Kérdés
Mi a dicsőséges bevonulás jelentősége?
Válasz
Dicsőséges bevonulásnak azt nevezzük, amikor Jézus a virágvasárnapként ismert napon, a keresztre feszítés előtti vasárnap bement Jeruzsálembe. A dicsőséges bevonulás története egyike azon kevés eseménynek Jézus életében, amely mind a négy evangéliumban feljegyzésre kerül (Máté 21:1-17, Márk 11:1-17, Lukács 19:29-40, János 12:12-19). Összerakva a négy feljegyzést világossá válik, hogy a dicsőséges bevonulás jelentős esemény volt, nemcsak Jézus korának emberei számára, hanem a történelem során minden keresztyén számára. Virágvasárnapkor erre a fontos eseményre emlékezünk.
Azon a napon Jézus egy kölcsönvett szamárcsikón, amelynek hátán még nem ült korábban senki, bevonult Jeruzsálembe. A tanítványok ráterítették köntöseiket a szamár hátára, hogy Jézus arra üljön, és a sokaság kijött Jézus köszöntésére, köntöseiket és pálmaágakat szórván eléje. Az emberek olyan királyként éljenezték és magasztalták, aki az Úr nevében jön, miközben Ő bement a templomba, ahol tanított, gyógyított, és ahonnan kiűzte a pénzváltókat és kereskedőket, akik „rablók barlangjává" tették az Atyja házát (Márk 11:17).
Jézus azért vonult be Jeruzsálembe, hogy nyilvánvalóvá tegye mindenki számára, hogy Ő teljesíti be az Ószövetség Messiásra, az Izrael királyára vonatkozó próféciáit. Máté szerint a szamárcsikón jövő király pontos beteljesítése volt a Zakariás 9:9-nek: „Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán." Jézus bevonul a fővárosába mint hódító király, és az emberek, a kornak megfelelően, ekként is éljenzik. Jeruzsálem, a királyi város utcái nyitva vannak előtte, és királyként bevonul a palotájába – nem egy ideiglenes palotába, hanem egy lelki palotába, a templomba, hiszen országa is lelki jellegű. Azért fogadja el a dicséretet és imádatot, mert csak Ő méltó erre. Többé nem mondja a tanítványainak, hogy hallgassanak róla (Máté 12:16), inkább azt, hogy nyíltan hirdessék imádatát és dicséretét. A köntösök leterítése a királyok előtti tisztelet jelképe volt (ld. 2Királyok 9:13). Jézus nyíltan hirdette az embereknek, hogy Ő a várva várt király és Messiás.
Sajnos, az emberek dicsérete, amellyel elárasztották Jézust, nem abból fakadt, hogy felismerték benne a bűnösök Megváltóját. Inkább abbéli vágyukból üdvözölték, hogy legyen az a messiási szabadító, aki vezeti őket a Róma elleni lázadásban. Sokan voltak, akik, noha nem hittek Krisztusban mint Megváltóban, remélték, hogy talán Ő lesz a nagy ideiglenes szabadító. Ezek voltak azok, akik hozsannákkal királyként üdvözölték, és elismerték, hogy Ő a Dávid fia, aki az Úr nevében jön. De amikor nem tett eleget elvárásaiknak, amikor nem kezdeményezett masszív zendülést a római elnyomókkal szemben, a tömeg gyorsan ellene fordult. Alig néhány nap elteltével a hozsannák átváltottak „Feszítsd meg" kiáltásokba. (Lukács 23:20-21). Azok, akik hősként köszöntötték, hamar elutasították és elhagyták.
A dicsőséges bevonulás története egy ellentéteket hordozó esemény, amelyből több alkalmazás leszűrhető a hívők számára. Annak a királynak a története ez, aki alacsony rangú szolgaként jött egy szamárháton, nem egy ágaskodó paripán; nem királyi palástban, hanem a szegények és alázatosok öltözetében. Jézus Krisztus nem a földi királyokhoz hasonlóan akart hódítani, erővel, hanem szeretettel, kegyelemmel, irgalommal és önfeláldozással a népéért. Királyságát nem seregek és tündöklés jellemzi, hanem alázat és szolgalelkűség. Nem nemzeteket hódít meg, hanem szíveket és elméket. Az Istennel való megbékélést hirdette, nem egy ideiglenes békét. Ha Jézus dicsőségesen bevonult a szívünkbe, békességben és szeretetben uralkodik benne. Követőiként ugyanazokat a jellemzőket hordozzuk, és a világ meglátja, hogy az igazi Király él és uralkodik dicsőségesen az életünkben.
English
Mi a dicsőséges bevonulás jelentősége?
