Kérdés
Hogyan elmélkedjek Isten Igéjén?
Válasz
A meditáció, avagy az elmélyült elmélkedés szellemi gyakorlatát nem csupán a kereszténységben találjuk meg. Számos nem-keresztény vallás és világi csoportosulás egyaránt gyakorolja magát ebben. Mikor azonban a bibliai értelemben vett meditációról beszélünk, akkor valami teljesen másról van szó. A Bibliában sokszor említett elmélyült elmélkedésnek ugyanis vajmi kevés köze van a transzcendentális meditációhoz, vagy a buddhisták meditatív technikáihoz, melyek célja éppen az elme lekapcsolása, elhallgattatása és kiürítése. A Szentírás által tanított meditáció pont, hogy elménk aktív bevonására szólít fel minket, hogy helyesen megérthessük Isten Igéjét, és hogy azt a gyakorlatba is át tudjuk ültetni. Ma arra keressük a választ, hogy hogyan meditáljunk úgy Isten Igéjén, hogy az a legtöbb szellemi gyümölcsöt teremje, és hogy Istennek tetsző, szent életünk lehessen általa?
Az ókori zsidó kultúrkörben a meditáció egyet jelentett az elme célzott bevetésével és annak edzésével. A 17. századbeli puritán lelkész, Thomas Watson, élete nagy részét a bibliai meditáció gyakorlásának, és az arról való tanításnak szentelte. A Heaven Taken by Storm című könyvében találóan így jellemezte a szellemi tudomány eme nemét: az elme olyan szent gyakorlata, melynek során emlékeinkbe idézzük Isten igazságait, komolyan elmélkedünk azokról, és saját magunkra is alkalmazzuk azokat.”
Watson definíciója szerint tehát éppen az által tudunk elmélyülten gondolkozni Isten Igéjén, hogy emlékeinkbe idézzük az Ő igazságait. Az emlékezés persze egy aktív kognitív folyamat, melynek során előhozzuk, amit már megismertünk Isten személyéről az Ő Igéje által: “Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem” (Zsoltárok 63:7). Az első zsoltár második verse szerint boldog az az ember, akinek “az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal” (Zsoltárok 1:2). Ez a fajta meditáció éjjel és nappal, azaz szüntelenül Isten törvényére, vagyis az Ő Szavára irányítja figyelmet. (Mikor a Bibliában a törvény szóval találkozunk, akkor messze nem csak Isten parancsolatainak “tételekben való” törvényeiről van szó, hanem “az Istennek minden” igéjéről - a fordító megjegyzése). Ha éjjel és nappal is az Ő Igéje tölti meg gondolatainkat, az aggodalom, a félelem, a szeretetlenség és minden más gonosz gondolat egyszerűen nem kap teret.
Isten élettel teli, folyamatos meditációra hívta el Józsuét is, mikor így szólt: “El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz” (Józsué 1:8). Itt jól láthatóvá válik, hogy a bibliai értelemben vett meditáció az elmélkedésnél sem áll meg, hanem még a szánkat (és ezzel a velünk elmélyülten elmélkedő hittestvéreink száját) is igénybe veszi (lásd: “ne távozzék...a te szádtól”), vagyis a Szentírásról való hangos elmélkedést is magába foglalja. Ez az igerész az Isten Igéjéről való elmélkedés célját és rendeltetését is megnevezi, ami nem más, mint az Isten Szavának való engedelmesség szárba szökése szívünkben, aminek aztán a gyümölcsei sem maradnak el (lásd:“jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz”).
Watson tehát az Isten igazságáról való elmélyült gondolkodásként (katolikus teológiai szóhasználattal: kontempláció) jellemzi a meditációt. A 119. Zsoltár 15. versében ehhez kapcsolódóan ezt találjuk: “A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.” A bibliai meditációnak tehát szerves részét képezi Isten Igéjének tanulmányozása és az Írásra irányuló mély reflexió. Tegyük fel magunknak a kérdést: Mikor a Bibliát olvasom, akkor pontosan és lassan olvasom azt, és valóban az a célom, hogy minél jobban megértsem? Bele szoktam gondolni abba, hogy milyen jelentőséggel bírnak az egyes szavak, és hogy azok miképp hatnak ki saját-, és környezetem életére? Ha ezekre a kérdésekre őszintén “igennel” válaszolhatsz, akkor te valóban elmélkedtél már Isten Igéjén. Arra bíztatunk, hogy ne hagyd abba!
Az elmélyült elmélkedés természetesen időt és célzott erőfeszítést igényel. Nem lehet siettetni, csak mert nyolckor bezár az imaház. Fontos részét képezi a világbeli életünk figyelemelterelő elemeinek tudatos kizárása – csak így leszünk képesek gondolatainkat Istenre és élő Igéjére irányítani. A világ zajától való elvonulás által figyelmünk fókuszában örökkévaló Istenünk lesz, Ő pedig csak arra vár, hogy megismertesse velünk az életre vezető Útját: “Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim” (Zsoltárok 119:99).
Végül pedig, mint ahogyan arra Watson is rámutat, a bibliai meditáció végső célja az, hogy az Isten Igéjében felismert igazságokat az életünkben is alkalmazzuk. A 19. Zsoltár 15. verse ezt így világítja meg: “Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm.” Az Isten Igéjéről való elmélyült gondolkozásunkat Istenünk nagy örömmel szemléli, mert Ő pontosan tudja, hogy ez valósággal képes életünket átformálni. Mikor tehát alaposan olvassuk Isten Igéjét, mikor arról aktívan elmélkedünk és másokkal is beszélünk róla, akkor a Szent Lélek Isten mind jobban és jobban felruház minket azzal az erővel, ami által meg is tudjuk cselekedni a Szentírásban foglaltakat. Pál apostolon keresztül a következő gyönyörű és átfogó képet festi lelkünk vásznára az Igéről való elmélyült elmélkedésről: “Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok. A miket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz” (Filippibeliekhez 4:8-9).
A bibliai meditáció Isten Igéjének belsővé tételét jelenti, melynek során mélyen beplántáljuk az Ige-magot szívünk kövér földjébe, hogy Isten Szent Lelke - lépteinket igazgatva, elvezetve minket minden igazságba, és az Igazság által megtisztítva - magasba növessze újemberünket. A Biblia manapság annyi módon hozzáférhető írásos-, vagy akár még hangoskönyv formájában is. Ez az igerészek tanulásában is segítségünkre van. A memorizáció után forgassuk Isten Szavát folyamatosan a szívünkben, hogy mind mélyebben megérthessük miképp alkalmazhatjuk azt mindennapi életünkben.
Lássunk egy pár gyakorlati tippet az Isten Igéje feletti elmélyült elmélkedés lehetséges menetére:
1. Jelölj ki minden napra egy idősávot és válassz egy helyet, ahol és amikor a legkisebb az esélye annak, hogy megzavarnak, ahol és amikor jól tudsz koncentrálni! Menj be szíved belső szobájába és kicsit csukd magadra és az Úrra az ajtót!
2. Kérd Isten segítségét, vagyis kezdd imával! Még soha sem meditáltál Isten Igéjén? Annyi baj legyen, kérj és adatik neked! Kérd Őt, hogy vonjon közelebb Magához, hogy felnyissa szemed az Ő minden igazságára, hogy segítsen a már felismert igazságot a gyakorlatba is átültetni, és hogy az a Őbenne való elmélyülés során minél jobban szeretett Fia képére változtasson el téged!
3. Egyszerre csak egy rövidebb igerészt válassz, majd gondolkozz rajta, hogy mit jelent! Olvasd a szövegkörnyezetét és a párhuzamos igehelyeket is, hogy mélységében megérthesd a kijelentést! Jegyzetelj és fogalmazz meg kérdéseket! Tanuld meg kívülről az igerészt! Kérdezd meg az Úrtól, hogy neked személyesen mit akar mondani a vizsgált szövegen keresztül!
4. Gondolkozz rajta, hogy miképp tudod gyakorlati módon is élővé tenni az igét! Kérd Istent, hogy az engedelmességben való növekedéssel támogasson téged, hogy képes legyél meg is cselekedni mindazt, amit már kijelentett neked.
English
Hogyan elmélkedjek Isten Igéjén?
