Kérdés
Mit tanulhatunk Ruth életéből?
Válasz
Ruth egy "moábita leány" volt, aki a pátriárkán, Lóthon, keresztül állt rokonsági viszonyban Ábrahámmal és népével (Ruth 1:4; 1.Mózes 11:31; 19:37). Ruth a bírák korában élt. Ekkor ment hozzá egy olyan izraelita család fiához, amely Moáb mezején telepedett le. Idővel aztán, mind a család feje-, mind pedig egyedüli két fia — így Ruth férje is — meghalt. Ruthnak tehát választania kellett, hogy özvegyasszonyként saját népe földjén marad, vagy pedig anyósával Naómival tart, aki eldöntötte szívében, hogy visszatér Izráel Júda nevű tartományába. Választás elé került tehát, hogy saját országában próbál szerencsét, vagy hogy elmegy Naómival egy olyan földre, ahol ő maga még soha sem járt.
Ruth nagyon szerette anyósát és együttérzett vele férje és mindkét fia halálában. Ruth sógornője, Orpa, ha nehéz szívvel is, de anyósa noszogatására végül azt a döntést hozta, hogy visszatér moábita honfitársaihoz. Ruth azonban semmiképp sem akarta elhagyni Naómit. Erről így tett vallást: "...Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem" (Ruth 1:16). Naómi és Ruth tehát visszatértek Moáb mezejéről Júda tartományának Bethlehem nevű városába, ott pedig le is telepedtek. Ruth hűségének híre gyorsan szárnyra kelt a kis mezővárosban, így az egy helyi gazdaember, Boáz, fülébe is hamar eljutott. Erről így olvasunk: "Boáz pedig felele, és monda néki: Bizony elmondtak nékem mindent, amit cselekedtél a te napaddal, férjed halála után, hogy elhagytad a te atyádat és a te anyádat és a te születésednek földét, és jöttél ahhoz a néphez, a melyet nem ismertél azelõtt. Fizessen meg az Úr a te cselekedetedért, és legyen teljes a te jutalmad az Úrtól, Izráelnek Istenétõl, a kinek szárnyai alatt oltalmat keresni jöttél" (Ruth 2:11-12).
Izráelben az volt az Isten által rendelt szokás (4.Mózes 27:11), hogy amennyiben a férj idő előtt elhalálozott, azaz magot még nem támasztott feleségének, úgy a férj egyik fivére vette el a hátramaradt özvegyet, hogy ne haljon ki a család azon ága sem. Mivel Ruth férjének egyetlen fivére is életét vesztette, így férfi híján Naóminak és Ruthnak egyedül kellett gondoskodniuk az életszükségre való dolgokról is, vagyis az árvákkal és a jövevényekkel egyetemben a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjába kerültek. Ruth tehát rá volt kényszerülve, hogy az aratók után hátrahagyott búzafejeket begyűjtse, hogy ún. mezgérlés által biztosítsa a napi betevő falatot anyósának és magának. Boáz aratásába úgy állt be, hogy fogalma sem volt arról, hogy az ember Naómi rokona. Mikor Boáz egy idő után észrevette Ruthot, az aratók felügyelőjétől megkérdezte, hogy ugyan ki ez a nő. A szolgától ekkor tudta meg, hogy ez az özvegy, aki olyan hűséges napaasszonyához, hogy ahelyett, hogy fiatal lévén újraházasodott volna saját országában, kitartott Naómi mellett. Azt is elmondta neki, hogy milyen keményen dolgozik, hogy kenyér legyen az asztalukon. Boáz eztán személyesen mondta Ruthnak, hogy nyugodtan gyűjtögessen csak tovább, és ne menjen más földre. Megengedte neki azt is, hogy szabadon igyon vizéből, ráparancsolt a szolgákra, hogy senki ne háborgassa őt, az aratókra pedig, hogy hagyjanak bőven búzakalászt neki hátra (Ruth 2:8-9). Ruth Boáz ezen gesztusára meghatódott alázattal felelt, és azt kérdezte tőle, hogy ugyan miért mutat ilyen kedvességet egy olyan jövevénynek, mint neki. Boáz csak ekkor mondta meg neki, hogy hallott az áldozatról, amit anyósáért hoz(ott) (Ruth 2:10-13). Boáz ezután is előzékény és udvarias volt vele szembe, hiszen még étellel is kínálta, és szólt munkásainak, hogy ne végezzenek annyira alapos munkát, hogy ezzel Ruthnak minél több gyűjtenivalót hagyjanak hátra (Ruth 2:14-16).
Mikor Ruth aztán hazatérve elmondta Naóminak, hogy hol mezgérelt, Naómi nagy örömben tört ki, hiszen felismerte, hogy Boáz egy közeli rokonuk, pontosan elhunyt férjének, Eliméleknek, legközelebbi élő rokona. Ennélfogva tehát Boáz jogosult volt arra, hogy házasság által nevére vegye Ruthot, hogy ezzel is megváltsa őt méltatlan társadalmi helyzetéből. Izráelben kiemelt jelentősséggel bírt, hogy minden család fenn tudja tartani a nevét, hiszen a családhoz mindig egy adott földterület is tartozott, mely idegen kezére végleg nem szállhatott. Ruthnak tehát ez adott jogi keretet arra, hogy megkérje Boázt, hogy vállalja el kiváltásának szerepét. Naómi bölcsen azt tanácsolta Ruthnak, hogy járjon csak továbbra is ki Boáz földjére, hogy ezzel is a férfi közelében lehessen. Ruth pedig engedelmeskedve napaasszonya szavának az árpa-, és a búzaaratás idején is pontosan így tett (Ruth 2:18-23).
Az árpa aratásának idején Naómi azt javasolta Ruthnak, hogy menjen oda Boázhoz, míg az árpát rostál, és kérje meg, hogy váltsa meg őt. Ruth engedelmes és szívből alázatos asszony volt, így mindenben hallgatott anyósára, és éppen úgy tett, ahogyan ő mondta neki (Ruth 3:2-5). Ruth Naómi minden szavát pontosan követte, Boáz pedig elfogadta a felkérést. Ekkor azonban még eszébe jutott, hogy létezik egy még közelebbi férfi vérrokon, így először ő a soros, hogy megváltsa Ruthot és elhunyt férje családjának örökségét. Mielőtt tehát Boáz feleségül vehette Ruthot, előbb ezt a férfit kellett felkeresni, és vele kellett konzultálni. A következő napon Boáz máris megkereste ezt a közelebbi rokont, aki nyilatkozott arról, hogy lemond minden őt illető jogról, és a hozzá tartozó felelősségekről is, vagyis kifejezte, hogy nem tart igényt Elimélek és fiai örökségére.
Ruth és Boáz hamarosan egybe is kelt, Ruth pedig egy Obed nevű fiúgyermeknek adott életet. A nép leányai és asszonyai fennhangon örültek, mikor mindezen eseményekben felfedezték Isten népe iránti hűségét. Ezekkel a szavakkal dicsérték az Urat, és így méltatták Naómit és Ruthot: "...Áldott az Úr, a ki ma nem engedte meg, hogy rokon nélkül maradj; emlegessék az ő nevét Izráelben! És legyen ő a te lelkednek megvidámítója, és vénségednek istápolója, mert menyed szülte őt, az, a ki téged szeret, és a ki többet ér néked hét fiúnál" (Ruth 4:14-15).
Ruth Istenbe vetett bizalma elnyerte jutalmát, hiszen az Úr nem csak férjjel és gyermekkel örvendeztette meg őt, hanem Isai nevű unokáján keresztül még Izráel királya, Dávid, is tőle származott (Ruth 4:17). Ezen ajándékokon felül (Zsoltárok 127:3), Isten azzal is megáldotta Ruthot, hogy a bibliai nemzetségi táblázatokban ő is a Messiás egyik felmenőjeként van számon tartva, hiszen Jézus Krisztus Dávid király utódja volt (Máté 1:5).
Ruth élete jól példázza, hogy Isten hogyan képes az emberek sorsát megfordítani, és abba az irányba mozdítani, amit az Ő tanácsa rendelt el. Láthatjuk, hogy éppúgy érvényesíti tökéletes tervét Ruth életében, mint ahogyan azt minden őt szerető híve életében mind a mai napig is teszi (Rómabeliekhez 8:28). Ruth a pogány moábiták törzséből származott, azonban mikor Izráel Istenével találkozott, akkor hit által az Ő élő tanúbizonyságává vált. Annak ellenére is hitt abban, hogy Istennek gondja van híveire, hogy mielőtt férjhez ment Boázhoz, nagyon szerény, sőt szegény körülmények között élt. Ruth élete egyben a kemény munka és a hűség példáját is elénk tárja. Teljes biztonsággal állíthatjuk tehát, hogy Isten megjutalmazza a hűséget, hiszen meg van írva: "Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik" (Zsidókhoz 11: 6).
English
Mit tanulhatunk Ruth életéből?
