéli tartás, vagy épp egy szégyenpírrel bevont eset motiválják őket erre, akkor a lányszöktetés jó eséllyel csak tovább ront majd a helyzeten. A házasság túl jelentőségteljes ahhoz, hogy rossz csillag alatt kezdjük. Egy ilyen jelentőségteljes eseménynek igenis kijár az ünneplés megkülönböztetett tisztelete.
English
A lányszöktetés tényleg bűn? Mit mond a Biblia a lányszöktetésről?
