Kérdés
Mit tanulhatunk Izsák életéből?
Válasz
Az Izsák név szó szerint azt jelenti, "ő nevet". Mivel Ábrahám száz éves volt, Sára pedig kilencven, mikor Isten arról tájékoztatta őket, hogy fiuk fog születni, hitetlenségükben mindketten csak nevettek (1.Mózes 17:17; 18:12). Izsák neve tehát erre az eseményre vezethető vissza. Izsák Ábrahám második fia volt, ugyanis Sára saját szolgálólányához, Hágárhoz, adta férjét, hogy így urának gyermeke lehessen (1.Mózes 16:1-2). Ismáel tehát ebből a nászból született. Mikor aztán Sára elválasztotta Izsákot, ragaszkodott hozzá, hogy Ábrahám mind Hágárt-, mind pedig a fiát küldje el házuktól. Ezzel azt akarta biztosítani, hogy az örökség — mint ahogyan Isten megmondta — egyedül Izsáké legyen (1.Mózes 21:3-12).
Sok évvel később Ábrahám, engedelmeskedve Istennek, felment a hegyre, hogy feláldozza fiát, Izsákot (1.Mózes 22:1-14). Ábrahám, Izsák és Ábrahám két szolgája felpakolták szamaraikat, és három napos útra indultak a Mórija hegyéhez. Az út egy részét megtéve a szolgák hátramaradtak, Ábrahám és Izsák pedig tüzet, kést és tűzifát ragadva megindultak, hogy felmenjenek áldozni, majd visszatérjenek. Izsák érdeklődve kérdezte apját, hogy hol az áldozásra való bárány, mire Ábrahám azt felelte, hogy majd Isten gondoskodik az áldozatról. Ábrahám eztán megépítette az oltárt, megkötözte Izsákot és feltette őt a fára. A Biblia nem számol be arról, hogy Izsák bármilyen módon is ellenszegült volna apjának. Mikor aztán Ábrahám már felemelte a kést, akkor egy angyal megállította, és a tövises bokorban megrekedt kosra irányította a férfi figyelmét. Szükséges világosan rámutatni arra, hogy Isten jó pár száz évvel később egy hasonló hegyen ténylegesen feláldozta egyszülött fiát, Jézus Krisztust. Az Ő kezét senki sem fogta meg, ez vált az egész emberiség javára. Említésre méltó Izsák engedelmessége is, ugyanis okkal feltételezhetjük, hogy Izsák — a legtöbb elterjedt ábrázolással szemben — nem gyermek-, hanem már fiatal férfi volt, aki már a hegyre vonulva is pontosan értette, hogy mi történik. Ezt csak alátámasztani látszik az eredeti héber szövegben "gyermek"-ként fordított "henük" szó (magyar fonetika szerint), ami éppúgy jelenthet kis gyermeket, mint fiatalembert, vagy szolgát. A szó legelső bibliai megjelenése fegyverfogható fiatal férfiakra utal (lásd 1.Mózes 14:15; H2593). Isten tehát a szó minden értelmében gondoskodott az áldozatra valóról: míg Ábrahámnak és Izsáknak egy szó szerinti bakot adott, addig az emberiségnek Isten Bárányát küldte el, aki azért jött, hogy elvegye a világ bűneit (János 1:29; Zsidókhoz 1. fejezete).
Sára halálakor Izsák már a 30-as évei közepén-végén járhatott. Édesanyja halála után Ábrahám elküldte egyik szolgáját, hogy saját szülőföldjéről hozzon fiának feleséget. Ábrahám ugyanis elkötelezett volt amellett, hogy engedelmeskedjen Isten azon felszólításának, hogy a kánaániták lányai közül ne vegyen fiának feleséget (1.Mózes 24:1-51). Ábrahám küldöttje ezért erősen fohászkodott az Úrhoz, hogy sikerrel járjon, Isten pedig meghallgatta imáját. Mikor aztán Izsák negyven éves lett, akkor feleségül vette anyai ágú nagybátyja lányát (1.Mózes 25:20). A Biblia így számol be Izsák érzéseiről: "És elvevé Rebekát és lőn néki felesége és szereté őt. S megvigasztalódék Izsák az ő anyja [halála] után" (1.Mózes 24:67).
Mivel eleinte Rebeka — Sárához hasonlóan — meddő volt, így Izsák már hatvan éves volt, mikor ikrei születtek. Ők az Ézsaú és Jákob nevet kapták. Míg Izsák inkább elsőszülöttjét Ézsaut kedvelte, addig Rebeka Jákóbot szerette. Ez a személyválogatás viszálykodáshoz vezetett a családon belül, melynek egyik felvonásában a fiatalabb fiú, Jákób, kapta meg az elsőszülött fiúnak járó örökséget és áldást, miután anyja és ő azt csellel csikarták ki Izsákból. Hiába ismerte fel Izsák, hogy megtévesztették, a száját elhagyó áldást már nem lehetett visszavonni (1.Mózes 27. fejezete). Rebeka eztán értesült idősebb fia gyilkos haragjáról, mire meggyőzte férjét, hogy küldje el Jákóbot az ő testvéréhez, Lábánhoz, hogy saját törzsükből válasszon magának feleséget, továbbá hogy megmentse őt Ézsau elöl. Mikor aztán Izsák útra küldte fiát, akkor még egyszer megáldotta őt, és imádkozott, hogy mindazon áldások, amiket Isten Ábrahámnak ígért, rajta teljesedjenek be.
Ábrahám halálakor mindent Izsákra hagyott, aki ekkor kb. 75 éves lehetett (1.Mózes 25:5). Bár Ismáelt, a szolgálótól született fiát, már Izsák elválasztásakor elküldte a háztól, Izsák és Ismáel mégis együtt adták meg apjuknak az utolsó tiszteletet (1.Mózes 25:9). A két férfi viszonyáról szinte semmit sem szól az Írás, azt viszont tényként kezelhetjük, hogy utódaik történelmük egész ideje alatt ellenségnek tekintették egymást. Ez az ellenségeskedés mind a mai napig pusztít. Már csak ezért is érdekes, hogy két férfi apjuk gyászában látszólag egyesült.
Mikor az egész földet nagy éhínség sújtotta, akkor Isten megjelent Izsáknak és intette, hogy le nem menjen Egyiptomba, hanem a saját földjén maradjon. Isten ekkor támogatásáról biztosította őt, megáldotta és utódainak ígérte a földet. Az Ábrahámi-szövetséget is ekkor erősített meg vele. Ígérete szerint Izsák utódai olyan számosak lesznek, mint az ég csillagai, és a föld minden nemzete az ő magvában fog megáldatni (1.Mózes 26:1-6).
Izsák engedelmeskedett Istennek, és Kánaán földjén maradt. Életében egy további érdekes párhuzam, hogy éppúgy amint évekkel az ő születése előtt apja megkérte Sárát, hogy testvérének adja ki magát, ő is erre kérte saját feleségét, Rebekát (1.Mózes 26:7-11). Apjához hasonlóan őt is a félelem vitte erre. Később annak is tanúi lehetünk, hogy Rebekát Isten éppúgy megvédte más férfiak közeledésétől, amint egykoron Sárát is megoltalmazta. Isten ez időben olyan gazdag terméssel és vagyonnal áldotta meg Izsákot, hogy a filiszteusok irigykedve temették be azon kutakat, amiket még Ábrahám ásott. Ez a viszálykodás egészen addig folytatódott, míg a filiszteusok királya megkérte Izsákot, hogy keressen magának másik helyet a széles földön, hogy ezzel is elejét vegyék a jövőbeli vitáknak. Izsák a békességet választva továbbállt, és új kutakat ásott magának. Bárhogyan is áskálódtak ellene, Izsák egyre csak gyarapodott és gyarapodott. Ekkor ismerte fel a filiszteusok királya, hogy Isten áldása nyugszik a férfin. Eztán már arra törekedett, hogy békében éljen vele, és még szövetséget is kötött vele (1.Mózes 26:26-31).
Izsák 180 éves koráig élt, temetésén mindkét fia ott volt. Isten eztán kisebbik fiával, Jákóbbal, erősítette meg szövetségét, akinek az Izráel nevet adta.
Mivel Izsák életének beszámolója inkább elbeszélés jellegű, ezért saját életünkre nézve viszonylag kevés tanulságot vonhatunk le belőle. Azt azonban mindenképpen megállapíthatjuk, hogy Izsák szíve a végsőkig engedelmeskedett Isten akaratának. Ezt abból is kiolvashatjuk, hogy engedelmes volt szüleinek, és bízvást követte a tőlük kapott útmutatást. Akkor is helyben maradt, mikor az éhínség és az ellenség zaklatása miatt ésszerű lett volna elhagyni földjét. Ő azonban ekkor is hitt Isten gondoskodásában. Később, mikor rájött, hogy a hozzá legközelebb állók hogyan vezették meg, akkor beletörődve ebben is Isten akaratát vélte felfedezni, és — bár ha ez a kor szokásával homlokegyenest szembement — mégsem vonta vissza Jákóbnak adott áldását. Izsákkal egyetemben nekünk is fel kell ismernünk, hogy Isten utai ember számára nem megfoghatóak, hogy az Ő gondolatai nem a mi emberi gondolataink (Ézsaiás 55:8). Izsák története Isten hűségének állít elmúlhatatlan emléket, annak hogy Isten mennyire ragaszkodik ígéreteihez: az Úr Ábrahámmal kötött szövetségét, Izsák, Jákób és minden utóduk életében érvényesítette és mind a mai napig fenntartja.
Bár Izsák élete nem bővelkedik kifejezetten nagy eredményekben, mégis Ő volt az, akit Isten kiválasztott arra, hogy rajta keresztül folytatódjon a messiási vérvonal, amiből egy napon az Úr Jézus Krisztusnak is meg kellett születnie. A zsidók, de számos hívő ember is, mind a mai napig úgy hivatkozik az Úrra, mint Ábrahám, Izsák és Jákób Istenére. Ennek persze szilárd igei alapja van, hiszen a Szentírás számos passzusában Isten szintén így nevezi magát (pl. 2.Mózes 3:6). Izsák egy a pátriárkák, azaz ősatyák, sorában, akinek biztos helye van Isten mennyei királyságában (Lukács 13:28). Isten ilyen méltóságba öltözteti, és ilyen tisztelettel veszi körül minden Övéit.
English
Mit tanulhatunk Izsák életéből?
