Kérdés
Hogy értendő az, hogy "csókoljátok a Fiút" (Zsoltárok 2:12)?
Válasz
A 2. zsoltár, Dávid zsoltára, az 1. zsoltárhoz hasonlóan két "utat" mutat be: az emberi lázadás-, valamint az Istennek való engedelmesség útját. A második zsoltár 12. igeverse ezzel a sorral zárul: "Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!". A csókoljátok a Fiút szófordulat eredeti kontextusában és messiási vonatkozásában egyaránt jelentőségteljes.
Az eredeti szövegkörnyezetet vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a "csókoljátok a Fiút" felszólítás az engedelmesség, az alázat tevőleges, külső szemmel is látható (jelképes tartalmú, önmagán túlmutató) aktusára utal. A zsoltár bevezető sorai még e földi síkra vonatkoztathatók, Isten ugyanis Dávid királyt kente fel Izráel feletti uralkodónak (Zsoltárok 2:2). Mire azonban a zsoltár végére érünk, már jól érezhetővé válik, hogy a felkent szó Dávidnál, azaz egy hús-vér embernél messze nagyobb valakit jelöl. A Zsoltárok 2:10-12 igerészben ez áll: "Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái! Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel. Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!" A zsoltár minden hallgatója, az elsődleges címzettekkel egyetemben, tehát bölcsen teszik, ha csókolják a "Fiút", vagyis alávetik maguk az Úrnak, hogy Ő megkegyelmezzen nekik. Az EFO így fordítja ezt a passzust: "Hódoljatok a fia előtt"; a legtöbb releváns magyar fordítás pedig a fent olvasható Károli-fordítással egybecsengő módon adja azt vissza.
Az Ószövetségben legalább két esetben is azt találjuk, hogy a csók az alázatosság szimbólumaként szerepel. Mikor Sámuel próféta királlyá kente Sault, a következő játszódott le: "Akkor elővevé Sámuel az olajos szelenczét, és az ő fejére tölté, és megcsókolá őt, és monda: Nem úgy van-é, hogy fejedelemmé kent fel az Úr téged az ő öröksége felett?". Egy későbbi kor valós történetének elbeszélésében, az 1Királyok 19:18-ban, Isten a következőket mondja Illés prófétának: "De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, mely meg nem hajolt a Baálnak, és minden ajkat, mely meg nem csókolta azt". Mindkét igevers azt mutatja, hogy a csókot a hűség vagy (önkéntes) alárendelődés külső jeleként értették.
A Zsoltárok 2:12 messiási vonatkozásai igencsak világosak. Nem Istent kell csókkal tisztelni, hanem, "Fiút", Isten fiát. Mindazok, akik az Atyához akarnak jutni, Jézus Krisztusnak, azaz Isten Fiának kell hűséget fogadjanak. A János 14:6 tanúsága szerint Jézus egy ízben így szólt: "...Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam". Más passzusokban pedig így tesz bizonyságot az Ige: "És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk" (Apostolok Cselekedetei 4:12). Aki meg szeretné ismerni Istent, annak az Ő egyszülött Fián, Jézus Krisztuson keresztül kell hozzá közelednie. Akik nem csókolják Isten Fiát, azaz nem adják meg a neki kijáró tiszteletet, azokat Isten elítéli (János 3:18).
A Zsoltárok 2:12-ben a zsoltáros elsősorban az alázat csókjára utal - egy nagy méltóságú személyről beszél, Aki az alázat csókjában részesül alattvalójától. Érdemes észbe venni, hogy a magukat "alárendelők", akikhez mindenekelőtt szól az a beszéd, hogy csókolják a Fiút, nem kisebbek, mint a föld királyai és nagyhatalmú uralkodói (10. igevers). Bármilyen hatalmasok vagy fontosak is legyenek tehát e világ uralkodói, a bölcsesség azt diktálja, hogy kellő tisztelettel adózzanak a Királyok Királyának, az Úr Jézus Krisztusnak.
English
Hogy értendő az, hogy "csókoljátok a Fiút" (Zsoltárok 2:12)?
