Kérdés
Tényleg az egész Izráel meg fog menekülni a végidőkben?
Válasz
A Rómabeliekhez 11:26 igerésze világosan állítja, hogy “...az egész Izráel megtartatik...”. Ezen kijelentés nyomán azonban több kérdés is felmerül: A fel nem bontható Írás vajon pontosan kit/kiket nevez Izráelnek? Az Izráel jövőjére vonatkozó ezen ige átvitt értelemben-, vagy szó szerint értendő (vagyis Isten népére, mint a zsidó születésű emberekre-, esetleg Isten népére, mint Isten “minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből” való megváltottjaira vonatkozik?). Mindazok, akik szó szerint értelmezik az Ószövetség ígéreteinek valóra válását, megkerülhetetlenül arra a következtetésre jutnak, hogy az Ószövetség zsidóknak tett minden ígérete valóban Ábrahám, Izsák és Jákób testi leszármazottjain fognak beteljesülni. Ezzel szemben azok, akik az ún. helyettesítő teológia tanításait képviselik lényegében azt állítják, hogy az egyház teljesen leváltotta Izráelt, és ezért az összes, Izráelnek adott ószövetségi ígéretet az egyház fogja betölteni, vagy már jelenleg is betölti. (Az erről való tanítás és ismeret országunkban szinte teljesen hiányzik, vonásai, illetve a belőle levezetett eszmeiség, viszont majdnem minden hagyományos és nem-hagyományos egyházban jól tapintható. Lásd “Mit jelent a helyettesítő teológia”- című cikkünket– a fordító megjegyzése.) A szövetség tehát szellemben-, és nem fizikai értelemben teljesül majd be, így az erről bizonyságot tevő ószövetségi szövegek nem szó szerint-, hanem csupán átvitt értelemben veendők – érvelnek a helyettesítő teológia követői. Szemléltessük azonban egy konkrét példán keresztül e nézetet: a helyettesítő teológia tanítása szerint az egyház már maga az “új Izráel”, és a test szerinti Izráel, vagyis a zsidó nép, örökre ki lett zárva Isten ígéreteiből, azaz a zsidók sosem fogják örökölni az Ígéret földjét, melyhez – többek között – mai Palesztina területei is hozzátartoznak. (Nem kell az egyháztörténetben nagyon elmerülni ahhoz, hogy nyilvánvalóvá váljon a kapcsolat “az Isten ígéreteiből való örök kizártság” elképzelése, és a húsvétról-húsvétra, kicsit sem sporadikusan előforduló zsidógyalázások között. Ha azonban valaki azt hinné, hogy ebben csak a katolikus egyház sáros, az nézzen után Luther a zsidókról vallott utóbbi nézeteinek – a fordító megjegyzése).
Mi a gotquestions.org-nál e kérdést illetően a szó szerinti exegézis helyessége mellett érvelünk. Az Izráel jövőjére vonatkozó igerészek jelképes értelmezése, finoman szólva is, problematikus, így azok az egyházra történő átvitele - nemes egyszerűséggel - nem áll meg. Az erre a témára vonatkozó alapige, a Rómabeliekhez írt levél 11. fejezetének második fele, Izráelt (vagyis a népet), valamint az egyházat két különböző entitásként mutatja be egy jól érthető, metaforikus kép által: az olajfa “természet szerint való” ágai a zsidók, míg a “vadolajfa” ágai, melyek a “természet ellenére” beoltattak a “szelid olajfába” pedig minden nem-zsidó nép (lásd Rómabeliekhez 11:16-24). A szelíd “olajfa”, melynek gyökerébe a vad hajtások-, és az előzetesen kitört szelíd ágak egyaránt beoltatnak, pedig Isten népének teljessége (ha úgy tetszik, maga a természetfeletti egyház - lásd a témához kapcsolódó cikkeinket oldalunkon – a fordító megjegyzése). A “szelid olajfa” ágai (a zsidók) önnön hitetlenségük miatt kitörettek, és az ő helyükre lettek a “vadolajfa” ágai (a hívő nem-zsidók) beoltva. Ennek egy olyan, Istentől rendelt, érdekes hatása is van, hogy “féltékenységre” ingereli a zsidókat, és ezáltal a Krisztusban való hitre vonzza és vezeti őket. A megtérők így egy napon újra beoltatnak a szent gyökérbe, és részesülnek az Isten által az ősatyáknak ígéretbe adott minden örökségben. Fontos tehát vastagon aláhúzzuk, hogy a “természet szerint való” ágak külön vannak említve a “vadolajfa ágaitól”, ennélfogva a nem-zsidók egyfelől nem fuvalkodhatnak fel a zsidók ellen (azt mondva, hogy Isten elvetvén népét az ő helyükre állította őket), másfelől pedig kifejezetten a zsidókhoz kiment isteni ígéretek nem lesznek semmissé, hanem szó szerint és maradéktalanul teljesülnek, mint ahogy nem is válnak automatikusan a vadoljfa ágainak ígéreteivé. Az előbbieket összefoglalva bizton állíthatjuk, hogy az egyház nem váltja le Izráelt. De lássuk, hogy a Rómabeliekhez írt levél 11:26-29 hogyan hangzik pontosan, mikor Ézsaiás 59:20–21 és 27:9-et, valamint Jeremiás 31:33–34-et idézi.
“És így az egész Izráel megtartatik, a mint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat: És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket. Az evangyéliomra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért. Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása.”
Isten Szent Lelke Izráel elhívásának visszavonhatatlan (azaz “megbánhatatlan”) voltát hangsúlyozza itt Pál apostolon keresztül (lásd még Rómabeliekhez 11:12). Ézsaiás próféta jövendölése szerint “Izráel házának minden maradéka” (Ézsaiás 43:3) egy napon “...szent népnek, az Úr megváltottainak...” hívatik (Ézsaiás 62:12). Függetlenül tehát attól, hogy Izráel jelenleg is a hitetlenség igájában vesztegel, azaz még nem ismerte el Messiásként az Úr Jézust, a nagy nyomorúság idejét túlélő “maradék” bűnvallást tesz, és be fogja tölteni a hit általi igazságosságra való isteni elhívását (Rómabeliekhez 10:1–8; 11:5). Ez a megtérés egybe fog esni azzal, a Mózes által megjövendölt idővel (5.Mózes 30:1–10), amikor Izráel nem csupán lakja a teljes Ígéret földjét (mint ahogy annak 1947-49 óta csak részeit uralja - lásd Palesztina világpolitikát megosztó kérdését – a fordító megjegyzése), hanem mindenfelől békességet szerez neki az Úr. Ez még nyilvánvalóan nem ment végbe.
Mikor Pál apostol azt közvetíti felénk, hogy Izráel “megtartatik”(Rómabeliekhez 11:26), akkor a bűn végső következményétől való megmentésükről beszél (Rómabeliekhez 11:27), amint elfogadják Jézus Krisztust Messiásként. Mózesen keresztül ma is így szól az Úr: “És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj” (5.Mózes 30:6). Az tehát, hogy Izráel fizikai értelemben is birtokba veszi Istentől való örökségét, amint az az Ábrahámnak adott ígéretében foglaltatott, Isten végső terve beteljesülésének elengedhetetlen eleme lesz (5.Mózes 30:3-5).
Hogyan értsük tehát azt, hogy “...az egész Izráel megtartatik...”. Izráel megváltásának majd' minden részletét megtaláljuk Zakariás próféta könyvének 8-14, és a Jelenések könyvének 7-19 fejezeteiben, melyek – többek között – Izráel végidőkben betöltött szerepéről, és az Úr Jézus Krisztus visszajöveteléről számolnak be. A zsidók maradékának hitre-jutásáról szóló központi igerész a Zakariás 12:10, melyet így olvassuk: “A Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira pedig kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek lelkét, és reám tekintenek, a kit átszegeztek, és siratják őt, a mint siratják az egyetlen fiút, és keseregnek utána, a mint keseregnek az elsőszülött után.” Ez a nagy nyomorúság második három és fél éves szakaszában történik majd meg, mikor az Antikrisztus az első három és fél éves “rózsás” uralkodása után megszünteti az Izráellel kötött szövetségét, és foga fehérjét kimutatva a teljes zsidóság elpusztítására tör (a Zakariás 13:8 szerint ekkor a zsidóság 2/3-át meg is fogja semmisíteni – a fordító megjegyzése). E nagy nyomorúság ideje után, melyről a Dániel 9:24-27 is beszámol, jön majd csak el végső feloldozásuk, mikor elfogadják a Messiást. János apostol a Jelenések 1:7-ben utal erre az eseményre, a zsidók hívő maradékának egy különleges, kiemelt csoportjáról pedig a Jelenések 7:1-8 jövendöl. Az Úr ekkor népe minden Őt követő maradékát “hűséggel és igazsággal” vissza fogja vinni Jeruzsálembe (Zakariás 8:7-8).
Miután Izráelt szellemileg megigazította Isten, Krisztus fel fogja állítani ezeréves országlását a Földön. Ekkor lesz, hogy Izráel népe a föld minden széléről és a legvégsőbb szegleteiből is egybegyűjtetik majd (Ézsaiás 11:12; 62:10). Ezékiel próféta látomásának (Ezékiel 37:1-14) megszáradt csontjai és “tetemei” össze lesznek gyűjtve, ín, hús és bőr borítja őket, és lélek adatik beléjük, hogy megéledjenek. Isten ígéretének megfelelően Izráel megváltása a szellemi újjáéledést, és az Ígéret földjének békés bírását is magába fogja foglalni: “És adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre, és megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam és megcselekedtem, ezt mondja az Úr Isten”(Ezékiel 37:14).
Az Úr ama nagy napján, Isten kinyújtja hatalommal teljes karját, “hogy népe maradékát megvegye” (Ézsaiás 11:11). Jézus Krisztus a szentek minden seregével való visszatérésekor “kéz nélkül” rontja majd meg Sátán minden pártütő seregét, melyet az ezeréves megkötözése utáni szabadon engedését követően gyűjtött magának (Jelenések 19. fejezetének második fele). A bűnösök megítéltetnek, Izráel Istenhez hű maradéka pedig örökre Isten szent népeként pecsételtetik el (Zakariás 13:8-14:21). Ézsaiás próféta könyvének 12. fejezete még a végső megmenekülésük örömében zengett hálaéneket is előre közli velünk. Sion pedig minden nép felett uralkodik majd, a Messiás király zászlójának kőszál-árnyéka alatt.
English
Tényleg az egész Izráel meg fog menekülni a végidőkben?
