Kérdés
Ki volt a bibliai Ádám?
Válasz
Ádám volt az első valaha létezett ember (1.Mózes 1:27, 1.Korinthusbeliekhez 15:45). Isten közvetlen teremtményeként ő volt a legelső ember, akit Isten a direkt számára tervezett és kivitelezett Éden kertbe helyezett (1.Mózes 2:8, 10). Ádámtól származik az egész emberiség, ő az egész emberi faj ősatyja. Az összes többi ember tehát már nem Isten közvetlen teremtménye, hanem Ádám egyenes ági leszármazottja. Ádámon keresztül örököltük mindannyian az eredendő bűnt, vagyis a bűnre oly fogékony és hajlamos emberi természetünket (Rómabeliekhez 5:12).
Isten Igéjével, azaz Szavával, teremtett meg mindent a világegyetemben, és persze magát a kozmoszt is (1.Mózes 1. fejezet). A hatodik napon azonban más módszerhez folyamodott. Fő műve-, az ember megteremtéséhez feltűrte ingujjait és nem sajnálta bepiszkolni saját kezeit. Jó fazekasmester módjára feltette az előre kiemelt agyagot a korongra, és létrehozta Ádámot (a héber eredeti "adamah"szó talajt, vagy földet jelent). Isten eztán saját Lelkét (helyesebben Szellemét)-, vagyis magát az élet leheletét lehelte az ember orrába, "így lőn az ember élő lélekké" (1.Mózes 2:7). Isten Lelke az, ami megkülönbözteti az embert a teljes élővilág minden más szereplőjétől (1.Mózes 26-27). Ádámtól fogva minden azóta született ember hasonló örökkévaló Lélekkel rendelkezik, mint Isten. Isten saját képére teremtette az embert, így az ember is képes racionálisan gondolkodni, felismerni és meglátni egy dolog lényegét, majd abból általános következtetést levonni, képes magát beleélni és beleérezni rajta kívülálló létezők bőrébe, képes mérlegelésre és döntéshozatalra.
Az első asszonyt, Évát, Ádám egyik bordájából hozta létre az Úr (1.Mózes 2:21-22). Az, hogy Isten a szívet védelmező, az egyenes tartást egyáltalán lehetővé tevő csontból hozta létre Évát, továbbá hogy magából Ádámból alkotta meg őt, mind mélyen jelképes, aminek tárgyalása sajnos túlfeszíti ezen cikkünk formai kereteit. Isten Évát is a saját tökéletes Paradicsomába helyezte, éppúgy mint Ádámot. Éva minden bizonnyal Ádámtól szerezhetett tudomást a kert közepén álló fáról, a jó és a gonosz tudásának fájáról, melyről nem szabad-, és nem érdemes enni, hiszen Isten ezt Ádámmal már előzetesen közölte (1.Mózes 2:16-17). Ezt figyelembe véve Ádám a Biblia első prófétája, azaz Isten Igéjének legelső továbbadója. A szabad akaratot, a választás szabadságát — minden sátáni mesével ellentétben — nem valami luciferi fényhozó, vagy prométheuszi hérosz ajándékozta az embereknek. Egy picit használva az eszünket gyorsan rádöbbenünk, hogy amennyiben Ádám és Éva nem lettek volna már eleve a szabad akarat képességével megteremtve, akkor arra sem lett volna hatalmuk, hogy Isten parancsával szembemenve, a rosszat válasszák. Az ember ezen képesség nélkül csak valami fejlett automata, holmi ösztönvezérelt korlátolt élőlény volna, akit szabadnak semmiképp sem lehetne nevezni. Isten azonban teljesen szabad teremtményeket hozott létre, éppen úgy, amint Ő maga is szabad, és semmiben sem korlátozta szabad választásukat. Ez az állítás olyannyira igaz, hogy a mindentudó Isten — bár mindvégig remélte teremtményei engedelmességét — akkor sem lepődött meg, mikor az ember úgy döntött, hogy saját maga határozza meg önmagának a jó és a rossz fogalmait (ez egyben a bűn egy általános és átfogó definíciója). Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint annak a ténye, hogy Isten Báránya már a világ alapjainak letétele előtt megöletett bűneinkért (Jelenések 13:8; 1.Péter 1:19-20; Efézusbeliekhez 1:4).
Mózes első könyvének harmadik fejezete betekintést enged abba, ahogyan Ádám engedett a bűnnek. Ádám és Éva mindketten ellenszegültek Isten arra vonatkozó parancsának, hogy a tiltott fa gyümölcsét ne fogyasszák (6.vers). Az engedetlenség ezen egy tettével rászabadították a bűnt és annak minden következményét (kín, öregedés, halál) Isten tökéletes világára. A bűn tehát Ádámon keresztül lépett be a világba, az pedig sleppjében a halált is hozta magával (1.Mózes 3:19, 21; Rómabeliekhez 5:12).
Már csak onnan is tudhatjuk, hogy Ádám egy valóságos létező ember volt, nem pedig holmi allegorikus figura, hogy a Biblia számos helyen hús-vér emberként utal rá (1.Mózes 5:1; Rómabeliekhez 5:12-17). Lukács evangelista mindeneknek szorgalmasan végére járt, hogy (a mindenkori) jó Theofilus (a név jelentése: Istent szerető) bizonyosságot nyerhessen azokról az eseményekről, melyek a Nagy Heródes idejében vették földi kezdetüket. Ő egészen Ádámig követte vissza az Úr Jézus Krisztus vérvonalát (Lukács 3:38). Ádám volt minden utána következő ember első, tökéletes eredetije, aki magában hordozott minden jó emberi képességet. A tőle leszármazó emberek neki sajnos csak távol-keleti utánzatai (kivéve az Úr Jézust persze). Az eredendő bűn igája alatt születendő minden király, pap és próféta mind Ádám, vagyis az első ember, gyermekei voltak. A Szent Lélek Isten szeplőtlen bárányát, aki bűnt nem ismerve maga vált mindannyiunkért bűnné, "második Ádámnak" nevezi (1.Korinthusbeliekhez 15:47). Éppen úgy, mint ahogyan az első Ádámon keresztül a halál lépett be a világba, úgy a második Ádám elhozta nekünk az örök életre való újjászületés lehetőségét (János 3:3). Csak Ő képes bűnös emberi természetünket felületes sminkelés helyett gyökeresen átformálni, és ezáltal új életet adni nekünk. Jézus Krisztus minden Őbenne hívő embernek ingyen kínálja az élet vizét és kenyerét (2.Korinthusbeliekhez 5:17; János 3:16-18). Bár Ádám eljátszotta a Paradicsomot, Jézus Krisztus győzedelmes halálával újra megnyitotta az oda vezető utat.
English
Ki volt a bibliai Ádám?
