Kérdés
Helytelen dolog az, ha egy kereszténynek ellenkező nemű lakótársa van?
Válasz
Bibliailag vajon megengedhető-e egy ellenkező nemű lakótárs vagy lakótárs? Az anyagi és szociális nehézségek sok szinglit arra késztetnek, hogy megfontolja, hogy mindkét nemhez tartozó barátokkal lakjon együtt, a keresztények azonban mégis gyakran elgondolkodnak azon, hogy ez vajon bölcs dolog-e.
Jelen cikkünkben azokat tekintjük “lakótárs”-aknak, akik ugyanabban a lakótérben laknak, de szigorúan plátói kapcsolatot tartanak fenn, minden romantikus vagy szexuális felhang nélkül. A szexualitásban érintett lakótársak egyértelműen megsértik Isten parancsait (1.Korinthusbeliekhez 6:18). Viszont ha egy srác és egy lány jól érzi magát egymás társaságában, egészséges szexuális határokkal rendelkeznek, és mindkettőjüknek előnyös lenne egy ház vagy lakás megosztása, akkor van-e egyértelmű bibliai parancsolat a lakótársak ellen?
A Biblia megírásának idején más volt az életmód, ezért nem létezik kimondott parancs az ellenkező nemű lakótársakkal szemben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne volnának olyan bibliai elvek, amelyeket alkalmazni tudunk. Ha ismerjük Istent, és Neki igyekszünk tetszeni, akkor a legszükségesebbnél többet akarunk tudni. Hallani akarjuk minden suttogását, és igyekszünk engedelmeskedni Neki.
Az ellenkező nemű lakótársak kérdésének vizsgálatakor a következő igeszakaszokat kell közelebbről szemügyre vegyük:
1. Rómabeliekhez 13:14 szerint: “Az Úr Jézus Krisztust pedig öltözzétek magatokra, és ne gondoskodjatok a testnek az ő kívánságairól”. A “gondoskodni” szó azt jelenti, hogy olyan helyzetekbe sodorjuk magunkat, amelyekkel szemben gyenge testünk nem biztos, hogy elég erős felvenni a harcot. Egy 14 éves fiú és egy 14 éves lány, akik egyedül fekszenek a sötétben “filmet nézve”, a test kívánságairól gondoskodnak. Olyan kompromittáló helyzetbe hozzák magukat, ahol az érzelmek és a lehetőség a bűn hatására robbanva egyesülhetnek. Amikor tehát két ellenkező nemű ember, akik egyébként szeretik egymás társaságát és jól kijönnek egymással, összeköltöznek és úgy játszanak házaséletet, mintha házasok lennének, olyan helyzetet teremthetnek, amire egyikük sem számított. Egy lány, aki csak egy törülközővel körbetekerve sétálgat a házban, nem kívánt vágyakat kelthet a lakótársában. Egy baráti, vigasztaló ölelés a srác részéről a feldúlt lánynak, a megfelelő légkörben könnyen többé válhat. A kérdés, amelyre minden ellenkező nemű lakótársnak őszintén kell válaszolnia, a következő: lehet, hogy a test kívánságairól gondoskodunk azzal, hogy ilyen intim élethelyzetbe hozzuk magunkat?
2. A Korinthusbeliekhez írt első levél 10:31-33 szerint: “Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek. Meg ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a görögöket, se az Isten gyülekezetét. Miképpen én is mindenkinek mindenben kedvében járok, nem keresve a magam hasznát, hanem sokakét, hogy megtartassanak.” Ez az a fajta igevers, ami elválasztja a csecsemő keresztényeket azoktól, akik valóban Istent akarják tisztelni. Ez a vers felszabadít minket arra, hogy korlátozzuk magunkat, de nem valami “mit szabad és mit nem szabad lista”, hanem a szabadság törvénye alapján (Jakab 2:12). “Megbotránkoztatni” azt jelenti, hogy megütközés kövévé válni; vagyis akadályozni valakit az Istennel való járásban. Ezen igeverseket követő természetes módon felmerülő kérdések a következők: azzal, hogy ellenkező nemű lakótársam van, lehet, hogy akadályozom valakinek az Istennel való járását? Vajon azok, akik tudják, hogy keresztény vagyok, vajon azt hiszik, hogy szexuális bűnt követek el azáltal, hogy ezzel a személlyel élek együtt? Vajon “megbotránkoztatnánk” a családunkat, keresztény barátainkat vagy a mentorainkat? Dicsőítjük-e Istent azzal, hogy ellenkező nemű lakótársunkkal élünk együtt?
3. Jézus még hangsúlyosabb figyelmeztetést adott a megbotránkoztatással kapcsolatban a Lukács 17:1-ben. “Elkerülhetetlenek azok a dolgok, amelyek megbotránkozást okoznak, de jaj annak, akin keresztül jönnek”. Isten nagyon komolyan veszi, ha valaki arra késztet egy hitetlent vagy egy keresztény szellemi újszülöttet, hogy elforduljon az igazságtól, és a lelkiismeretével szemben cselekedjen, így ezt nekünk is komolyan kell vennünk. Isten felelősnek tart bennünket azért, hogy korlátozzuk saját szabadságunkat, hogy ne okozzunk másoknak botlást, amikor Jézus irányába tartanak. A nyilvánvaló kérdés tehát, amit fel kell tennünk magunknak, a következő: vajon korlátozza-e a keresztény bizonyságtételem hatékonyságát az, ha befogadok egy ellenkező nemű lakótársat?
4. A Thesszalonikabeliekhez írt első levél 5:22 igeverse kimondja: “Tartózkodjatok a gonoszság minden látszatától”. Egyes fordítások a látszat helyett a forma vagy a fajta szót használják, de az igevers alapvetően így is megőrzi jelentését. Ez egy figyelmeztetés, hogy teljesen kerüljük el a gonoszságot. Mivel tudatában vagyunk a világnak tett tanúságtételünknek és a hívőtársak támogatásához kapcsolódó kötelességünknek, távol tartjuk magunkat mindentől, ami még csak látszatra is bűnös. Tegyük fel, hogy valaki egy szakadék szélén sétál, feltételezve, hogy nem fog lezuhanni az oldaláról. Ez azonban ostoba feltételezés, mert számos olyan, rajta kívül álló tényezőkön alapul, mint a széllökés, a cipő megfelelő tapadása, a szédülés vagy egy sziklacsuszamlás stb. A Thesszalonikabeliekhez írt első levél 5:22 igeverse arra utasít bennünket, hogy tartsuk magunkat távol a szakadék szélétől, hogy ne zuhanjunk le a tapasztalatunkon vagy várakozásunkon kívül eső tényezők miatt. Tisztában kell lennünk saját bűnre való hajlamunkkal. Ahelyett, hogy kacérkodnánk azzal, ami bűnre vihet minket, inkább megelőző intézkedéseket kell tennünk a bűn elkerülése érdekében. A következő kérdéseket kell feltennünk magunknak: van olyan dolog az ellenkező nemű lakótárssal való együttélésben, ami a gonoszság látszatát kelti? Vajon azok az emberek, akik nem ismernek minket jól, azt fogják feltételezni, hogy szexuális bűnben élünk - és ez vajon akadályozni fogja a tanúságtételünket?
Azok számára, akik megvallják a Krisztusban való hitük, az életmódunk és a döntéseink, amiket meghozunk, gyakran szemléltetik e hitvallás érvényességét. A kultúra hangosan hallatja hangját, de ez mindig is így volt. A hívők hallják a kultúra, az ész és a célszerűség hangját, életükben mégis inkább Isten hangjára hangolódnak rá. Jézus kihívott minket a jelen kultúrából, hogy rendkívüli életet éljünk, amely tele van önátadással, küzdelemmel és önfeláldozással (Máté 10:34-39; Rómabeliekhez 12:1-2). Ha megkérjük, hogy Ő irányítsa az életünket, akkor minden, amit teszünk, át kell menjen az Ő ellenőrzésén. Ő nem elégszik meg azzal, hogy egyszerűen csak szavazatot kapjon a döntéseinkben. Az uralom nem demokrácia. Vagy Ő az Úr, vagy mi vagyunk azok (Lukács 16:13). Amikor kétes kimenetelű helyzetekkel szembesülünk, akkor is találhatunk válaszokat az Ő Igéjében, ha valóban meg akarjuk találni őket.
English
Helytelen dolog az, ha egy kereszténynek ellenkező nemű lakótársa van?
