Kérdés
Élhet-e az ember Isten nélkül?
Válasz
Ellentétben azzal, amit az ateisták és az agnosztikusok évszázadok óta állítanak, az ember nem élhet Isten nélkül. Anélkül ugyan leélheti halandó életét, hogy Isten létezését elismerné, Isten nélkül azonban nem élhet.
Isten a Teremtő, ezért az emberi élet is tőle származik. Aki azt mondja, hogy az ember létezhet Isten nélkül, azzal azt állítja, hogy egy óra létezhet órásmester, vagy egy mese létezhet mesemondó nélkül. Létezésünket annak az Istennek köszönhetjük, akinek a képére teremttettünk (1Mózes 1,27). Létünk Istentől függ, akár elismerjük, hogy létezik, akár nem.
Isten a Fenntartó, aki folyamatosan éltet bennünket (Zsoltárok 104:10-32). Ő az élet (János 14:6), és az egész teremtett világ Krisztus hatalmánál fogva áll fenn (Kolossé 1:17). Még azokat is Isten élteti, akik elutasítják Őt: „Felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak” (Máté 5:45). Az ember akkor élhetne Isten nélkül, ha a napraforgó megélne fény, vagy a rózsa víz nélkül.
Isten a Megváltó, aki örök éltetet ad a benne hívőknek. Krisztusban élet van, és ez az élet az emberek világossága (János 1:4). Jézus azért jött, hogy életünk legyen, sőt bőségben éljünk (János 10,10). Azt ígérte, hogy akik belé vetik a bizalmukat, azok örökké vele lehetnek (János 3:15-16). Ahhoz, hogy az ember igazán életre keljen, meg kell ismernie Krisztust (János 17:3).
Isten nélkül csak a fizikai lét jut az embernek. Isten figyelmeztette Ádámot és Évát, hogy azon a napon, amikor visszautasítják őt, „bizony” meg kell halniuk (1Mózes 2:17 – Károli). Mint tudjuk, engedetlenek voltak, mégsem haltak meg testben azon a napon, szellemben viszont igen. Valami kihalt belőlük – a szellemi élet, amelyben korábban részük volt, az Istennel való közösség, az, hogy korlátok nélkül élvezhették a Teremtő társaságát, ártatlanságuk és lelkük tisztasága mind odalett.
Isten múlandó testi létre ítélte Ádámot, akit korábban arra alkotott, hogy vele éljen és hozzá kötődjön. A föld porából származó embernek eredetileg dicsőséget szánt Istent, s most kimondta fölötte, hogy porból vétetett és porrá is lesz. Ádámhoz hasonlóan ma is pusztán a földi lét jut osztályrészül az Isten nélküli embernek. Boldognak tűnhet, hiszen a földi élet is tartogat örömöket, de még ezeket sem teheti teljes mértékben magáévá, ha nincs kapcsolatban Istennel.
Az Istent elutasító emberek egy része beleveti magát az élvezetekbe, és testi vágyaik kielégítése látszólag gondtalanná és boldoggá teszi őket. A bűnben valóban lelhetünk bizonyos mértékű gyönyörűséget, hiszen a Biblia is beszél erről (Zsidó 11:25). Csupán az a baj, hogy ez a gyönyör ideiglenes, és életünk ebben a világban rövidre van szabva (Zsoltárok 90:3-12). A hedonista előbb vagy utóbb a példázatbeli tékozló fiúhoz hasonlóan rádöbben, hogy a világi örömök hosszú távon nem tarthatók fenn (Lukács 15:13-15).
Természetesen nem mindenki felszínes gyönyörhajhász, aki nem fogadja el Istent. A megtéretlen emberek közül is sokan élnek fegyelmezett és józan – sőt boldog és megelégedett – életet. A Biblia elénk tár bizonyos erkölcsi alapelveket, melyek betartása bárkinek a javára válik ezen a világon – ilyen például a hűség, a becsületesség, az önuralom, stb. Ekkor is igaz azonban, hogy Isten nélkül csak ez a világ lehet osztályrészünk. Ha viszonylag zökkenőmentesen és harmonikusan éljük is le földi életünket, az még nem garantálja, hogy készen állnánk arra, ami a halálunk után vár ránk. Gondoljunk csak a bolond gazdag példázatára a Lukács 12:16-21 versekben vagy Jézus beszélgetésére a gazdag (de nagyon erkölcsös) ifjúval a Máté 19:16-23-ban.
Isten nélkül még a földön sem élhet beteljesedett életet az ember. Az ember azért nem tud békében élni embertársaival, mert önmagával nem békélt meg. Önmagával pedig azért nem tud rendbe jönni, mert Istennel nem békült ki. Az is a belső békétlenség jele, ha valaki az élvezeteket hajszolja. A gyönyörhajhászok a történelem során mindig azzal voltak kénytelenek szembesülni, hogy az élet ideig-óráig tartó örömei után még elkeserítőbb lett az állapotuk. Nehéz lerázni magunkról a nyugtalanító érzést, hogy „valami nincs rendjén”. Salamon király egy ideig a világ által felkínált örömöket hajszolta, és a Prédikátor könyvében jegyezte le tapasztalatait.
Rá kellett jönnie, hogy az ismeret önmagában hasztalan (Prédikátor 1:12-18), a gyönyör és a vagyon hiábavaló (2:1-11), a materializmus ostobaság (2:12-23), a gazdagság pedig múlandó (6. rész).
Salamon azt a következtetést vonja le, hogy az élet Isten ajándéka (3:12-13), és egyedül az él bölcsen, aki féli Istent: „Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége! Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az.” (12:13-14).
Más szóval, több az élet a fizikai létnél. Jézus is erre hívja fel figyelmünket a Máté 4:4-ben: „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” Nem a kenyér (a fizikai táplálék), hanem Isten Beszéde (a szellemi táplálék) éltet bennünket. Hasztalan keresnénk önmagunkban a gyógyírt bajainkra. Az ember csak akkor találhatja meg az életet és a boldogságot, ha elismeri Isten létezését.
Isten nélkül a pokol vár az emberre. Az ember Isten nélkül szellemileg halott, ezért azután, hogy fizikai élete véget ért, örökre el lesz választva Istentől. A gazdag ember és Lázár példázatában (Lukács 16:19-31) a gazdag ember gondtalan és örömteli életet él anélkül, hogy gondolna Istennel, míg Lázár élete csupa szenvedés, de ismeri Istent. Mindketten csupán a haláluk után értik meg igazán, mekkora súlya van annak, hogy földi életük során milyen döntést hoztak. A gazdag ember rájön, hogy az élet többről szól a vagyon gyarapításánál, de sajnos túl későn. Lázár ezzel szemben vigaszra talál a paradicsomban. Mindkettejükről elmondható, hogy földi létük jelentéktelenül rövidnek tűnik lelkük örökkévaló állapotához képest.
Az ember különleges teremtmény. Isten beleültette a szívünkbe az örökkévalóság tudatát (Prédikátor 3:11), és ez az örökkévalóság-tudat csak magában Istenben nyerhet beteljesedést.
English
Élhet-e az ember Isten nélkül?
