Kérdés
Mit tanulhatunk Noé életéből?
Válasz
Noé személyével először Mózes első könyvének 5. fejezetében találkozunk, melynek első sora a következőképp hangzik: "Ez az Ádám nemzetségének könyve." Az Ádám nemzetsége kifejezés újra és újra feltűnik a Teremtés könyvében, az ötödik fejezet pedig konkrét választóvonalat húz Séth isteni, azaz a Szellemtől származó, vérvonala, és Káin földi, azaz a testtől eredő, vérvonala között (1.Mózes 4:17-24). Noé — Ádámtól számítva — a tizedik generáció szülöttje volt. Leszármazásáról így olvasunk nemzetségi táblázatában: "Éle pedig Lámekh száz nyolczvankét esztendőt, és nemze fiat. És nevezé azt Noénak, mondván: Ez vígasztal meg minket munkálkodásunkban s kezünk terhes fáradozásában e földön, melyet megátkozott az Úr" (1.Mózes 5:28-29).
Már kezdettől fogva gyaníthatjuk, hogy Noé valamiért különleges, hiszen az egész nemzetségéből csak ő említtetik néven. Saját apja, Lámekh, mondja azt róla, hogy ő fog vigaszt szerezni a terhes fáradozásukban, mely az eredendő bűn által lépett be a világba. A Noé név ugyanazon héber szótőre vezethető vissza, mint a megpihenés, vagy nyugalom szavak héber eredetije. Nem is kell sokáig arra várnunk, hogy megtudjuk, a bűn micsoda pusztítást végzett már ekkorra is az emberiség körében (1.Mózes 6:1-8). Így olvassuk Isten bús összegzését az ember állapotáról: "És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz" (1.Mózes 6: 5). Isten búsuló haragjában határozatot hozva tehát így szólt szívében: "...Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem" (1.Mózes 6: 7). Isten kegyelme azonban még ebben a helyzetben is győzedelmeskedik az ítélet felett, azt olvassuk ugyanis, hogy "...Noé kegyelmet talála az Úr előtt" (1.Mózes 6:8). A földön nagy ütemben elhatalmasodó gonoszság ellenére is volt egy ember, akinek élete Isten kezének irgalmát hordozta magán, aki tökéletesen járt Istennel. Isten tehát a világ gonoszsága miatt bekövetkező ítélet idején is megkönyörült Noén és egész családján, és ezzel az egész későbbi emberiségen.
A Teremtés első könyvének 6:9 igerésze az özönvíz és a hozzá kapcsolódó események történetét vezeti be, de ebben a szakaszban Noé életébe is némi betekintést nyerhetünk. Az Ige tanúsága szerint Noé "igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között", és Noé Istennel járt. Ebből az igerészből Noé folyamatos szellemi gyarapodására is lehet következtetni. Mikor a Szentírás azt állítja róla, hogy "igaz" volt, akkor ezzel azt jelzi minden olvasójának, hogy Noé engedelmeskedett Isten parancsainak, ugyanis okkal feltételezhetjük, hogy Isten az ember életére vonatkozó rendelései — bár még csak szájhagyomány útján — de már ekkor is az emberiség rendelkezésére álltak. Noé kitűnt a vele egykorúak közül, azaz generációjának különösen kegyelt képviselője volt. Míg az őt körülvevő világ nyakig merült a bűn minden posványába, addig ő példás, Istennek tetsző, életet vezetett. Azt is olvassuk róla, hogy akárcsak dédapja, Énok, ő is Istennel járt (1.Mózes 5:24). Ez nem csak arra utal, hogy engedelmeskedett Istennek, hanem hogy élő, belsőséges kapcsolatban is állt Vele.
Noé engedelmes és alázatos szívét mi sem szemlélteti jobban, mint hogy kérdés és kétségeskedés nélkül kivitelezte azokat a terveket, amiket Istentől a bárka építésére kapott (1.Mózes 6:22; 7:5, 9; 8:18). Figyelembe véve, hogy Noét generációjának minden tagja — jó eséllyel — teljesen bolondnak tekintette, állhatatossága csak még távolabbra fénylik kora sötétjében. Nyilván mindenkinek furcsának tűnt, hogy egy óriási tengerjáró hajót épít, mikor a közelben semmilyen nagy kiterjedésű vízfelület sem volt. Noé azonban rendíthetetlenül hitt Isten hozzá intézett Igéjében, így nem esett nehezére nyomban engedelmeskedni az Úr Szavának. Isten Szent Lelke Péter apostolon keresztül is bizonyságot tesz Noéról, mikor az "igazság hirdetőjének" nevezi őt (2.Péter 2:5), a Zsidókhoz írt levél pedig úgy nyilatkozik róla, mint egy emberről, aki mély hite által tisztelte Istent, "mely által kárhoztatá e világot" (Zsidókhoz 11:7). Noé felettébb igaz életének fénye különösen a bekövetkező harag árnyékéban sejlik fel mind jobban. Isten hosszűtűrően visszatartotta a rontást, remélve, hogy ezen idő alatt minél többen megtérnek az elfordult és elvetemedett nemzetségből, kik között Noé úgy fénylett, mint az éjben a csillagok (Filippibeliekhez 2:15). Noé ez időben is mindvégig az Úrral járt, Őbenne remélt, és nem kezdte el rossz szolga módjára verni szolgatársait (Máté 24:49). Annak a ténye, hogy az özönvíz elvonulása után Noé elsőként oltárt emelt Istenének (1.Mózes 8:20) azt mutatja, hogy Isten dicsőítése központi szerepet játszott életében.
Az özönvíz történetén-, valamint a Noé lerészegedéséről szóló beszámolón kívül (1.Mózes 9:20), nem túl sokat tudunk Noé életéről. Feltételezhetjük, hogy az eredendő bűn terhe alatt született gyarló ember lévén neki is voltak más kihágásai, csakúgy mint mindnyájunknak. A szőlőt plántáló, és annak gyümölcsétől megrészegedő Noé története azonban minden bizonnyal inkább a kánaániták és izraeliták közötti összetűzés eredetét hivatottak leírni, mintsem Noét rossz színben feltüntetni. Noé helyet kapott a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében, az ún. hit csarnokában, ahol Isten szolgái közül csak a legigazabbak említtetnek néven. Ezékiel próféta könyvének 14. fejezete, olyan illusztris személyek társaságába sorolja Noét, mint Dániel próféta és Jób. Isten Szent Lelke itt különösen igazságos emberként utal rá, mikor Ezékielen keresztül azt mondja népének, hogy ha még ezen igaz emberek is laknák a földet, akkor sem kímélné meg őket tetteik ítéletétől. A Zsidókhoz írt levél 11. fejezetének bizonysága szerint Noé nem csupán a hit követendő példáját állította elénk, hanem Istennek tetsző szíve is volt (Zsidókhoz 11:6).
Mindennek ismeretében tehát mit mondhatunk, mi az, amit Noé életéből tanulhatunk? Noé kapcsán azt kell kiemelnünk, hogy példás hitét a gyakorlatba is képes volt átültetni. A Zsidókhoz írt levél 11:7 igerésze ma is így szól hozzánk: "Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitből való igazságnak örökösévé lett." Noé sosem akarta próbára tenni Istent mielőtt a tettek mezejére merészkedett volna. Isten parancsolt, Noé pedig nyomban engedelmeskedett. Életét leginkább ez a fajta hit és bizalom jellemezte. Noé Isten szellemi vérvonalához tartozott, melyet az Úr Séthen keresztül adott a világnak. Séth születésének idejéről ez van megírva: "Akkor kezdték segítségül hívni az Úrnak nevét" (1.Mózes 4:26). Noé jelleme felmenői Isten iránti engedelmességét és hűségét tükrözte. Ha tehát az ő életéből saját életvezetésünkre nézve is hasznos tanulságot szeretnénk levonni, akkor azt akarva sem tudnánk jobban összefoglalni, mint Isten Igéje teszi: légy igaz és tökéletes ember a kortársaid között, és mindenekelőtt Istennel járj (1.Mózes 6:9 alapján)! Istennel és embertársainkkal való kapcsolatunk legyen ezért jó és rendezett, és törekedjünk arra, hogy Istent a teljes életünkkel dicsőítsük. Már-már halljuk is, hogy Jézus Krisztus első és második nagy parancsolata hogyan visszhangozza a Szent Lélek ezen kijelentését (Máté 22:37-39).
Noé életéből teológiai értelemben is kapunk egy pár leckét. Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy élete pontosan példázza azt az örök igazságot, mely szerint csak hit által, kegyelemből lehet részünk megváltásban (Efézusbeliekhez 2:8). Noé nyilván nem a törvény cselekedetei által üdvözült, hiszen a törvény ekkor még le sem íratott! Az is nyilvánvaló, hogy Noé nem azért volt ilyen igazságos, mert ő valami csoda folytán nem részesült az ember eredendően bűnös természetéből. Isten kegyelme nélkül ugyanis Noé az összes többi bűnös emberrel együtt az özönvíz habjai közt lelte volna halálát. Élete Isten hűségének állít mementót, kegyelt sorsán keresztül jól láthatjuk, hogy Isten megmenti választottjait. Isten nem örül az elvesző halálának, így hosszútűrően vár, és közben minden embert szüntelenül megtérésre hív. Ezt láthattuk a bárka építésének több mint száz éve alatt (1.Péter 3:20; 2.Péter 2:5), és pontosan ennek lehetünk tanúi az utolsó napokban, vagyis korunkban is! Isten el tudja rejteni sajátjait az egész földet megpróbáló csapások elől, legyen az akár egy bárkában, akár Jézus Urunk testében (egyház). Valójában Ő még el is napolja a végső ítéletet, amíg minden választottja az Ő szárnya alatt talál biztos menedéket (2.Péter 3:8-9).
Végül pedig arról is szót kell ejtenünk, hogy mind Noé élete-, mind pedig kora arra emlékeztet minket, hogy Isten egy napon meg fogja ítélni a bűnt. Az Úr nagy és félelmetes napja, melyről annyi prófétáján keresztül szólt nekünk, bizonyosan el fog jönni (2.Péter 3:10). Isten Noé korának történetén keresztül szemlélteti azt, hogy milyen lesz az Ember Fiának második eljövetele, mikor már nem az Úrnak a kedves esztendejét jön hirdetni, mint az első alkalommal tette, hanem hogy tűz által megítélje a világot (Máté 24:37-38; Lukács 17:26-27); vö. Lukács 4:18-20 és Ézsaiás 61:2!). Jól tesszük tehát, ha követjük az "igazság hirdetőjének" tetteit, és hallgatunk a Szent Lélek Igéjére, melyet választott szócsövén, Pál apostolon, keresztül szólt: "Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel" (2.Korinthusbeliekhez 5: 20). Noéhoz hasonlóan mi is arra hívattunk el, hogy Jézus Krisztus követei legyünk ezekben az utolsó napokban. Isten ítéletének napja mindenképpen el fog jönni, de Ő addig is mindenkinek menedéket kínál a Jézus Krisztus általi megbékélés által. Minden hithű keresztény ember feladata tehát, hogy az Istennel való megbékélés üzenetét közvetítse embertársai felé.
English
Mit tanulhatunk Noé életéből?
