Kérdés
Mit jelent megemlékezni a szombat napjáról és megszentelni azt?
Válasz
A tíz parancsolat közül a negyedik így hangzik: "Emlékezz rá, hogy a szombati nyugalom napját szentnek tartsd!" (2Mózes 20:8, EFO). Ezt a parancsot olyan kijelentések követik, amelyek a szombatot a "hetedik nap"-ként határozzák meg (10. igevers), "az Úrnak, a te Istenednek" szentelik azt (10. igevers), melyek minden munkát tiltanak azon, melyek Izráel minden egyes lakosára kiterjesztik azt, és amelyek a szombat megtartásának előzetes igei alapjára is kitérnek. Ez utóbbi így hangzik: "Mert az Örökkévaló hat napon át teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van; de a hetedik napon abbahagyta a munkáját. Ezért áldotta meg a szombati nyugalom napját, és ezért választotta külön a többi naptól a maga számára" (11. igevers).
A Mózes által közvetített törvény értelmében az izraelitáknak észben kellett tartaniuk, hogy a hét hetedik napján nem szabad munkát végezni. Ha a szóban forgó parancsot kielemezzük, és egyes részeit külön-külön vizsgáljuk, akkor jobban megértjük majd, hogy az pontosan miről is szól:
Emlékezz rá. A tíz parancsolat közül ez az egyetlen parancs, ami az emlékezz szóval kezdődik. Ez egyben arra is utalhat, hogy a szombati nyugalom megtartására vonatkozó parancs már korábban is elhangzott - Isten valójában már a 2Mózes 16:22-30 igerészben elrendelte a szombati pihenést. Az emlékezz szó azonban egyszerűen arra is vonatkozhat, hogy az ember "tartsa észben ezt a parancsot" - minden előzetesen elhangzott felhívásra való utalás nélkül. Bárhogy is legyen, az biztos, hogy ez a szó hangsúlyos: Izráel gyermekeinek nem volt szabad belelustulniuk e parancs betartásába.
A szombati nyugalom napja. A szombat szavunk a "pihenőnapot" jelentő héber sabbath szóból származik. A Biblia ezt a pihenőnapot a hét hetedik napjaként határozza meg, és ezzel arra a napra teszi, amit mi "szombatnak" nevezünk. Az izraelita gondolkodásmód szerint a sabbath a péntek napnyugtától szombat napnyugtáig tartó intervallumot jelöli. Isten a szombati pihenés mintáját ugyanakkor már az 1Mózes 2:2-ben már lefektette, mikor teremtő munkáját befejezve a hetedik napon minden fáradalmától megpihent. Isten cselekedete (vagy inkább tétlensége), amint azt az 1Mózes 2. fejezetében látjuk, már előrevetítette a 2Mózes 20:8 igeversben található parancsolatot.
Szentnek tartsd. Ezen két magyar szó helyén a héber eredeti változatban csupán egyetlen kifejezés szerepel, mely szó szerint azt jelenti, hogy "megszentelni", "elkülöníteni", vagy "felszentelni". Az izraeliták meg kellett különböztessék a hetedik napot a hét többi napjától. A szombat tehát különleges volt - azt az Úrnak kellett szentelni. Szombaton a papok kétszer annyi áldozatot kellett bemutassanak, mint egyéb napokon (4Mózes 28:9-10), ezzel a tevékenységgel aláhúzva e nap szent mivoltát. Míg nekik tehát plusz tevékenységet kellett végezniük, addig Izráel népének fennmaradó része épp a kevesebb tevékenykedés által kellett megünnepelje ezt a napot, munkavégzésüket tehát az Úr tiszteletére kellett beszüntessék. A szombati nyugalomnap munkával való megszentségtelenítése halálbüntetést vont maga után (2Mózes 31:14; 4Mózes 15:32-36).
A szombat megtartása az Úr és az Izráel népe közötti szövetség jele volt: "...Tartsátok meg szombati nyugalmam napját, mert ez jel közöttem és közöttetek nemzedékről nemzedékre..." (2Mózes 31:13). Miközben Izráel különleges becsben tartotta a szombatot, az arra emlékeztette őket, hogy ők is különleges becsben vannak tartva: "...hogy igazán megértsétek, hogy én, az Örökkévaló, vagyok az, aki különválasztottalak titeket a magam számára" (13. igevers) - mondta nekik az Úr. Korunk hívei azonban már az Újszövetség hatálya alatt vannak, így nem kötelesek megtartani ezt a parancsot, és ezzel magukon viselni ezt az ószövetségi jelet.
English
Mit jelent megemlékezni a szombat napjáról és megszentelni azt?
