Kérdés
Mit tanulhatunk Nehémiás életéből?
Válasz
Nehémiás és Ezra próféták kortársak voltak. Isten Szent Lelkétől ihletetten mindketten Jeruzsálem újjáépítéséről írtak, ami megközelítőleg 70 évvel annak elpusztítása után történt, vagyis miután a babiloni király, Nabukodonozor, végleg bevette azt. Ezra írásai a templom újjáépítése körül forognak, mely Zerubbábel vezetése alatt ment végbe. Nehémiás pedig a város kőfalainak megépítését tárja elénk. A Közel-Keleten már az ókorban is találunk fallal megerősített településeket, amelyek a lakók védelmére lettek emelve. Ezek a kapukkal és védelmi várakkal megerősített települések lettek a "vár-osok". Azokban az időkben, de még később is, szokás volt, hogy a város hatalmasai, bölcsei és bírái a kapuban gyűltek össze, hogy megvitassák a város ügyeit, hogy ítéletet tartsanak, vagy csak hogy elüssék az időt.
Nehémiás első feljegyzései Kr.e. 445-ben keletkeztek. Ez a dátum már csak a "hetven hétre" vonatkozó prófécia miatt is nagyon fontos, melyet Isten Nehémiás és Ezra próféták kortársán, Dánielen, keresztül közölt híveivel (Dániel 9:24-27). A hetek számításának kezdetét pedig pontosan erre a napra (Kr.e. 445 március 15.) határozta meg, vagyis mikor Jeruzsálem falait elkezdik újraépíteni. Ez a dátum elengedhetetlen a profetikus idővonal helyes értelmezéséhez, hiszen az a város falainak újrépítésétől indul, és Jézus Krisztus második eljövetelével zárul. Ez a prófécia még jóval Jézus Krisztus születése előtt keletkezett, de már a Messiás kiirtásáról (héber: káráth) is teljesen világosan beszél. Nagy részletességgel ír az Antikrisztusról is, arról hogy pontosan miképp fog fellépni a világesemények színpadára, és hogy a kezdeti béke után (uralkodásának első 3,5 éve), végső vak támadásában hogyan indul majd meg Izráel és Isten népe ellen. Jézus Krisztus halála és második szemmel látható eljövetele közötti idő (vigyázat, nem az elragadtatás!) maga a 69. és a 70. hét közötti periódus, melyben most mi is élünk.
Dániel próféciáját így olvassuk a nevével jelzett ihletett könyv 9:25 igehelyén: "Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás- fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utczák és a kerítések, még pedig viszontagságos időkben" (Dániel 9: 25). Nehémiás persze nem tudta, hogy a Dániel által közvetített próféciát váltja valóra, mikor Jeruzsálem falainak restaurációjába fogott. Az időben ő maga is Babilonban raboskodott, írását a népéért való közbenjáró imádságokkal kezdi. Dániel szokásához hasonlóan ő is sűrűn fohászkodott azért, hogy Isten irgalmas legyen népéhez, és hogy visszatérítse őket országukba. A Szent Lélek vezetése alatt Nehémiás mind a Jeruzsálem újjáépítéséről szóló határozatról-, mind pedig a munkálatokról írásos feljegyzéseket készített és konkrét dátumokhoz kötötte azokat.
Mielőtt azonban a Jeruzsálem újjáépítésére vonatkozó kérésével a királyhoz folyamodott volna, Nehémiás Isten arcát kereste imában, Isten pedig válaszolva neki megáldotta kezdeményezését. Mikor aztán Babilont végre elhagyhatta, az úton ammonita, horonita és arab férfiakkal találkozott, akik szándékait hallván gúnnyal illették őt. Nehémiás válaszát könyve 2:20 igerészében találjuk: "Kiknek felelék, és mondék: A mennynek Istene, ő ad jó szerencsét nékünk, és mi mint az ő szolgái kelünk föl és építünk, néktek pedig részetek és jogotok és emlékezetetek nincsen Jeruzsálemben!" (Nehémiás 2: 20). Ez a kijelentés mind a mai napig azt hirdeti, hogy kinek van jogos hatalmi igénye Jeruzsálem városára.
Nehémiás tehát minden erejével azon volt, hogy Jeruzsálem újra régi fényében tündökölhessen, és mivel Isten mind a szívek szándékát-, mind pedig a munkások kezét megindította, ezért az építkezések végre kezdetüket vehették. A vállalkozásnak azonban már ebben az időben is számos ellenlábasa volt. Ők azon mesterkedtek, hogy miképp tudnák hátráltatni, vagy megállítani a restaurációt. Isten azonban védelmező kezét az építkezés felé terjesztette, és közbeavatkozott, akárcsak Mózes idejében (2.Mózes 14:14). Nehémiás 4:20 igerésze ma is így bátorít minket minden szellemi támadás idején: "Azért oda gyűljetek hozzánk, hol a trombita szavát hallándjátok, a mi Istenünk hadakozik érettünk!" (Nehémiás 4: 20). Milyen érdekes, hogy maga az elragadtatás, de számos Istentől való ítélet is trombitaszóra fog véghezmenni! (1.Korinthusbeliekhez 15:52; Jelenések 8-11. fejezete). Csakúgy mint az elragadtatásnál, Nehémiás idejében is ez volt Isten módszere, hogy népét kimentse az idegen tőrből, hogy bevigye őket a megígért kívánatos földre, és hogy élő oszlopokul állítsa őket templomába.
Nehémiás élete számos példát szolgáltat arra, hogy miképp állíthatjuk vissza-, és tarthatjuk fenn Istennel való élő kapcsolatunkat. Mikor az emberek végre visszatérhettek városukba, akkor a legelső dolog az volt, hogy odafordultak Isten Igéjéhez, könnyektől mosott arccal, fennállva hallgatták a nekik felolvasott Igét, majd teljes szívből, teljes lélekből, teljes elméjükből és minden erejükből mondtak rá áment. Ezra főpap hosszú órákon át olvasta a gyülekezet előtt a Mózes által kapott törvényt, és nem hagyta, hogy Isten népe tudatlanság által veszítse el lelkét (Hóseás 4:6). Nehémiás könyvének 8:18 fejezete mementót állít annak, ami minden hívő életének megingathatatlan alapja kell legyen, vagyis Isten Igéjének, és annak mindennapi olvasásának. Olvassuk hát ma is így az Igét: "És olvasának az Isten törvényének könyvéből minden napon, az első naptól fogva mind az utolsó napig, és ünneplének hét napon át; a nyolczadik napon pedig egybegyülekezés tartatott a törvény szerint" (Nehémiás 8: 18).
Nehémiás mind a mai napig a hűség és a kitartás bizonyságául áll előttünk. Bár távol a hazájától nőtt fel, de sosem adta fel annak a reményét, hogy egy napon maga is megvetheti ott lábát. Életének nagyobb felét a pogány népek olvasztótégelyében-, száműzetésben töltötte, de Ábrahám, Izsák és Jákób Istenébe vetett hite és bizalma soha nem inogott meg. Ő egy tipikus ima-harcos volt, aki mindent az Úr elé vitt imában, aki sosem fáradt bele, hogy a rá bízott emberekért folyamatosan közbenjárjon. Állhatatos kitartását Isten meg is jutalmazta, és ő még életében megkaphatta e jutalmat. Nehemiás olyan égő szívvel viseltetett népe fiai iránt, hogy a remény lángja, mely szerint egy napon visszatérhetnek és újjáépíthetik városukat és országukat, sosem hamvadt el lelkében. Annak a reménye azonban, hogy Izráel egyszer visszatér atyái Istenéhez, ahhoz a szövetséghez, amely Nehemiás hite szerint (is) örökre megáll, pedig egyenesen kiolthatatlanul égett keblében.
English
Mit tanulhatunk Saul életéből?
