Kérdés
Hogy értette Jézus azt, hogy: "Én és az Atya egy vagyunk" (János 10:30)?
Válasz
János evangéliumának 10. fejezetében Jézus a Jó Pásztorként mutatja be magát, a kinyilatkoztatása után kibontakozó, zsidó vezetőkkel folytatott vitában pedig a következőket mondta: "Én és az Atya egy vagyunk" (János 10:30). Ez egy igen merész kijelentés volt - amit hallgatósága is hallatlannak tartott -, ugyanakkor viszont sokat elárul arról, hogy ki is Jézus valójában.
A szóban forgó igeszakaszt illetően öt kulcsfontosságú megállapítást tehetünk. Először is, Jézus azt állította, hogy Istennel egy, mégpedig abban az értelemben, hogy egyenlő vele. Jézus ezzel tehát azt mondta, hogy Ő Istennek nem csupán egy küldöttje vagy prófétája, hanem hogy Istennel egyenlő hatalommal rendelkezik.
Másodszor, Jézus világossá tette hallgatósága előtt, hogy Ő az Atya Istennel való egyenlőségéről beszél, és ezt pontosan értették is. A 31. igeversben a következőt találjuk: "Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt.". De vajon miért cselekedtek így? Az istenkáromlás a zsidó törvények szerint halállal sújtandó bűncselekmény volt. Amikor Jézus azt kérdezte tőlük, hogy ugyan miért akarják megölni, így válaszoltak neki: "...káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat" (János 10:33). Ha Jézus valóban félrevezető szándékból, hazugságként mondta volna ezt, akkor kijelentése tényleg istenkáromlásnak volna minősíthető. Szavai valóban csak akkor nem tekinthetők istenkáromlásnak, ha Jézus igazat mondott az Istennel való egyenlő mivoltáról.
Harmadszor, Jézus Isten Fiaként hivatkozott magára, Istent pedig Atyjaként említette (János 10:36-37). A Zsoltárok 82:6 igeversét foganatosította arra, hogy rámutasson, a Messiás joggal tart igényt az "Isten Fia" címre.
Negyedszer, Jézus azt fejezte ki, hogy a nagybetűs Atya küldte Őt, mikor így utalt magára: "...a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra" (János 10:36). Ebben a kijelentésben Jézus az Atya jelenlétében való preegzisztenciájáról, vagyis a minden teremtett dolog és lény-, egyben az idő dimenziójának megalkotása "előtti" létezéséről beszélt. Előtte egyetlen bibliai próféta sem tett ilyen kijelentést; Jézus azt állította, hogy Ő már Ábrahám előtt "van" (János 8:58).
Ötödször, Jézus lényegében arra mutatott rá szavaival, hogy a zsidók nem hisznek neki; egyszer sem azt mondta, hogy valamiképp félreértették volna azon állítását, mely szerint Ő maga az Isten. A János evangéliumának 10:38 igeversében ez áll: "...ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok". Jézus nem egy félreértést tisztázott, ugyanis teljesen világosan értették, amit mondott. Ő a szándékos elutasításukat tette szóvá, dorgálta.
A Kolossébeliekhez írt levél 1:16-17 igeverse megerősíti Jézus ugyanezen tanítását: "Mert Ő benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn". János evangéliumának 1:1 igeverse pedig kifejezetten arról beszél, hogy Jézus kezdetben Istennel volt, és hogy már akkor is Ő maga volt Isten.
Összefoglalásképpen tehát azt mondhatjuk, hogy Jézus egy bővebb értekezés részeként állította azt, hogy Ő egy az Atyával, hogy így mutasson rá arra, hogy Ő már az örökkévalóságtól fogva "van", hogy tökéletes egységben létezik az Atyával, ugyanazzal az erővel rendelkezik, mint Isten, valamint hogy az Atyaisten hatalmával küldetett el. A zsidó vezetők sajnálatos módon azonban nem fogadták el isteni mivoltát, és elutasították Őt. Jézus azon állítása, mely szerint az Atyáéval megegyező hatalommal rendelkezik, nem volt istenkáromlás. Az egyszerűen csak az igazság volt.
English
Hogy értette Jézus azt, hogy: "Én és az Atya egy vagyunk" (János 10:30)?
