Kérdés
A kreacionizmus hogyan magyarázza a csökevényes szervek létét?
Válasz
Megjegyzés: jelen cikkünk az egyszerűség kedvéért a teremtett és kreacionizmus kifejezéseket az organizmusok ma ismert külső és belső kialakításának speciális, közvetlen teremtetésével összefüggésben használja, szemben azon organizmusokkal, melyek már előzetesen meglévő létformákból fejlődtek ki az idő során. A “kreacionista nézetek” bizonyos típusai mind az isteni beavatkozást, mind pedig a mikroevolúciót magukban foglalják, a cikkünk kitűzött terjedelméhez való igazodás végett azonban a fenti értelemben használjuk a szóban forgó kifejezéseket.
Amennyiben az állatvilág valóban a teremtés-, nem pedig evolúciós fejlődés eredményeként állt elő, akkor mégis hogyan lehetnek az állatoknak csökevényes szerveik? Vagyis miért teremtett volna Isten olyan szervekkel egy állatot, melyekre voltaképp semmi szüksége sincs? Egyes szerveket éppen azért nevezik “csökevényesnek”, mert azok feltételezhetően az adott élőlény korábbi evolúciós állomásaiból származó “csökevények”, (evolúciós) maradékok. A csökevény szó a használat, a rendeltetés vagy a funkció hiányára egyaránt utal. Az ember esetében a “csökevény-szervek” közismert példái a vakbél, a farokcsont, vagy épp a férfiak mellbimbója. A kreacionizmus kritikusai azt állítják, hogy ezek olyan haszna-nincs, (a biológiai hatékonyság és evolúciós gazdaságosság szempontjából) gazdaságtalan, vagy elsatnyult tagok, melyek nagyobb valószínűséggel tekinthetők a felmenő biológiai fejlődés maradványainak, mint sem a speciális és közvetlen teremtés célzott eredményének.
Az első figyelembe veendő kérdés az, hogy a szóban forgó szervek valóban csökevényesek-e, vagy sem. Ha egy szerv funkciót tölt be, akkor az nyilván nem nevezhető csökevényesnek. A csökevény-szervek beható vizsgálata gyakran azt fedi fel, hogy azok koránt sem olyan haszontalanok, (mint azt előzetesen hitték).
Az emberi vakbelet hosszú éveken át a csökevény-szerv klasszikus példájaként emlegették, de legalábbis hibás kialakítású szervként tartották számon. A vakbelet időnként a gyulladásra-, vagy a daganatos megbetegedés kiváltására hajlamos mivolta miatt távolítják el, hiányának pedig semmilyen észrevehető mellékhatása nincs. Egyesek szerint ez utóbbi bizonyítja, hogy a vakbél egy felesleges szerv. Újabb tanulmányok azonban azt sugallják, hogy a vakbél szerepe olyan hasznos baktériumok tárolásában áll, melyek egy megbetegedés után újra benépesítik az emésztőrendszert. Begyulladása esetén persze továbbra is szükség van műtéti eltávolítására, e szerv viszont kicsit sem rendeltetés nélkül való testünk felépítésében.
A közvélekedés szerint a farokcsont hasonlóan csökevényes és haszontalan. Ez a kritika azonban aligha hangzik el az anatómia szakterületének valós ismerői szájából, mivel ők tudják, hogy a farokcsont különböző inak és izmok kapcsolódási pontjaként szolgál, mikor pedig az ember egyenes, ülő testhelyzetet vesz fel, a test stabilizálásáért is ez felel. Bár e szerv latin neve a coccyx, köznapi megnevezése jól rávilágít azon feltételezésre, mely szerint a “farokcsont” a vélt (állati) őseink farkának maradványa. A coccyx azonban korántsem haszontalan, és igencsak nehéz sorunk lenne nélküle.
Még ha első ránézésre úgy is tűnhet, hogy egy “csökevényes” szervnek (önmagában) nincs tényleges haszna, akkor a következő vizsgálandó kérdés az, hogy van-e bármilyen nyomós okunk azt mégis a testszerkezet (elemi) részének tekinteni. A kreacionizmus kritikusai a múltban időnként úgy hivatkoztak a férfi mellbimbó létezésére, mint aminek semmi értelme nincs az egyedi és speciális teremtés tükrében. Ha a férfiak egyszer már nem adnak tejet, akkor mi értelme egy ilyen érzékeny és sérülékeny szervnek, mely semmiféle hasznos rendeltetéssel nem bír? E kérdésre adható legésszerűbb válasz a nagyobb gazdaságosság elvében keresendő.
Mikor egy autó vásárlására szánjuk el magunk, többféle modell közül is választhatunk. Nagyobb költési hajlandóság mellett persze jobb plusz funkciókat rendelhetünk jövőbeli kocsinkba. Ezek a funkciók nem ritkán extra kapcsolók, gombok vagy tekerőtárcsák (pl. a középpanelen elhelyezett vezetési-mód választó tárcsa egyes gyártóknál) megjelenését eredményezik a műszerfalon. Az autógyárak számára azonban, érthető módon, nagyon drága és pazarló eljárás volna, ha minden egyes plusz opció miatt egyedi műszerfalat kellene készítsenek. Ehhez ugyanis minden egyes változathoz teljesen más szerszámokra, gépekre és alkatrészekre volna szükség, a járulékosan megnövekedő gyártási nyilvántartásról és minőségellenőrzési igényről nem is beszélve. A meglévő gépsorok leghatékonyabb felhasználása ezzel szemben éppen úgy valósul meg, ha minden azonos autótípushoz azonos kialakítású műszerfalat készítenek, azon esetben pedig, ha a jövőbeli tulajdonos nem rendel extra opciókat, az így szükségtelenné vált bemetszéseket egyszerűen lefedik, pontosan illeszkedő elemekkel takarják el.
Amennyiben tehát a kreacionista nézetek helyességéből indulunk ki, akkor - biológiai vonatkozását tekintve - ezért lehetséges, hogy a férfiaknak is van mellbimbójuk. Egy adott élőlény szervezetét létrehozó “gyártósor”, vagyis a DNS esetében sincs szükség arra a további bonyolításra, hogy a férfi és a női egyedek mellkasa egymásétól teljesen eltérő kialakítású legyen. Gazdaságosabb, kevésbé bonyolult, de a genetikai hibáknak is kevesebb teret enged, ha mindkét nem számára csupán egyetlen “modell” érhető el – igaz ez még akkor is, ha e szervnek csak az egyik esetében van tényleges funkciója. Ami fölöslegesnek, és ebben az értelemben pazarlásnak tűnik, az biológiai értelemben valójában gazdaságosabb kialakítást tesz lehetővé, mint a két különböző nemre szabott egyedi szervek.
Több olyan szervünk van, amiről ma már tudjuk, hogy igenis rendeltetéssel bírnak és hasznosak, holott korábbi generációk elméletalkotói haszontalannak véltek azokat. Néhány testi jellegzetesség épp a gén-kód fölösleges bonyolításának elkerülésére való törekvés tükrében nyer értelmet. Az egyedi és speciális teremtés szempontjából nagyjából e két felismerés szolgáltat magyarázatot a csökevényes szervek létezésére. Isten bölcsességét ismerve tudjuk, hogy ezen jellegzetességek is rendeltetéssel bírnak, függetlenül attól, hogy mi azt teljes mélységében megismertük és értjük már, vagy sem (lásd Zsoltárok 139:14).
English
A kreacionizmus hogyan magyarázza a csökevényes szervek létét?
