Kérdés
A Biblia szerint milyen módon találhatjuk meg életcélunkat?
Válasz
A Biblia nagyon egyértelműen elénk tárja, hogy mi legyen az életcélunk. Mind az Ó-, mind az Újszövetségben voltak, akik keresték és megtalálták az életük célját. A világ legbölcsebb emberének tartott Salamon rájött, hogy az élet hiábavalóság, ha csak ennek a világnak élünk. Ezekkel a szavakkal fejezi be a Prédikátor könyvét: „Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége! Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az.” (Prédikátor 12:13–14). Salamon szerint az élet arról szól, hogy gondolatainkkal és életünkkel Istent tiszteljük, és így tartsuk meg parancsolatait, mert egy nap majd ítéletre elé kell állnunk. Életünk egyik célja, hogy Istent féljük és neki engedelmeskedjünk.
Életcélunk egy másik része az, hogy a megfelelő perspektívában szemléljük magát az életet. A csupán erre az életre összpontosító emberekkel ellentétben Dávid király az eljövendő életben kereste megelégedését. „Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek” — mondta (Zsoltárok 17:15). Dávid számára a teljes megelégedés majd akkor jön el, amikor (a következő életben) arra ébred, hogy meglátja Isten arcát (Vele való közösség) és a Hozzá való hasonlóságát (1 János 3:2).
A 73. zsoltárban Ászáf arról a kísértéséről ír, hogy a gonoszokat irigyelje, akiknek, úgy tűnik, nincsenek gondjaik, és akik azokra építették fel vagyonukat, akiket kihasználtak, de végül eszébe jutott, hogy hogyan fogják ezek az emberek végezni. A 25. versben mintegy kontrasztot állítva nekik elmondja, hogy mi a fontos az ő számára: „Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban.” (25. vers). Ászáf számára az Istennel való kapcsolat minden mást megelőzött. E kapcsolat nélkül az életnek nincs igazi célja.
Pál apostol arról ír, hogy vallási szempontból már mindent elért azelőtt, hogy a feltámadt Krisztussal szembesült, és a Krisztus Jézus ismeretének páratlan nagyságához képest mindez egy ganéjkupaccal ért fel csupán. A Filippi 3:9–10-ben Pál azt mondja, hogy nem akar többet annál, hogy megismerje Krisztust és „találtasson Őbenne” (Károli), hogy Őtőle kapja igazságát és az Őbelé vetett hit által éljen, még ha ez egyenlő is a szenvedéssel és halállal. Pál célja az volt, hogy megismerje Krisztust, az Őbelé vetett hit által megigazuljon, és közösségben éljen Vele, még akkor is, amikor ez szenvedéssel jár (2 Timóteus 3:12). Végső soron már várta azt az időt, amikor a halottak közül való feltámadásban része lehet majd.
Isten eredeti teremtése fényében életünk célja az, hogy 1) Istent dicsőítsük és élvezzük a vele való közösséget, 2) másokkal is jó kapcsolatban legyünk, 3) dolgozzunk és 4) uralmunk alá hajtsuk a földet. A bűnbeesés miatt azonban az ember Istennel való közössége megszakadt, a másokkal való kapcsolata beszennyeződött, a munka frusztrálóvá vált, az ember pedig csak az uralom látszatára képes a természet felett. Az ember életének célját csak az Istennel a Jézus Krisztusba vetett hit által helyreállított közösségben fedezheti fel.
Az ember célja az, hogy Istennek hozzon dicsőséget, és örökkön-örökké élvezze a jelenlétét. Azzal hozunk neki dicsőséget, ha féljük Őt és engedelmeskedünk neki, tekintetünket a mennyei otthonunkon tartjuk, és bensőséges módon megismerjük. Úgy tudjuk jelenlétét élvezni, ha az Ő útmutatását követjük életünkben, ami valódi, tartós örömöt hoz — azt a bővelkedő életet, amit Ő nekünk szánt.
English
A Biblia szerint milyen módon találhatjuk meg életcélunkat?
