Kérdés
Mit jelent az, hogy "emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében" (Prédikátor 12:3)?
Válasz
A Prédikátor könyve, amelyet Salamon király írt (lásd Prédikátor 1:1), a minket körülvevő valóság különböző aspektusait vizsgálja, mikor két világnézetet állít szembe egymással: 1) a nap alatti, azaz a test-vezérelt életet (vagyis az Isten felsőbbségének elismerése nélkül való életet) valamint 2) a napon túli, azaz a Szellem-vezérelt életet (vagyis az Isten felsőbbségének elismerésében vezetett életet). A Prédikátor 12:3 igeversben Salamon kritikus jelentőségű útmutatást, értékes instrukciót ad az általa igaznak megismert világnézethez: "...emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében..." [kiemelve]. Ez az útmutatás azon állítás kifejtését követően hangzik el, mely szerint "a nap alatt" minden hiábavalóság (Prédikátor 4:7; 1:14). "A nap alatt"-i, vagyis az Isten elismerése nélkül élt életben minden egyszerűen csak üresen kong. A napon túli életnek viszont nagyon is van értelme, és az az igazság dallamával egy húron pendül.
A Prédikátor 12:3 igeversben Salamon egy ifjú ember helyes magaviseletéről szólva fordul az ifjúsághoz. A 12. fejezet első két igeversében kiemeli, hogy a gyermek- és ifjúkor évei múlandók. A 12. fejezet harmadik igeversében a fiatalemberhez szólva újra arra buzdítja őt, hogy egész ifjúsága és gyermekkora idejében emlékezzen meg a Teremtőjéről. Érdekes módon két igeverssel korábban Salamon még azt tanácsolja az ifjúnak, hogy "járj a te szívednek útaiban" (Prédikátor 12:1), de még egyazon lélegzettel azt is rögtön hozzáfűzi, hogy legyen mindig tudatában annak, hogy Isten minden cselekedetet megítél.
A Prédikátor 12:1-12:4 igeszakasz arról a szabadságról beszél, amellyel az emberiség minden egyes ifjú tagja (Isten ajándékaként) szellemben rendelkezik, vagyis a szív vágyainak követésének lehetőségéről. A szorosan ehhez kapcsolódó figyelmeztetés viszont arra világít rá, hogy ezzel a szabadsággal annak a biztos tudatában kell élnünk, hogy Isten minden cselekedetünket meg fogja ítélni - rosszat és jót egyaránt. Az ennek a fényében felmerülő kérdés tehát az, hogy hogyan élhetünk bölcsen ezzel a szellemi szabadsággal?
Salamon azonban máris segítségünkre siet, hogy helyesen határozhassuk meg a szív vágyait, hogy jól irányíthassuk azokat. Azt tanácsolja, hogy 1) legyél tudatában annak, hogy Isten megítéli a tetteidet, 2) seperd ki a gonoszt és a haragot a szívedből, és 3) emlékezz meg Teremtődről! Jó, ha észrevesszük, majd észbe is vesszük, hogy ezen irányadó kijelentéssor mindkét végén Isten és a vele való kapcsolatunk áll. A Teremtőre való emlékezés, nem csupán egy gonodolatfoszlány egyszeri röpke felidézésre utal, hanem arra, hogy ezt a gondolatot mindig érdemes szívünkben forgatnunk (vö. 5Mózes 8:18). A Teremtőre való emlékezés a helyes világnézet elengedhetetlen alapja.
Salamon arra kéri, sőt, kérleli az Ige olvasóját, hogy éljen a napon túli életnek megfelelően; ismerje (f)el mindenek Teremtőjét, és fiatalságának minden napján a Teremtővel járjon. Ápolnunk kell azon egy Isten iránt táplált istenfélelmünket, Akinek egy napon mindnyájan számot kell adnunk az életünkről. A nap alatti életet élni, vagyis úgy hagyni elrepülni éveinket, hogy meg sem emlékezünk Teremtőnkről, hiábavalóság és értelmetlen dolog (Prédikátor 12:10).
A jelen cikkünkben tárgyalt igeszakasz azt igyekszik hangsúlyozni, hogy igen bölcs dolog már fiatalon megemlékezni a Teremtőnkről, ahogy az ember ugyanis öregszik, a fizikai korlátok (a szellemi természetű berögződésekkel, a szellemi elfásulással egyetemben) már ki-kimarnak szabadságunkból egy-egy darabot (Prédikátor 12:2), e progresszív folyamat végén pedig maga a halál áll (Prédikátor 12:7). Micsoda tragédia is az, ha az ember élete legszebb éveit hiábavalóságokkal és értelmetlen dolgokkal tölti, csupán mert nem ismerte fel Teremtőjét!
English
Mit jelent az, hogy "emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében" (Prédikátor 12:3)?
