Kérdés
Halandó vagy halhatatlan-e az emberi lélek?
Válasz
Az emberi lélek minden kétséget kizáróan halhatatlan. Ez világosan látható mind az ószövetségi, mind az újszövetségi Szentírásban: Zsoltárok 22:26; 23:6; 49:7-9; Prédikátor 12:7; Dániel 12:2-3; Máté 25:46; 1 Korinthus 15:12-19. A Dániel 12:2-ben így olvassuk: „Azok közül, akik alusznak a föld porában, sokan felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra.” Maga Jézus is arról beszélt, hogy a gonoszok „elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre” (Máté 25:46). Mivel a görög szöveg a „büntetés” és az „élet” szavak mellé egyformán az „örök” jelzőt illeszti, világos, hogy a gonoszoknak és az igazaknak is örök/halhatatlan lelkük van.
A Biblia félreérthetetlenül tanítja, hogy minden ember örökké fog létezni: azok, akik üdvösséget nyertek, a mennyben, míg az elveszettek a pokolban. Az igazi avagy szellemi élet nem ér véget a testi halál pillanatában. Lelkünk örökké él – vagy Isten jelenlétében a mennyben, feltéve hogy van üdvösségünk, vagy örök büntetés vár rá a pokolban, ha visszautasítottuk Isten ajándékát, a megváltást. A Biblia ráadásul nem csupán a lelkünk számára ígér örök életet, hanem azt is, hogy a testünk is fel fog támadni. A testi feltámadás reménysége a keresztyén hit egyik központi eleme (1Korinthus 15:12-19).
Noha minden lélek halhatatlan, nem szabad elfelejtenünk, hogy nem ugyanabban az értelemben létezünk örökké, mint Isten. Isten az egyetlen igazi örökkévaló lény, ugyanis Ő az egyedül, akinek nincs se kezdete, se vége. Isten mindig volt és mindig lesz. Minden más tudattal bíró teremtményének – legyen bár ember vagy angyal – véges a léte, mert volt kezdete. Noha lelkünk a fogantatásunk pillanatától fogva örökké él, a Biblia nem támasztja alá azt a nézetet, mely szerint az emberi lélek öröktől fogva létezett volna. A lelkünk azért halhatatlan, mert ilyennek teremtette Isten, de volt kezdete, vagyis volt olyan idő, amikor még nem létezett.
English
Halandó vagy halhatatlan-e az emberi lélek?
