Kérdés
Mi az egyházszakadás oka? Az egyházszakadás után hogyan mehet végbe a gyógyulás?
Válasz
Bár az a fajta megosztottság, mely egyházszakadáshoz vezet, igen sajnálatos-, mégis túlságosan is sűrűn előforduló jelenség Jézus Krisztus testében. Gyakorlatilag mindegy milyen okra vezethető vissza, az egyházszakadásnak igencsak pusztító következményei lehetnek. Az ilyen szakadások ugyanis megviselik és elkedvetlenítik az érettebb híveket, dezilluzionálják a hitben még erőtlenebbeket, és egyenesen pusztítást visznek végbe a lelkipásztorok és családjaik életében. Első sorban azonban Krisztus nevére hoznak szégyent. Van azonban remény, Isten ugyanis képes a megtört egyházakat és bekötözni, meggyógyítani, és helyreállítani.
A gyülekezet pont olyan, mint egy kórház, vagyis telis-tele van megsebzett és beteg emberekkel. A gyülekezetben azonban a bűn a betegség, a sebeket pedig a világ-, és mi adjuk egymásnak bűnös természetünk miatt. Az egyik bűn, mely igen sok probléma forrása a megbocsátás hiánya. Nyilvánvaló, hogy egyetlen keresztény sem tökéletes, így egyetlen lelkipásztor, elöljáró és diakónus sem az. Mikor tehát ennyi szellemileg tökéletlen ember egybegyűlik, akkor a félreértések, az egyet nem értések, és a sértődések egyszerűen elkerülhetetlenek. Ha túl nagy elvárásaink vannak másokkal szemben, akkor a csalódás majdnem előreprogramozott, ami persze további sértések, sérülések és neheztelés előtt nyit ajtót. Készen kell legyünk egymással együttérezve, megindulva egymás gyengeségein, mindig kedvességben megbocsátani egymásnak (Efézusbeliekhez 4:32; Kolossébeliekhez 3:13). Az Istenünktől a szívünkbe kiáradó szeretet ugyanis sok vétket elfedez. Kötelezzük el magunkat, hogy kitartóan imádkozunk egymásért, és hogy testvérünk javát-, és nem a sajátunkat tartjuk szem előtt (1.Péter 4:8-11). Ha pedig így teszünk, vagyis ha megbocsátunk, szeretjük és szolgáljuk egymást, akkor hittestvérünk vonásait is más fényben fogjuk látni. Ha azonban mindent vita tárgyává alacsonyítunk, különösen azon témákat, melyek teológiai és üdvösségi szempontból nem is lényegesek, ha hát mögött - nagy bátran - a nyelvek ostorával verjük testvérünket (persze miután magabíróként kimondtuk "felette" "az igaz" ítéletet), akkor a Vádló által betolt ék csak még jobban szétrepeszti majd az Istenünk Szent Lelkében való egységünket. Mindez persze gyülekezeti testvéreink-, és a világ felé közvetítendő üzenetünk kárára válik.
Egyházszakadásra sor kerülhet, ha valaki, vagy valakik egy csoportja manipulálni akar másokat, hogy saját céljait ezáltal egyszerűbben elérhesse. Olyan eset is elképzelhető, mikor egyesek már annyira meg vannak győződve önnön szentségükről, hogy ha valaki nem követi az ő általuk rigorózusan betartott szabályokat, akkor "verni" kezdik szolgatársaikat. Sajnos az is sokszor előfordul, hogy egy - egyébként bibliai tanítást - annyira túlhangsúlyoznak és egyszersmind felfújnak, hogy az válik annak mércéjéve, ki a jó keresztény testvér-, és ki nem. Az is megesik, hogy valaki először hát mögött morogva-, majd nyíltan kétségbevonja a lelkipásztor és más elöljárók vezetésének helyességét, majd könnyebben befolyásolható testvéreket gyűjt maga köré, hogy kiszorítsa őket a gyülekezet vezetéséből. Sajnos az is gyakorlati tapasztalat, hogy a dicsőítő zenék megválasztása, vagy a teljes dicsőítés stílusának meghatározása vezet szakadáshoz a gyüliben. Száz és száz rétegnyi racionalizált (vagy éppen érzelmektől fűtött) érv fedi a széthúzás valós okát, melyről e rétegeket lefejtve kiviláglik, hogy valójában egyetlen tőről fakad, mégpedig emberi büszkeségünk és önzőségünk keserű gyökeréből. Isten Szent Lelke kicsit sem finomkodik, mikor e téma kapcsán a következő határozott szavakat szólja Jakab apostolon keresztül: "Miért harcoltok, vitatkoztok és veszekedtek egymással? Mert folyton önző kívánságok dúlnak a szívetekben! Nagyon kívántok megszerezni bizonyos dolgokat, de nem kapjátok meg. Ezért gyilkoltok, irigykedtek, és mégsem tudjátok megszerezni, amit annyira akartok. Veszekedtek és harcoltok, mégsem kapjátok meg, mert nem kéritek. Vagy, ha kéritek is, akkor sem kapjátok meg, mert nem a helyes indítékkal kéritek, hiszen önző módon a saját kívánságaitokat akarjátok kiszolgálni vele" (Jakab 4:1-3 EFO 2012).
Sajnos az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy messze nem mindenki újjászületett keresztény, aki szép ruhában hétről hétre megtölti a gyülekezet sorait, és nem mindenkinek van élő kapcsolata az Úr Jézussal, aki szájára veszi az Ő nevét. Erre Jézus is egyértelműen rámutatott egyik tanításában, melyet a Máté 7:16-23 igehelyen találunk. Mind az igazat, mind a hamist gyümölcsei alapján azonosíthatjuk be. Az igaz keresztények életében megmutatkoznak Isten Szent Lelkének gyümölcsei, hiszen Ő vett lakozást bennük (Galátziabeliekhez 5:22-23), míg a búza közé vetett konkoly csak a széthúzás és a egyet nem értés talaját szélesíti. Számolnunk kell tehát azzal, hogy az ellenség vetése is sorainkba vegyül, így mind a fentről való bölcsességre-, mind pedig a szellemek megkülönböztetésének ajándékára szükségünk van. Bármit is véljünk azonban felismerni, az igazságot mindig szeretetben kell szóljuk (Máté 10:16; Efézusbeliekhez 4:15), de a Biblia által elénk tárt gyülekezeti fegyelmezés különböző fokozatait is foganatosíthatjuk, ha szükséges (Máté 18:15-20).
Azt sem szabad figyelmen kívül hagyjuk, hogy végső soron minden gyülekezet különálló tagokból épül fel, valamint hogy ezen egyes emberek életvitele az egész gyülekezet működésére kihat. Isten Szent Lelke Pál apostolon keresztül arra inti a római gyülekezetet, hogy ékesen járjanak a Krisztusban elkészített úton, "nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben, nem versengésben és írigységben" (Rómabeliekhez 13:13). Minden világi felebarátunkhoz hasonlóan, a gyülekezetünk tagjai is nap szinten ki vannak téve a világ erkölcstelen kulturális befolyásának. Vajon melyik nyom többet a latba: heti 20 óra tévé és internet, vagy az egyórás Istentisztelet? Nyilvánvaló, hogy egyetlen óra alatt képtelenség semmissé tenni azt az áradatot, ami minden nap megpróbál minket szellemileg lesodorni a Kőszikla alapról! Így tehát minden hívő számára elengedhetetlen, hogy kitartó szorgalommal kövesse Jézus Krisztus lépteit, hogy a rendszeres Bibliaolvasás és tanulmányozás által hagyja a Szent Lelket működni életében. A szívünk állapotát ugyanis csak Ő képes valóban megváltoztatni. Vitális jelentőségű, hogy a hívő Istenhez forduljon imában, és hogy a vasárnap reggeli lakástakarítás és a déli rántott hús közötti egy órán felül is keresse hívő testvérei társaságát, hogy együtt tanulmányozzák az Igét, és hogy együtt fohászkodjanak (Filippibeliekhez 2:12-13). Az Istentiszteleten való részvétel fontos, a keresztény élet azonban mérhetetlenül többet jelent, mint hetente egy órát odalökni Istennek: "Hol marad a többi 167 óra?" - merül fel a kérdés... A világ mérőedénye önös nyomulással, önbizalommal, és öntömjénezéssel van tele. Ebből persze logikusan következik, hogy csak akkor kell némi értéket tulajdonítanunk embertársainknak, ha ők is hajlandók minket olyan szinten bálványozni, mint azt mi tesszük önmagunkkal. E testi gondolkodásmód azonban csak "háborúságot" és további "önzést" nemz. Ez az elkerülhetetlen eredménye annak, ha saját magunkat istenítjük. Azonban hála Istennek, létezik ellenszer: "Mert megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek, a mely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kivánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon: Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését" (Titusz 2:11-13). Isten örök kegyelme mindenkire kiárad, aki hit által már Jézus Krisztushoz tartozik, és segít ellenállnunk a világi kísértéseknek, kimos minket minden tisztátalanságból, és segít Jézusi alázattal közelednünk egymáshoz: "Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál" (Filippibeliekhez 2:3).
Az egyházszakadás az egymás-, és Isten ellen elkövetett bűneinkből való megtérés, és alázat által gyógyul meg. Ha tehát egy, vagy több dolgot illetően viszály állt fenn, akkor a legjobb, ha mindkét fél nyíltan megvall minden olyan dolgot, amit a vita folytán szeretetlenül szúrt oda a másiknak. A megtérés ugyanis azt is magába foglalja, hogy igyekszünk mielőbb bocsánatot kérni attól a féltől, akit viselkedésünkkel megsértettünk. Az alázatra pedig ahhoz is szükség van, hogy kölcsönösen elfogadjuk egymás bocsánatkérését, valamint hogy elkötelezzük magunkat amellett, hogy az Istentől való szeretet kötelékében akarjuk folytatni közös utunkat.
Létezik azonban olyan konkrét eset is, amelyben helyes volna elhagyni gyülekezetünket. Ha, és amennyiben a gyülekezet vezetése olyan alapvető bibliai tanításoknak fordít hátat, melyek Jézus Krisztus isteni mivoltát-, szeplőtlen fogantatását-, Isten teremtői minőségét-, a teljes Szentírás Istentől való ihletettségét-, vagy egyéb alapvető tantételeket érintenek, akkor helyes, sőt, talán kötelező is elhagyni a csoportot.
Az egyházszakadás külsőleg számos okra vezethető vissza, de végső soron kijelenthető, hogy fő oka abban keresendő, hogy egy, vagy több gyülekezeti tag elfordult Jézus Krisztus vezetésétől, és - akár öntudatlanul is - a saját dicsőségét keresve, saját céljaira kezdte el használni a gyülekezeti szervezetet. Nem vitás, hogy az egyház sokkal inkább egy élő szervezetre-, sem mint egy jogilag bejegyzett szervezetre kell hasonlítson. Az sem véletlen, hogy Pál apostol az emberi test analógiáját használja, mikor a gyülekezetet jellemzi. A Korinthusbeliekhez írt első levél 12. fejezetében-, valamint a Rómabeliekhez írt levél 12. fejezetében az egyházat Jézus Krisztus testével azonosítja a Szent Lélek által. Ha a test minden egyes tagja arra összpontosít, hogy Isten akaratát-, és ne sajátját teljesítse (lásd: "...Legyen meg a Te akaratod..."), valamint a szeretet és alázat közös szellemében dicsőítik Jézus Krisztust, még akkor is lesznek nézeteltérések közöttünk (legalább is még e romlandó testben vagyunk), de ezeket képesek leszünk szerető és helyes módon feloldani.
English
Mi az egyházszakadás oka? Az egyházszakadás után hogyan mehet végbe a gyógyulás?
