Kérdés
Van napjainkban még démoni aktivitás világunkban?
Válasz
Szellemek, kísértetek, halottidéző szeánszok, tarot kártya vetés, ouija táblák, kristálygömbök – mi az, ami mindezekben közös? Ezek a dolgok sok ember számára vonzóak, mert látszólag betekintést engednek a fizikai létezésünk mögött meghúzódó ismeretlen világba. Sokak számára ezek a dolgok ártatlannak és ártalmatlannak tűnnek.
Sokan azok közül, akik nem a Biblia nézőpontjából közelednek ezekhez a dolgokhoz úgy hiszik, hogy a szellemek elhunyt emberek lelkei, akik valamilyen okból nem léptek át a „következő szintre". Azok, akik hisznek a szellemekben, a kísértés három külön típusát különböztetik meg. A visszamaradó kísértés, a mintegy múltbéli kísértés felvételeként jelenik meg újra, anélkül, hogy valós kapcsolat jönne létre szellemekkel. Az emberi szellemek kísértésekor a szellemek jelleme a jó és a rossz között változhat, mégis elmondható róluk, hogy végső soron nem gonoszak. Ezek szellemek talán egyszerűen magukra akarják vonni az emberek figyelmét, esetleg meg akarják őket tréfálni, de valójában nem akarnak ártani nekik. A találkozások harmadik típusa, a démonokkal vagy nem-emberi lelkekkel való találkozás. Ezek a lények emberi lélekként álcázzák magukat, azonban szándékaik gonoszak és ártóak, és ezért egyben veszélyesek is.
Amikor az ilyen jellegű irodalmat olvasva egy-egy nem bibliai háttérrel rendelkező szerző a Bibliára-, vagy bibliai szereplőkre hivatkozik (pl. Mihály arkangyalra), akkor szem előtt kell tartanunk, hogy az író nem szükségszerűen a Biblia nézőpontjából közelíti meg a témát. Mikor a szerző nem nevezi meg a közölt információ forrását, fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy honnan tudja a leírtakat. Hogyan igazolja a közölt információt? Például honnan tudhatja az író, hogy a vélt emberi szellem megjelenése, nem egy démoni megtévesztő álca-e? Következésképpen azt mondhatjuk, hogy mindazok, akik nem bibliai nézőpontból közelítik meg ezt a témát csak a saját- vagy mások értelmezésére, és esetleges múltbéli tapasztalatokra alapozzák kijelentéseiket vagy megállapításaikat. Azonban a saját besorolásuk szerint is léteznek, olyan gonosz démoni lények, akik tudatosan meg akarják téveszteni az embereket jóindulatű fellépésükkel. Honnan tudhatják akkor, hogy nem éppen egy ilyen lénnyel állnak szemben?
Ha valaki valós ismeretet akar nyerni ebben a témában, akkor érdemes ahhoz a forráshoz mennie, amely kivétel nélkül minden esetben igaznak bizonyult, vagyis Isten szavához, a Bibliához. Vizsgáljuk hát meg, hogy mit mond a Biblia erről a témáról.
1. A Biblia egyszer sem beszél kísértésről, abban az értelemben, amint ezt a szót ma használják. A Szentírás félreérthetetlenül kimondja, hogy az ember halála után két jól meghatározható hely közül az egyikre fog menni. Ha egy személy halálakor már hisz Jézus Krisztusban, akkor a lelke a teremtő Isten jelenlétébe tér meg a mennyben (Filippibeliekhez 1:21-23; 2 Korintusbeliekhez 5:8), majd később a feltámadáskor új, romolhatatatlan testet kap (1 Thesszalonikabeliekhez 4: 13-18). Amennyiben a személy halálakor nem hisz Jézus Krisztusban, úgy a lelke a pokolra jut, ahol kínok között lesz. (Lukács 16:23-24).
Függetlenül attól, hogy egy személy hívő vagy sem, nincsen lehetősége visszatérnie a földre élő emberekkel kommunikálnia, még az sem áll módjában, hogy figyelmeztesse az embereket a bekövetkező ítélet felől, hogy azok megmenekülhessenek (Lukács 16:27-31). Mindössze kettő feljegyzés áll rendelkezésünkre arról, hogy holt emberek kapcsolatba léptek az élőkkel. Az első esetben Saul, Izráel királya, egy médiumon keresztül próbálta megidézni az elhunyt Sámuel prófétát. Ebben az esetben azonban Isten volt az, aki megengedte, hogy Sámuelt felzargassák, mégpedig azzal a céllal, hogy Saul ismételt engedetlenségét bebizonyítva jogos ítéletet mérhessen rá (1 Sámuel 28:6-19). A második esetben Jézus megdicsőülésénél Mózes és Illés jelent meg, amint azt a Máté 17:1-8 igerészben olvashatjuk. Ekkor azonban nem szellemek jelentek meg, hanem Mózes és Illés teljes valójukban.
2. A Szentírás többször beszámol arról, hogy az angyalok láthatatlan módon képesek helyváltoztatásra és mozgásra (Dániel 10: 1-21). Néha ezek az angyalok kapcsolatba is lépnek emberekkel. A gonosz szellemek, azaz a démonok valójában képesek embereket megszállva a testükben lakozni és őket irányítani (példaként lásd Mark 5: 1-20). A négy evangélium és az Apostolok Cselekedetei több olyan esetről is beszámol, melyben démonok embereket szállnak meg, és olyanokról is, ahol a Isten szent angyalai jelennek meg és segítenek hívő embereknek. Mind a jó és a rossz angyalok képesek természetfölötti jelenségek előidézésre (Jób 1-2; Jelenések 7:1; 8:5; 15:1; 16).
3. A Szentírás megmutatja, hogy a démonok tudhatnak olyan dolgokról, amelyekről embereknek nincsen tudomásuk (Apostolok Cselekedetei 16:16-18; Lukács 4:41). Mivel ezek a lények már régóta jelen vannak, tudomásuk van olyan dolgokról, amiről egy korlátozott élettartammal rendelkező élőlény koránál fogva nem tudhat. Sátánnak egy időben még volt bejárása Isten személyes jelenlétéhez(Jób 1-2), így feltételezhető, hogy a démonok is ismerhetik a jövő bizonyos szeleteit, ez azonban puszta spekuláció.
4. A Szentírás világosan kimondja, hogy Sátán a hazugság atyja és szemfényvesztő (János 8:44; 2 Thesszalonikabeliekhez 2:9) és hogy a „világosság angyalának" adja ki magát. Akik követik őt, legyenek azok emberek vagy más lények, ugyanezt a megtévesztést alkalmazzák (2 Korintusbeliekhez 11:13-15).
5. Sátánnak és angyalainak – az emberekhez képest – hatalmas erejük van. Még maga Mihály arkangyal is csak Isten erejében bízik és rá támaszkodik, mikor Sátánnal van dolga (Júdás 1:9). Sátán ereje azonban semmi Isten hatalmához képest (Apostolok Cselekedetei 19:11-12; Márk 5:1-20), sőt mi több, Isten még Sátán gonosz szándékait is képes a saját jó céljainak véghezvitelére használni (1 Korintusbeliekhez 5:5; 2 Korintusbeliekhez 12:7).
6. Isten azt parancsolja, hogy semmi közünk ne legyen az okkult dolgokhoz, az ördögimádathoz vagy a tisztátlan szellemi világhoz. Ez magába foglalja a médiumokat, a halottidéző szeánszokat, tarot kártya vetést, horoszkópokat, ouija táblákat, és szellemek megidézését és sok más hasonló praktikát. Isten szemében ezek a dolgok mind utálatosak (V. Mózes 18:9-12; Ézsaiás 8:19-20; Galátabeliekhez 5:20; Jelenések 21:8), továbbá azok, akik magukat ilyen dolgokra adják szó szerint meghívják életükbe a pusztulást (Apostolok Cselekedetei 19:13-16).
7. Az efézusi gyülekezet hívő tagjai példaként állnak előttünk annak tekintetében, hogy hogyan bánjunk ilyen okkult dolgokkal (könyvek, zene, ékszerek, játékok stb.). Ők nyilvánosan megvallották az ilyen bűneiket és mindenki szeme láttára elégették okkult tárgyaikat (Apostolok Cselekedetei 19:17-19).
8. Sátán hatalmából való szabadulás kizárólag Isten megváltása által lehetséges. A megváltás pedig Jézus Krisztus evangéliumának hitéből ered (Apostolok Cselekedetei 19:18; 26:16-18). Azok a kísérletek, amelyek a démoni igából való szabadulást Istenhez való megtérés nélkül próbálják elérni, mind kudarcra vannak ítélve. Jézus Krisztus figyelmeztetett arra, hogy a Szent Lélek nélküli szív egy üres lakhely, amely c mind gonoszabb és gonoszabb démonokat vonz magába (Lukács 11:24-26). Ha az ember azonban egyenesen Jézushoz megy bűnei bocsánatáért, akkor a Szent Lélek lakik a szívében egészen a végső megváltás napjáig (Efézusbeliekhez 4:30).
Bizonyos „paranormális" tevékenység egyszerűen sarlatánok és szemfényvesztők tevékenységének tudható be. A legjobban tesszük, ha az összes többi szellemekről és kisértésekről szóló beszámolót kivétel nélkül démonok tevékenységének tulajdonítjuk. Egyes esetekben ezek a démonok semmilyen erőfeszítést nem tesznek arra, hogy elkendőzzék valós mivoltukat, más esetekben megtévesztő módon elhunyt emberek szellemének hazudják magukat, amivel még több megvezetésnek és hazugságnak teszik le az alapkövét.
Isten egyértelműen kimondja, hogy bolondság „az élők felől a halottaktól tudakozódni". Inkább, mondja,
„A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok!" (Ézsaiás 8:19-20). Isten élő Igéje a mi bölcsességünk forrása. Jézus Krisztus híveinek ne legyen közük semmilyen okkult tevékenységhez. A szellemvilág valós dolog, azonban a keresztény hívőknek nincsen semmi okuk attól félniük (1 János 4:4).
English
Van napjainkban még démoni aktivitás világunkban?
