Kérdés
Mit értünk az e világ lelke kifejezés alatt?
Válasz
Az e világ lelke kifejezést Pál apostol Korinthusbeliekhez írt első levél 2:12-ben használja, ahol a világ lelkét Isten Szent Lelkével állítja szembe: “Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott nékünk. ”
Az e világ lelkével szemben a Szent Lélek (más fordítás szerint e világ szelleme) ugyanis igazi bölcsességet ad a hívőnek. A Szentlélek képessé tesz minket arra, hogy befogadhassuk és megértsük “...Istennek titkon való bölcseségét...” (1.Korinthusbeliekhez 2:7). A valós szellemi igazságot csak Isten Lelke képes kinyilatkoztatni, hiszen csak az Ő Lelke ismeri “Istennek mélységeit” (1.Korinthusbeliekhez 2:10).
Az e világ lelke kifejezést háromféleképp lehet értelmezni. Az egyik értelmezés szerint a világ szelleme egy démoni szellem, esetleg konkrétan Sátán. A Szentírás máshol a Sátánt “e világ fejedelmének” (János 12:31; 14:30; 16:11) és “e világ istenének” (2.Korinthusbeliekhez 4:4) nevezi. Ő “ama lélek..., mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik” (Efézusbeliekhez 2:2).
A másik nézet szerint Pál nem önmagában a gonosz szellemre utalt, hanem inkább egy olyan gondolkodásmódra, amely Isten Lelkétől idegen és vele ellentétes irányba hat ki, vagyis az emberiség vele született bűnös hajlamára gyakorol hatást, így okkal nevezhetnénk a lázadás-, a kapzsiság-, a gőg és a hamisság szellemének. A harmadik megközelítés szerint a világ szelleme az általános értelemben vett emberi bölcsesség, esetleg az az alapvető emberi megértési folyamat, ami a világi filozófiában és a világi bölcsességben jut kifejezésre.
Isten azonban a világ lelke által támogatott világi bölcsességet egyszerűen bolondsággá változtatja: “Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét? Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket” (1.Korinthusbeliekhez 1:20-21). Világi, emberi szemszögből nézve viszont épphogy Jézus Krisztusban-, azaz magában az üdvösség Útjában hinni a bolondság.
E világ lelke végtére azonban mindig csak bolondságra vezet majd, hiszen az ún. emberi bölcsességnek nincs része Isten igaz bölcsességében. Az emberi bölcsesség sokkal inkább arra hajlamos, hogy balgán dicsekedjen Isten előtt, vagyis lényét tekintve büszke. Az emberi bölcsesség elutasítja Krisztus személyét és megváltó munkásságát, aki “Istennek hatalma és Istennek bölcsessége” (1.Korinthusbeliekhez 1:24). Az Istentől ajándékba kapott Szent Lelke által ismerhetjük csak fel azt az igaz bölcsességet, mely által már képesek vagyunk meglátni, hogy üdvösségünk minden emberi érdemtől mentes és teljes egészében Isten kegyelméből származik: “Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem. Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul: Hogy, a mint meg van írva: A ki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék” (1.Korinthusbeliekhez 1:27-31).
Bár a korinthusi hívek azt állították, hogy lelkileg érettek, valójában épp a büszkeségük és a megosztottságuk révén mutattak rá éretlenségükre. Pál arra tanította őket, hogy a valós érettség eléréséhez el kell hagyniuk az emberi bölcsességet (e világ lelkét), az evangélium Szent Lélek általi tiszta bölcsességéhez pedig oda kell forduljanak. Tanulságos, hogy természetes, emberi értelmük által még maguk a hívők sem képesek felismerni az Istentől kapott csodálatos, rejtett kincseket.
English
Mit értünk az e világ lelke kifejezés alatt?
