Kérdés
Mit jelent az Úrban dicsekedni?
Válasz
Az "Úrban dicsekedjék" felszólítása az 1Korinthus 1:31 igeversben található, ahol Pál apostol a Jeremiás 9:24-et idézve írja a következőt: "A ki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék". Furcsának tűnhet, hogy a dicsekvés itt félig-meddig jó színben van feltüntetve, hiszen a dicsekvés szó elvégre azt jelenti, hogy "beszédben felfuvalkodni", a Szentírás pedig következetesen elítéli a szellemi felfuvalkodás, a büszkeség minden megnyilvánulását (pl. Példabeszédek 11:2). Pál azonban nyilvánvalóan nem a bűnös dicsekvésről beszél, a Biblia ugyanis soha nem nézi jó szemmel a kérkedést.
Néhány prédikátor azonban kiforgatta az Úrban való dicsekvés jelentését, hogy félrevezető üzenetük jobban alátámaszthassák. Ezt a kifejezést manapság gyakran hallani a jóléti evangéliumot hirdetők, valamint a Word of Faith, a Hit Szava mozgalom köreiben. Ők gyakran idézik a Károli-fordítás szerinti következő igeverset, amely a 34. zsoltárban található: "Dicsekedik lelkem az Úrban..." (Zsoltárok 34:2). Ezt a kijelentést azonban rendre a világi javakkal való dicsekvésre vonatkoztatják, vagy mikor valami csoda bekövetkeztét vallják meg. Az ezen gyakorlat mögött meghűzódó gondolat lényegében abban áll, hogy amennyiben az ember valamiféle anyagi szükséget szenved, akkor egyszerűen meg kell szóban vallani, sőt, fennhangon "dicsekedni" kell azzal, hogy ez a szükség már betöltetett. Az effajta dicsekvés maga a hit bizonyítéka - már legalábbis az ő állításuk szerint - , ez a hit pedig Istent dicsőíti, hiszen a "megvallás szava" áldást vált ki. Azt viszont bizton állíthatjuk, hogy sem Dávid király, sem pedig Pál apostol nem erre gondolt, mikor ezt az Istentől jövő igét közvetítette felénk.
Pál apostol az Úrban való dicsekvésről szóló kijelentésének semmi köze nincs a világi javakhoz, vagy a valóság "megigézéséhez" (értsd varázslás), annak az ember kénye és kedve szerinti megváltoztatásához. Ez a szövegrész sokkal inkább Isten azon képességére vonatkozik, hogy Ő még a mi gyengeségünkben is képes megdicsőíteni magát. Így olvassuk az igevers szövegkörnyezetét: "Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek; Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem. Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul" (1Korinthus 1:26-30). Származzék bármi jó is a szolgálatunkból, mégsincs okunk dicsekedni, mert emberileg nézve még az Istentől való elhívásunk idején is "erőtlenek", "bolondok", "nemtelenek" (azaz sem származás-, sem pedig cselekedetek terén nem nemes), és "megvetettek" voltunk. Minden dicsőség Istené, és egyedül Istené (lásd Ézsaiás 42:8).
Az Úrban való dicsekvés valójában az Úrral, az Ő személyével való dicsekvést jelenti - dicsekvés az Ő magasztosnál magasztosabb mivoltával, dicsekvés mindazzal, amit értünk tett, amit ma is tesz, és amire szavát adta, hogy tenni fog. Ahogy azt a Jeremiás 9:23-24 igerésze mondja: "Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcseségével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; Hanem azzal dicsekedjék, a ki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, a ki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr."
English
Mit jelent az Úrban dicsekedni?
