Kérdés
Hogyan érthető az, hogy a bűn egy csúszós lejtő, ingoványos talaj?
Válasz
A csúszós lejtő kifejezés a bűn kontextusában azt jelenti, hogy egy adott (bűnös) cselekedet nagy hamarsággal egyéb (bűnös) cselekedetek egész sorához vezethet, melyek aztán végül szellemi bukásba torkollhatnak. Ez a plasztikus ábrázolás annak képét festi lelki szemeink elé, mintha az ember egy meredek lejtőn csúszna lefelé, majd a lejtő alján egy nagy csattanással érne földet. Sokan lehetnek, akik még fent, a lejtő peremén kezdték el (az Úrral való) utukat, és soha nem állt szándékukban lecsúszni. Amint azonban az ember lába egyszer csak a lejtő csúszós peremén túlra "téved", a negatív végeredmény elkerülhetetlen. Így veheti kezdetét a bűnbe való alácsúszás. A Biblia óva int minket attól, hogy eljátsszunk a kísértésekkel, hiszen azok csúszós lejtőre visznek minket, ingoványos talajra helyezik lábunk, és így végül olyan bűnökre visznek, melyekről elképzelhetetlennek tartottuk, hogy azokat valaha is elkövessük.
Jakab apostol ihletett levelének 1:13-15 igerésze ma is így szól hozzánk: "Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz." A Biblia ilyennek írja le tehát a csúszós lejtőt, az ingoványos talajt.
A marihuánát "kapudrognak" is nevezik, mivel a szabadidős (rekreációs) használata az egyéb drogoktól való függőség csúszós lejtőjére viheti az embert. Vannak olyanok, akik bizonyos vitás beszédtémákat foganatosítanak előszeretettel a vitatkozás csúszós lejtőjeként. Ők az egymáséval ellentétes nézeteket szenvedélyesen valló emberekből álló csoportba bedobnak egy megosztó témát, majd hátradőlve annak nézésében lelik örömük, ahogy az elszabaduló indulatok hullámai feljebb és mind feljebb csapnak. Egy kellemesnek induló beszélgetés így gyorsan megindulhat a meggondolatlanul kimondott szavak, a kölcsönös sértődés, és a megromlott kapcsolatok csúszós lejtőjén.
A bűn természetéből fakadóan mindig több bűnre tör. Soha nem elég neki, egyre többet és többet követel. A bűn eleinte gyakran valami ártatlannak tűnő kellemes ajánlatként jelenik meg. A kezdeti kísértéstől a lezuhanás katasztrófájáig vezető csúszós lejtő meredek szakaszai ilyenkor még nem látszanak. A legtöbb kísértés egy (egyébként normális) testi szükséglet vagy vágy túlhangsúlyozásával veszi kezdetét - hasonlóan, mint ahogyan a kígyó Éva esetében eljárt (1Mózes 3.fejezet). Hamis szavaival annak az esélyét igyekezett minimalizálni az asszony szemében, hogy ez az első cselekedet további cselekedethez is vezet majd. Így próbálta elrejteni előtte azt, hogy valójában egy nagyon csúszós lejtő szélén táncol már. Ha persze előre láthatnánk a kísértésnek való engedés logikus következményeit, akkor a legtöbben menten a másik irányba menekülnénk. Ezért van az, hogy például a más országokban még megengedett alkoholreklámok a barátokkal való jó szórakozást mutatják be, végig azt demonstrálva, hogy valójában milyen jó dolog is meginni egy párat a haverokkal. Azt valamiért soha nem mutatják be, mi történik, mikor vége a bulinak, az évek elteltével pedig a buliknak, és aztán csak a függőség marad. Ez szintén érthető, hiszen különben kevesen vennék meg a terméküket. Amennyiben a dohányipari vállalatok valóban biztosítanának a terméküket illető minden egészségügyi tény nyilvánosságra hozatalát, akkor volnának csak valóban őszinték azt illetően, hogy a dohányfogyasztók milyen csúszós lejtőn vannak; hazánkban is volt olyan idő, mikor ezen cégek reklámkampányai gondosan kerülték a függőségre, a tüdőrákra, valamint az egyéb ér és légzőszervi megbetegedésekre való utalást. Bármilyen szórakoztató is lehet eleinte a csúszós lejtő tetején táncolni, a bűn veszélyét egy kicsit figyelmen kívül hagyni, mikor viszont az ingoványos talaj megindul a lábaink alatt, akkor az, ami a lejtő alján vár ránk, sosem jó.
A Biblia hű bizonysága szerint számos bibliai szereplő lépett rá a bűn csúszós lejtőjére, csak hogy szelet vetve, vihart arasson. Sámsont, akinek igaz történetét a Bírák könyvének 13-15. fejezetében olvashatjuk, Isten már születése előtt kiválasztotta, hogy Izráel hatalmas bírája legyen. Isten hihetetlen, már-már emberfeletti fizikai erővel áldotta meg, az erős ember pedig akkoriban is könnyen megnyerte a köznép szívét. Sámsonnak azonban nem kis gyengéje volt a szoknyavadászat, ezen gyengeségével való megalkuvása pedig többször is tragédiába torkolló csúszós lejtővé vált számára. Végső soron kéjvágya vitte rá, hogy rossz emberek társaságában töltse az idejét, és rossz nők után futkorásszon, melynek következtében először látását, majd életét vesztette. Sámson jó vágású fiatalemberként kezdte, aki egy lány iránt érdeklődött, de a csúszós lejtőn való megindulása a kezdeti megalkuvás után csak további megalkuvások súlyos bűneihez vezetett, és így végül nem teljesíthette be mindazt a jót, amit Isten rajta keresztül szándékozott tenni.
Dávid a Szentírás egy másik olyan férfija, aki saját bőrén tapasztalta meg, hogy milyen csúszós a bűn lejtője. Isten rá kiárasztott áldása által ő lett Izráel történelmének legnagyobb királya. Mégis ingoványos talajra lépett, mely házasságtöréshez, gyilkossághoz és felette sok kín-keservhez vezetett. Sámuel próféta második könyvének 11:2 igeversében ez áll: "És lőn estefelé, mikor felkelt Dávid az ő ágyából, és a királyi palota tetején sétála: láta a tetőről egy asszonyt fürdeni, ki igen szép termetű vala." Ekkor Dávid egy fontos döntéshez ért: Vajon továbbra is legeltesse szemét a gyönyörű meztelen nőn, vagy inkább elfordítsa a tekintetét, és visszamenjen a palotájába? Dávid úgy döntött, hogy enged a test kívánságának, és ezzel egy igen iszonytató botrány vette kezdetét, amely a megkívánt nő, Betsabé férjének halálával, közös magzatuk elvesztésével, Dávid bűntudattal való gyötrelmes küzdelmével (Zsoltárok 32:3-4), valamint a Dávid családtagjai közötti hosszan kiható ellenségeskedéssel végződött.
A bűn azt harsogja magáról, hogy minden és mindenki másnál jobban ki tudja elégíteni a szükségleteinket. Azt sulykolja belénk, hogy ő voltaképp a barátunk, aki arra hivatott, hogy boldoggá tegyen minket. A Sátán persze minden olyan hazugságot hajlandó belesúgni az ordas szövegére sajnos fogékony gyarló emberi szívünkbe, ami rávesz minket arra, hogy az ő csúszós lejtőjén vessük meg lábunkat. A szerencsejáték-függőség azzal az első érmével kezdődik, amit bedobunk a játékgépbe. Az egész életre szóló alkoholizmus szintén az első itallal veszi kezdetét. A későbbi megélhetési csaló is csupán egy füllentéssel kezdi. Amikor aztán a csúszós lejtő megdob minket, és jó nagy huppanással megérkezünk a bűn vermének aljára, a magát az imént még barátunknak kiadó kísértő egyszerre csak köddé válik. Soha nem fog nekünk mentőövet dobni, hogy kikecmereghessünk abból. Szavaival szabadságot ígért, behálózó csápjaival viszont mindvégig börtönt épített számunkra.
A csúszós lejtő, a bűn ingoványos talajának fájó következményeit a legkönnyebben úgy kerülhetjük el, ha eleve nem lépünk rá. Meg van írva, hogy "a régi emberi természetet pedig ne tápláljátok, se ne teljesítsétek a kívánságait!" (Róma 13:14, EFO). Ha ugyanis egyszer már a lejtőre kerülünk, akkor nagyon nehéz visszajutni annak tetejére. A bölcs emberek ismerik önnön gyenge pontjaikat, és tudatosan kerülik annak különféle lehetőségeit, hogy a Sátán azokkal visszaélhessen. A felépülő alkoholisták távol tartják magukat az olyan szórakozóhelyektől és partiktól, ahol alkoholt szolgálnak fel. A hitelcsapdáról hitelcsapdára vergődő emberek szabadulni akarván kettévágják hitelkártyáikat, és keresnek valakit, aki előtt elszámoltathatóvá teszik maguk. Azok a tizenévesek, akik szexuálisan tiszták akarnak maradni, nem időznek hosszan és kettesben randevúpartnerükkel. A régi emberi természetnek, azaz az óemberi testnek kedvezünk azzal, amikor olyan helyzetekbe hozzuk magunk, amelyek kísértőleg hatnak ránk, majd elvárjuk magunktól, hogy elég erősek legyünk ahhoz, hogy ellenálljunk az elkerülhetetlenül érkező kísértéseknek. Ostobaság viszont arra hagyatkozni, hogy a gyenge testi természetünk majd megszabadít minket, és voltaképp gyakran ez az önámítás, ez a tévképzet az első lépés a kudarchoz vezető csúszós útra. Isten bölcsessége viszont figyelmeztet minket ezekre a csúszós lejtőkre, ha arra hangoljuk a szívünk, hogy meghalljuk az Ő Szavát (1Thesszalonika 5:22; Zsoltárok 119:101).
English
Hogyan érthető az, hogy a bűn egy csúszós lejtő, ingoványos talaj?
