Kérdés
Vajon mi a bűn definíciója?
Válasz
A bűnt úgy definiálja a Biblia, mint Isten törvényének megszegése (1 János 3:4), illetve Isten elleni lázadás (5 Mózes 9:7; Józsué 1:18). Lucifer által jelent meg a bűn, aki valószínűleg a leggyönyörűbb és legerőteljesebb volt az angyalok között. Nem volt elégedett a pozíciójával, Istennél magasabbra kívánkozott, ez okozta bukását, illetve innen ered a bűn (Ézsaiás 14:12–15). Újabb nevén Sátán, ő az, aki bevitte a bűnt az Édenkertbe az emberiség életébe, ahol azzal csábította el Ádámot és Évát, hogy „olyanok lehettek, mint Isten”. Az 1 Mózes 3 leírja Ádám és Éva lázadását Isten és az Ő parancsa ellen. Azóta a bűn az emberiség minden generációjában megtalálható, és mi — Ádám leszármazottai — tőle örököltük a bűnt. A Róma 5:12 beszél arról, hogy Ádámon keresztül a bűn bejött a világra, és így a halál elér minden embert, mert „a bűn zsoldja a halál” (Róma 6:23).
Ádámon keresztül a bűnre való hajlam elterjedt az emberiség között, és az ember természetében vált bűnössé. Amikor Ádám vétkezett, lázadása miatt belső természete megváltozott, szellemi halált és romlottságot hozva számára, amely továbbszállt mindazokra, akik utána jöttek. Nem azért vagyunk bűnösök, mert vétkezünk; inkább vétkezünk, mert bűnösök vagyunk. Ez az örökölt romlottság eredendő bűn néven ismert. Ahogyan testi tulajdonságokat öröklünk szüleinktől, ugyanúgy örököljük Ádám bűnös természetét is. A bukott emberi természet ezen állapotáról panaszkodik Dávid király a Zsoltárok 51:5-ben: „Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van.”
A bűn egy másik fajtája a tulajdonított bűn. Mind pénzügyi, mind jogi vonatkozásban a „tulajdonított” szóval fordított görög szó jelentése: „valamit, ami valakié, egy másik személy számlájára írni”.
A mózesi törvények előtt nem tulajdonították az embereknek bűneiket, habár az emberek bűnösök voltak az eredendő bűn miatt. A mózesi törvények után a törvény megszegése az emberek bűnének lett tulajdonítva (Róma 5:13). Még mielőtt a törvény áthágását felrótták volna az embernek, a bűnért járó elsődleges büntetés (a halál) uralomra jutott (Róma 5:14). Minden ember — Ádámtól Mózesig — ki volt téve a halálnak, de nem a mózesi törvény elleni vétkeik miatt (mert nem volt törvény), hanem alapvetően bűnös természetük miatt. Mózes után az emberek mind az Ádámtól eredő bűn miatt, mind a tulajdonított bűn miatt alá voltak rendelve a halálnak, mert megszegték Isten törvényeit.
Isten az átruházás elvét használta, hogy jót tegyen az emberekkel, amikor átruházta a hívők bűnét Jézus Krisztusra, aki kifizette a büntetést — halált — a kereszten. Isten bűnösként kezelte Jézust, amikor bűneinket hordozta, viszont soha nem vétkezett, de Isten hagyta Őt meghalni az egész világ bűnéért (1 János 2:2). Fontos megérteni, hogy a bűn át lett ruházva Jézusra, de Benne nem volt eredendően Ádám bűne. Elviselte a bűnért járó büntetést, de soha nem lett bűnös. Az Ő tiszta és tökéletes természetét nem rendítette meg a bűn. Úgy kezelték, mintha az emberiség összes bűnében vétkezett volna, habár egyet sem követett el. Cserébe Isten Krisztus igazságát adta a hívők számára és nekünk az Ő igazságát írta jóvá, mint ahogy Krisztusnak a mi bűneinket tulajdonította (2 Korinthus 5:21).
A harmadik bűntípus a személyes bűn, amit az emberek naponta elkövetnek. Mivel bűnös természetet örököltünk Ádámtól, elkövetünk egyéni, személyes bűnöket, az ártatlannak tűnő hazugságtól a gyilkosságig. Azoknak, akik nem vetették hitüket Krisztusba, meg kell fizetniük ezeknek a bűnöknek az árát, az eredendő és a tulajdonított bűnnel együtt. A hívők megszabadultak a bűn örök bírsága alól — a pokoltól és a szellemi haláltól —, és most is van erőnk arra, hogy ellenálljunk a bűnnek. Van választási lehetőségünk, hogy elkövetünk-e személyes bűnöket vagy nem, mert van erőnk arra, hogy ellene álljunk a Szent Szellem által, aki velünk marad, megszentel és megítél minket, amikor bűnt követünk el (Róma 8:9–11). Amikor megvalljuk személyes bűneinket Istennek és bocsánatot kérünk, helyreállunk a tökéletes közösségre Vele. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1 János 1:9)
Mindhárom alkalommal elítéltettünk az eredendő, tulajdonított és személyes bűneink következtében. A bűn egyetlen büntetése a halál (Róma 6:23), nem csak testi halál, hanem örök halál (Jelenések 20:11–15). Az eredendő, tulajdonított és személyes bűn keresztre lett feszítve, így most a Jézus Krisztusba, mint Megváltóba vetett hit által „Őbenne van — az ő vére által — a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából” (Efézus 1:7).
English
Vajon mi a bűn definíciója?
