Kérdés
Miért tűnhet úgy, hogy Isten látszólag cseppet sem törődik világunk milliónyi éhező gyermekével?
Válasz
Egyesek Istent okolják a világunkban millió-számra éhséget szenvedő gyermekek agóniája miatt. Azzal vádolják, hogy vagy nincs hatalma változtatni sorsukon, vagy pedig egyszerűen nem is törődik velük. Tény és való, hogy az éhínség bolygónk számos táján ragadozza áldozatait, és hogy gyermekek is nagy számban szenvednek alultápláltságban. A Compassion International nevű szervezet (a név jelentése: "együttérzés, a határokon túl is") adatai szerint évente több, mint 3 millió gyermek hal éhhalált, vagy hal meg krónikus alultápláltság nyomán fellépő betegségekben. Az ún. fejlődő országokban — ennél cinikusabb nevet a szegények szegényeinek nyilván keresve sem lehetett volna találni (a fordító megjegyzése) — a gyermekek jó negyede túl-sovány, és az alultápláltság miatt kialakuló hosszú távú egészségkárosodásnak is ki vannak téve. Embertársaink mindennapos szenvedése tehát nagyon is valós, Isten emberek iránt való szeretete azonban legalább ennyire az.
Minden kérdésünkre, mely Isten személyével kapcsolatban felmerülhet bennünk, Ő igazságra vezető morzsanyomokat-, mély bepillantásokat-, és konkrét válaszokat hagyott nekünk hátra Igéjében. Jézus Krisztus annyira fontosnak tartotta a gyermeki (vigyázat, messze nem gyerekes) lelki tartást, hogy azt követendő példaként állította minden közvetlen és közvetett tanítványa elé: "És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be. A ki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék" (Máté 18:5-6). A testté lett Isten az elhangzottakat követő tizedik versben még ezt fűzte az előbbiekhez: "Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orczáját" (Máté 18:10). Semmi kétség nem fér tehát hozzá, hogy a gyermekek egy igen különleges helyet foglalnak el Isten szívében, hogy Istennek rájuk is gondja van.
Segélyszervezetek és más kormányügynökségek egybehangzó véleménye szerint bőven elég étel van ahhoz Földünkön, hogy senkinek se kelljen éheznie. A ma rendelkezésre álló mezőgazdasági eszközeink és technikánk megnövekedett keresletet is képesek volnának kiszolgálni. A gondot tehát nem az élelmiszer hiánya, hanem annak elosztásának csődje, az élelmiszerhez való hozzáférés korlátozottsága okozza. Ha azonban elég élelem áll rendelkezésre, akkor nyilván nem Istent kell okolni. A hibát sokkal inkább az ember eredendően bukott bűnös természetében kell keressük. Ahelyett, hogy Isten megbízása szerint hű gondviselői volnánk a ránk bízott javaknak, nemzetek és egyes személyek is nagy élelmiszerkészleteket halmoznak fel, továbbá egyoldalú termeléssel (pl. szója, kaucsuk, kakaó, avokádó), és más közgazdasági módszerekkel tudatosan manipulálják az élelmiszer előállításának ütemét és fogyasztói árát.
Isten legalább annyira nem okolható az ember gonoszságáért, mint amennyire az ember szabad akaratát sem vonjuk kétségbe. Nem Isten felelős a mi irigy önzésünkért, büszke gyűlöletünkért, hanyag gondatlanságunkért, érzéketlen szívtelenségünkért. Ezek a dolgok egységesen járulnak hozzá a világ élelmezési problémáihoz. Istenben nincsen sötétség, így hamisság sem lakozik Őbenne (Zsoltárok 92:16). Ezzel szemben azonban tény, hogy minden ember bűnös (Rómabeliekhez 3:23), valamint az is meg van írva, hogy "a bűn zsoldja a halál" (Rómabeliekhez 6:23). A világunkat véresre festő kín és szenvedés — közte az a fajta szenvedés, ami emberi erőfeszítéseink által is elkerülhető volna — mind a bűn következménye (lásd Rómabeliekhez 8:22).
Istennek gondja van a világ minden gyermekére. Gondoskodása abban nyilvánul meg a legjobban, hogy saját Fiát küldte el erre a világra, hogy megváltson minket a bűn átkának minden örök következményétől. Még ha ezt korlátolt emberi elménk befogadni nem is képes, az előző Igében jól látható, hogy Isten az örökkévalóság perspektívájából definiálja a valós sagítséget is: nem halálra ítélt elmúló fizikai testünk megmentésére törekszik első sorban, hanem szellemi halálra ítélt örökkévaló lelkünk megmentésére."Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa" (1.János 4:9).
Isten gondoskodása egyben arra indítja követőit, hogy segítsenek enyhíteni az éhezés világméreteket öltő problémáján. Isten ebben a pillanatban is hívő embereket fogad saját kezéül, lábául és együttérző szívéül, hogy éhező gyermekekhez élelmet juttasson el. Számos nagy médiajelenléttel bíró szervezet, így a Compassion International, a World Vision, a World Help, a Feed the Hungry, vagy a Samaritan's Purse működik, mint ahogyan Isten számos név nélküli alázatos szolgája is örömmel nyitja meg szívét és tárcáját, és nem hunyja be szemeit a közvetlen környezetében lévő nyomor előtt sem. Keresztény misszionáriusok világszerte igyekeznek embertársaik legalapvetőbb testi szükségeit betölteni, miközben legalapvetőbb lelki szükségüket is csendesítik Isten Igéje által. Ezt minden ellentételezés nélkül, csupán Isten és az embertársaik iránti szeretetből cselekszik. Pusztán azért, "mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén [Általa] a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk"(Efézusbeliekhez 2:10).
Isten minden időben változhatatlanul jó. Meg kell azonban őszintén valljuk, hogy véges emberi nézőpontunkból szemlélve sokszor igencsak elbátortalanít minket a világunkban lévő mérhetetlen szenvedés és gonoszság. Tudjuk azonban, hogy a gonosz nem Istentől-, hanem minden hazugság atyjától, azaz Sátántól származik, és az eredendő bűn következményeként lép föl. A mi reményünk azonban sosem szégyenít meg minket, és sosem hal meg (Rómabeliekhez 5:5; 1.Korinthusbeliekhez 13:13). Isten kegyelméből az Ő szent Lelkének erejével ellenállhatunk "ama gonosz napon" is (Efézusbeliekhez 6:13). Kérjük imában az Atyát, hogy szerethessük Őt, és hogy szerethessük embertársainkat, hogy Annak a példája legyen életünk iránytűje, Aki "...úgy szerette...e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (János 3:16). Egy dicső napon az Úr Jézus Krisztus mindent helyreállít majd "és semmi elátkozott nem lészen többé" (Jelenések 22:3).
English
Miért tűnhet úgy, hogy Isten látszólag cseppet sem törődik világunk milliónyi éhező gyermekével?
