Kérdés
Milyen képességekkel kell az elöljáróknak és diakónusoknak rendelkezniük?
Válasz
A Biblia világosan leírja, hogy a diakónusok és elöljárók milyen képességekkel kell rendelkezzenek, és milyen szerepet töltenek be a hívők közösségében. A diakónus tisztsége azért alakult ki, hogy a gyülekezet gyakorlati vonatkozású ügyeivel foglalkozzanak: „Ekkor összehívta a tizenkettő a tanítványok egész gyülekezetét, és ezt mondták nekik: "Nem helyes az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál"" (ApCsel 6:2). A „szolgáljunk"-ként fordított szó görögül diakoinein, amelynek szógyöke ezt jelenti: segítő, felszolgáló, vagy másokat szolgáló. „Diakónuskodni" annyi, mint szolgálni. Az első diakónusokat egy hét férfiből álló csoport jelentette, akiket a jeruzsálemi gyülekezet azzal bízott meg, hogy a napi ételosztást elvégezzék. A diakónus tehát egy olyasvalaki, aki a gyülekezet hivatalos megbízásából szolgál másokat.
A püspökként fordított görög szó az episzkoposz. A püspök egy főfelügyelő, egy felülvigyázó vagy egy tisztviselő, aki a gyülekezet általános ügyeivel foglalkozik. A Biblia a püspököket presbitereknek (1Timóteus 5:19) és pásztoroknak (Efezus 4:11) is nevezi.
A püspöki/presbiteri/pásztori tisztség követelményeit az 1Timóteus 3:1-7-ben találjuk: „Igaz beszéd ez: ha valaki püspökségre törekszik, jó munkát kíván. Szükséges tehát, hogy a püspök legyen feddhetetlen, egyfeleségű férfi; megfontolt, józan, tisztességes, vendégszerető, tanításra alkalmas; nem részeges, nem kötekedő, hanem megértő, a viszálykodást kerülő, nem pénzsóvár; olyan, aki a maga háza népét jól vezeti, gyermekeit engedelmességben és teljes tisztességben neveli. Mert ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan fog gondot viselni az Isten egyházára? Ne újonnan megtért ember legyen, nehogy felfuvalkodva az ördöggel azonos ítélet alá essék.
Szükséges, hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla, nehogy gyalázatba és az ördög csapdájába essék." Pál azt is elmondja Timóteusnak, hogy mi jellemzi a jó elöljáró tanítását. Az 1Timóteus 4:11-től kezdődően a 6:2-vel befejezőleg Pál tizenkét dolgot sorol fel Timóteusnak, amit el kell rendelnie és tanítania kell.
A Tituszhoz írt levelében Pál apostol megismétli a püspök/presbiter/pásztor követelményeit. „ha van olyan, aki feddhetetlen, egyfeleségű férfi, akinek gyermekei hívők, nem vádolhatók kicsapongással, és nem engedetlenek. A püspök ugyanis, mint Isten sáfára legyen feddhetetlen, nem önkényeskedő, nem indulatos, nem részeges, nem kötekedő és nem haszonleső, hanem vendégszerető, a jóra hajlandó, józan, igazságos, kegyes, önmegtartóztató, aki ragaszkodik a tanítással megegyező igaz beszédhez, hogy az egészséges tanítással tudjon bátorítani, és meg tudja győzni az ellenszegülőket" (Titusz 1:6-9).
A diakónus jellemvonásai hasonlítanak a püspök/presbiter/pásztor jellemzőihez. „Ugyanígy a diakónusok is tiszteletre méltók legyenek, nem kétszínűek, nem mértéktelen borivás rabjai, nem haszonlesők, hanem olyanok, akikben megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel. De ezeket is meg kell vizsgálni előbb, csak akkor szolgáljanak, ha feddhetetlenek. Feleségük is hasonlóan tiszteletre méltó legyen: nem rágalmazó, mértékletes, mindenben hűséges. A diakónusok legyenek egyfeleségű férfiak, akik mind gyermekeiket, mind a maguk háza népét jól vezetik. Mert akik jól szolgálnak, azok szép tisztességet szereznek maguknak, és nagy bátorságot nyernek a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésére" (1Timóteus 3:8-13). Az ebben a szakaszban diakónusként fordított szó ugyanannak a görög szónak egy formája, amely az ApCsel 6:2-ben található, ebből tudjuk, hogy ugyanarról a tisztségről van szó.
Ezek a követelmények egyszerűek és világosak. Mind a diakónus, mind a püspök/presbiter/pásztor egyfeleségű, kiváló jellemű férfi kell legyen, aki háznépét biblikusan igazgatja. Ezek a követelmények azt is feltételezik, hogy az, aki ilyen tisztségre törekszik, az újjászületett hívő, és az ige tekintélye szerint él. Az egyetlen jelentős különbség a két követelmény-lista között az, hogy a püspök/presbiter/pásztor alkalmas kell legyen a tanításra, míg a tanítás nem szerepel a diakónusi tisztség követelményei között.
Maga az Úr Jézus a lelkünk pásztora és gondviselője (1Péter 2:25). Érdekes megvizsgálni ezeket a címeket. A pásztor szó a görög poimen szó fordítása. Ez a poimen egy olyasvalaki, aki csordákról és nyájakról gondoskodik. Átvitt értelemben a lelkipásztorokra is használják, mivel Isten „nyájáról" kell gondoskodniuk, és Isten igéjével kell táplálniuk azt. A gondviselőként fordított szó az episzkoposz – ugyanaz, mint amelyet Pál apostol az 1Timóteusban és Tituszban használt.
Nyilvánvaló, hogy az elöljárói és diakónusi tisztség fontos a gyülekezetben. Isten népének szolgálata szóban és tettben komoly felelősség, és soha nem vehetjük félvállról. Ha valaki nem felel meg a bibliai előírásoknak, akkor nem töltheti be sem az elöljárói, sem a diakónusi pozíciót – a gyülekezet jobbat érdemel.
English
Milyen képességekkel kell az elöljáróknak és diakónusoknak rendelkezniük?
