Kérdés
Mi az az elbeszélő teológia?
Válasz
Az elbeszélő (narratív) teológia, vagy amit néha poszt-liberális teológiának hívnak, a huszadik század második felében alakult ki. A Yale Divinity School teológusainak egy csoportja indította el. Alapítóira, Geroge Lindbeckre, Hans Wilhelm Freira és másokra Karl Barth, Aquinói Szent Tamás és bizonyos mértékben a nouvelle théologie (új teológia) volt hatással. Ez utóbbi egy olyan irányzat, amely a Katolikus Egyház megreformálását célozza, és vezetői francia katolikusok, köztük Henri de Lubac.
Az elbeszélő teológia lényege az, hogy a keresztyén teológia úgy kellene a Bibliára tekintenie, mint a hit történeti elbeszélésére, nem pedig úgy, mint egy sor tétel fejlődésére, amelyeket magával a Szentírással magyaráznak (ismert nevén rendszeres teológia). Alapjában véve az elbeszélő teológia egy elég tág fogalom, de gyakran arra a teológiai irányzatra vonatkozik, amely elsősorban egy adott történet jelentésével foglalkozik. Ezt általában annak a jelentésnek az elutasítása követi, amely a rendszeres teológiából vagy előfeltételezett igazságokból származik.
Máskor elbeszélő teológiának azt nevezik, ha nem elsősorban alapelveket, szabályokat és törvényeket kell elsajátítanunk a Szentírásból, hanem azt kell megtanulnunk, hogy miként kerüljünk kapcsolatba Istennel, és miként töltsük be a szerepünket üdvösségünk tágabb spektrumában. Az elbeszélő vagy poszt-liberális teológia kérdéseit, mint például az összemérhetetlenség, szektarianizmus, fideizmus, relativizmus és igazság kérdéseit számos kritika és vita kíséri.
Mindazonáltal, ha megfelelően bánunk vele, az elbeszélő teológia jó építőköveket szolgáltathat a rendszeres teológia és a biblikateológia (annak a folyamatnak a története, amely során Isten kijelenti magát az emberiségnek) számára. Az elbeszélő teológia felfogása szerint a Biblia azt mutatja be, hogy milyen kapcsolatban áll Isten a népével. Az elbeszélő teológia hívei azt állítják, hogy ez nem azt jelenti, hogy a Biblia nem tesz doktrínai kijelentéseket, de a Szentírás elsődleges célja azt feljegyezni, hogy milyen a kapcsolat Isten és népe között, illetve, hogy mi, ma, a posztmodern világban, miként folytathatjuk ezt a történetet. Ez tehát elsőbbséget élvez a rendszeres teológia szigorúbb vizsgálataival szemben. Az elbeszélő teológia hívei továbbá azzal érvelnek, hogy az elbeszélő teológia kevésbé hajlamos arra, hogy egy verset kiragadjon a kontextusából, hogy egy adott tantételt igazoljon.
Ennek a megközelítésnek más hasznos oldala is van. A Biblia történetei például azt a célt szolgálják, hogy egy igazságot adjanak át, nekünk pedig meg kell tanulni ezeket az igazságokat, és az életünkre alkalmazni. Ily módon az értelmezés és alkalmazás összhangban kell legyen a Szentírás szerzőinek eredeti szándékaival – ezért maradtak ránk ezek a történetek (ld. Róma 15:4). Az elbeszélő teológia egy másik pozitív hatása az, hogy erősíti a közösségben rejlő értékeket. A modern korban az emberek gyakran az egyén hite köré építették a keresztyénséget, de az Isten és népe közti kapcsolatot bemutató bibliai történet arra emlékeztet, hogy a közösség is fontos.
Igaz, hogy a Biblia terjedelmes szakaszai elbeszélésekből állnak, amelyek igazságokat adnak át nekünk, ezért fontos, hogy az elbeszélő teológia bizonyos formáját átvegyük. Az elbeszélő teológia azonban magában rejt néhány buktatót, különösen akkor, ha felelőtlenül alkalmazzuk. Ez pedig kérdés nélkül, még a konzervatív körökben is előfordul. Ez különösen akkor igaz, amikor a tanítók és igehirdetők figyelmen kívül hagyják a Biblia eredeti jelentését, és a maguk megérzéseire vagy a saját Szentírásra adott válaszaikra hagyatkoznak. Ennek következtében az elbeszélést káros módokon alkalmazzák.
Az elbeszélő teológiát akkor is helytelenül használják, amikor az ember úgy ítéli meg, hogy az elbeszélés nem tartalmaz egy alapvető rendszeres teológiai tételt, vagy ez a teológiai tétel nem ismeretes számunkra. Ilyenkor arra következtetünk, hogy az elbeszélés tanulságait a szöveg eredeti szerzőjének a világnézetétől függetlenül is értelmezni tudjuk. Ez hamis tanítást eredményez, és az elbeszélő teológia néhány képviselője a történetből egyből rátér az alkalmazásra, és figyelmen kívül hagyja a Szentírás alapos elemzését. A valóságban azonban ilyent nem lehet csinálni. Az elbeszélő teológia talán legnyilvánvalóbb hatása az ún. emergens egyházban (emerging church) lelhető fel, amely bizalmatlanul és viszonylag tiszteletlenül bánik a rendszeres teológiával.
Az elbeszélő teológia szószólói, különösen az emergens egyházban, azt állítják, hogy a teológia nem olyasmi, amihez mereven és dogmatikusan állhatunk hozzá. Szerintük az évek során a „jó" emberek különböző következtetésekre jutottak, ezért egyáltalán miért kellene végleges állításokat megfogalmazni a teológiáról? Így az ő szemszögükből a teológia nem valami konkrét, abszolút és tekintéllyel bíró. Azt tartják, hogy a múltban sokan hittek ebben vagy abban, és van, akinek igaza volt, van, akinek nem.
Mindennek eredményeként néhány mai gyülekezetben elburjánzott a relativizmus. Úgy tűnik, senki sem tudja, mi a jó és mi a rossz. De ami még rosszabb az az, hogy ez látszólag senkit nem is érdekel. Következésképp, a gyülekezet áldozatul esik a világi posztmodernizmusnak, ahol az, ami az egyik ember számára igazság, nem biztos, hogy a másiknak is az. Ez az a pont, ahol a gyülekezet mindent és bármit eltűr, és semmihez sem ragaszkodik.
Az elbeszélő teológia néhány képviselője, mint például az emergens egyház, mindenestől mellőzi az igehirdetést. Lehet, hogy valaki a barátai körében elmondja, hogy mit jelent számukra Isten azon a napon vagy héten. Lehet, hogy még egy-egy idevágó igeverset is megemlítenek. De a középpontban nem Isten igéje áll, hanem az illető tapasztalata és érzelmei. Elmesélnek vagy felolvasnak egy szakaszt a Szentírásból, és megállnak. Nincs szükség intésre, feddésre vagy cselekvésre való felszólításra. Nem az a lényeg, hogy a Szentírás tekintélyelvű kijelentéseihez igazodjunk, hanem hogy a Szentírással alátámasszuk a testi vágyainkat.
Az egyház az igazság oszlopa és támasza kellene legyen (1Timóteus 3:15), az igazság pedig azon doktrínák egy gyűjteménye, amelyeket Jézus Krisztus személyében a Biblia elénk tár. Noha bizonyos szempontokból vannak előnyei, amint láttuk, az elbeszélő teológia hajlamos a posztmodernizmus irányába mozdulni, mely szerint az ember aszerint alakítja a vallását és az „istenét", ahogy aznap épp érzi magát, vagy hogy mit gondol épp egy adott igeszakaszról.
English
Mi az az elbeszélő teológia?
