Kérdés
Pontosan mit jelent az, hogy az utolsó napokban csúfolódók jönnek?
Válasz
A Biblia két igehelyen is azt állítja, hogy “...hogy az utolsó időben...csúfolódók...” jönnek. Péter apostol második levelének 3:3-, valamint Júdás levelének 1:18 igerésze egyaránt azt fejtegeti, hogy mit is jelent valójában ez a kijelentés. A “csúfolódó” szó a Biblia szóhasználatában egy olyan személyt jelöl, aki gúnyolja Krisztust, Isten hatalmas műveit nevetséges színben igyekszik feltüntetni, és aki tudatosan ellenáll az evangélium (mindennapi) megtérésre hívó üzenetének. Péter és Júdás nem győz minket mindazon hamis tanítókra figyelmeztetni, kiknek feltett szándékuk embertársaik félrevezetése. A csúfolódó szó tehát olyasvalakire utal, aki tagadja a Szentírás igazságát, és másokat is arra buzdít, hogy az ő elferdült nézeteit kövessék.
Ez azonban nem újkeletű jelenség: csúfolók az Édenkert óta jelen vannak. Mikor Sátán először kísértette meg az embert, akkor azt már azidőben is Isten rendelésének kifordítása, csúfolása által tette: “...Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?" - álcázta kérdésnek hazugságát (1.Mózes 3:1). Noé korában is a csúfolódó emberek voltak többségben, és uralták a világot (1.Mózes 6:5-8; Zsidók 11:7), így Istennek nem maradt sok más választása, mint hogy mindannyiukat, kezeik csinálmányaival egyetemben elveszítse, és Noéval kezdje újra az emberiség történetét, akit egyedül látott “igaznak ...ebben a nemzedékben” (1. Mózes 7:1). A csúfolók nem hajlandók az Úr szavának hinni, és saját magukat állítják be önnön istenüknek (2.Krónika 36:16; Zsoltárok 100:3). A zsoltáros óva int attól az eltévelyedéstől, amely a gonosz emberekkel való alkalmi társulástól egészen odáig vezet, hogy "a csúfolódók székébe" (Zsoltárok 1:1) beülve, világnézetüket magunkévá tegyük, és az ő végső sorsukban osztozzunk.
Bár a csúfolódók mindig is e bukott világ sajátjai voltak, a Szentírás világosan jelzi, hogy az Úr ama nagy napjának közeledtével Isten és megváltottjainak csúfolása csak fokozódni fog. Péter úgy jellemzi ezeket a csúfolódókat, mint “...a kik saját kívánságaik szerint járnak” (2.Péter 3:3), és akik kétségbe vonják az Úr Jézus második eljövetelét (2.Péter 3:4). Több ezer év is eltelt azóta, hogy Jézus felment a mennybe, és megígérte, hogy visszatér az Őt hűségesen követőkért (János 14:1-4; Jelenések 22:12). A csúfolódók renyhe késlekedésnek állítják be az azóta eltelt időt (2.Péter 3:9), és kigúnyolják azokat, akik még mindig vágyják és várják az Ő dicsőséges megjelenését (2.Timótheus 4:8; 2.Thesszalonikabeliekhez 1:7).
Júdás (nem azonos Iskáriótes Júdással – a fordító megjegyzése) az utolsó napok csúfolódóit olyan emberekként jellemzi, akik istentelen vágyaikat követve a széthúzás magvait hintik a gyülekezetbe (Júdás 1:18). Lehet, hogy még gyülekezeti vezetőknek is mutatják magukat (sőt, még el is hiszik magukról, hogy az egy igaz Istent képviselik – a fordító megjegyzése), de valójában olyan emberek “...kikben nincsen Szent Lélek” (Júdás 1:19). Pál apostol részletesen kitér a Jézus Krisztus visszajötte előtti világ állapotára: “Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld” (2.Timótheus 3:1-5). A csúfolódók azonban magukénak érzik az ilyen tömeget, az ilyen emberek közösségét.
Korunkban már jól láthatjuk a csúfolódók mennyiségi növekedését és gúnyolódásuk negatív minőségének szárnyalását. A jelen állapot kiteljesedéséhez több tényező is hozzájárult, és hozzá is járul. A médiához, az internethez és az egyéb technológia-szülte lehetőségekhez való szakadatlan hozzáférés nyílt fórumot biztosít mindenkinek, akinek köldöke és véleménye van, hogy sportot űzzön abból, hogy minden olyat gúny tárgyává aljasítson, amit még nem is olyan régen tiszteletre méltónak tartottak. A csúfolódók könnyen ikaruszi szárnyakra kapnak a közösségi médiában, hiszen a figyelemelterelésre éhező emberiség gondolkodás nélkül nyomja a “like”-ot, ha valami olyasmit olvas, ami képes a csillagokig kitolt érzéki küszöbét meglépni – avagy elég, ha valami hangos, és közönséges, a tartalom már rég nem számít. Ebben a közegben a sértegetés és a gúny tökéletes eszközzé válik. Közülük sokan a valós intellektusukat meghaladó dolgokkal hányják magukat (ugyanis az információkhoz való mérhetetlenül megnövekedett hozzáférés kicsit sem garantálja a valós bölcsesség kifejlődését, hiszen annak a kezdete Isten félelme – lásd Példabeszédek 1:7, 9:10 – a fordító megjegyzése), és mivel a (vélt) tudás pontos erkölcsi iránytű nélkül inkább rombol, mintsem épít, korunk gondolkodó elmék helyett inkább csak csúfolódó szájakat szül. Sokan igyekeznek tudományos félismereteik talaján egyensúlyozva igazolni, hogy mivel a Teremtő Isten léte az emberi értelem által nem bizonyítható, Isten nem is létezhet (különösen komikus, mikor ezt a több ezer éves agnosztikus hazugságot önnön kimagasló értelmük merőben új termékének hiszik, miközben teljesen vakok maradnak azokra az erőkre, akik a populáris kultúra temérdeknyi behatásán keresztül kibábáskodták belőlük e gondolatokat, vagy sok esetben inkább előre megrágva pofazacskóikba köpték – a fordító megjegyzése). A Szentírás elvetésével az emberiség elvesztette erkölcsi iránytűjét, így abszolút igazságok nélkül már nincs mód meghatározni, hogy mi a jó vagy rossz, az igazság vagy a hazugság – minden relatívvá és viszonylagossá vált. Ebben az éjsötét térben mindenki a gúnyolódó tömegek kiemelt célpontjává válik, aki azt meri állítani, hogy ismeri az abszolút igazság forrását (mely nem maga, hanem Isten Igéje – a fordító megjegyzése).
Az életünk minden szeletét átható arrogancia elkerülhetetlenül gúnyolódáshoz vezet, nem különben, mint a Bábel tornya előtti időkben (1.Mózes 11:1-4). Amikor az emberek felfuvalkodnak és színig telnek saját fontosságuk tévképzetével, elkezdenek mindent megkérdőjelezni, ami veszélyezteti a magukról alkotott emelkedett véleményüket. Ha egyszer már kivettük Isten létezését az egyenletből, akkor a mérce fokai már csupán mi, bukott emberek lehetünk, és így ifjúságunktól romlott szívünk késztetéseitől hajtva bármi megengedetté válik. A csúfolódók már újraértelmezték a férfi-nő kapcsolatát, a házasságot (és ezzel a társadalom legkisebb építőkövét, a családot), igyekeznek eltörölni a nemi binaritást, és egy olyan álomvilágot létrehozni, amelyben a valóság azzá válik, aminek azt érzékeink és szélfútta érzéseink torzítólencséjén keresztül látni akarjuk. Nem is olyan régen az effajta gondolkodásmód, vagyis hogy a valóságtól függetlenül valaki a “saját valóságában” él, a téboly biztos jelének számított. Most azonban azt mondják, hogy ez a végső bölcsesség, sőt, az egyetlen abszolút igazság. A Róma 1:21-22 még soha nem volt ennyire aktuális: “Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek.”
A csúfolódók ilyen mértékű elszaporodása egyértelműen az utolsó idők jele. Bölcsnek hiszik és vallják magukat, de valójában csak bolondok (Zsoltárok 14:1). Függetlenül attól, hogy ki melyik eszkatológiai fejtegetést találja igaznak (vagyis függetlenül attól, hogy ki mit gondol arról, hogy pontosan a végidők melyik felvonásánál járunk) abban mindannyian egyetérthetünk, hogy a csúfolódók és a tévelygésre vivő megtévesztések és megtévesztők száma rohamosan növekszik, pont ahogy a Szentírás erre figyelmeztetett (2.János 1:7). Rendkívül fontos, hogy minden keresztény komolyan vegye az Isten Igéjének tanulmányozására-, és az annak fényében való józan elmélkedésre felhívó parancsokat (2.Timótheus 2:15; Józsué 1:8), hogy ne vezessenek meg minket a csúfolódók csalárdságában fogant fennköltnek tetsző tévtanítások, idétlen ideák (2.Korinthusbeliekhez 10:5).
English
Pontosan mit jelent az, hogy az utolsó napokban csúfolódók jönnek?
