Kérdés
Engedelmeskednünk kell-e a pásztorunknak/lelkészünknek?
Válasz
Ezzel a kérdéssel legközvetlenebbül a Zsidók 13:17 foglalkozik: „Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra."
A lelkipásztorokat mélységesen bántja, ha látják, hogy az emberek figyelmen kívül hagyják Isten üzenetét, amit megosztanak velük. Amikor az ember figyelmen kívül hagyja Isten igéjét, nemcsak maguknak ártanak, hanem a körülöttük lévőknek is. A fiatalok hajlamosak elvetni az idősebbek tanácsát, és elkövetik azt a hibát, hogy inkább a maguk bölcsességére és szívére hallgatnak. Az istenfélő lelkész Isten igéjéből tanít, mert arra vágyik, hogy Istent szolgálhassa, és a nyájat olyan lelki táplálékkal lássa el, amely a Jézus által ígért bőséges életet eredményezi (János 10:10b).
Az istenfélő lelkész ellentéte a „hamis pásztor", aki szíve mélyén nem a nyáj javát keresi, hanem inkább azt szeretné, hogy hatalmat és uralmat gyakoroljon másokon, vagy aki elmulasztja az ige tanulmányozását, és ezért emberek rendeleteit tanítja, nem pedig Istenéit. Jézus korában a farizeusok a „vak vezetők" bűnébe estek (Máté 15:14). Az ApCsel könyve, a levelek és a Jelenések könyve ismételten figyelmeztetnek a hamis tanítókkal szemben. Ezeknek az önmegvalósító vezetőknek a hatására előfordulhat, hogy engedetlenek leszünk az emberekkel szemben, hogy engedelmeskedhessünk Istennek (ApCsel 4:18-20). A gyülekezeti vezetők elleni vádaskodásokat azonban nem szabad félvállról venni, és legalább két tanúnak alá kell támasztania (1Timóteus 5:19).
Az istenfélő pásztorok aranyat érnek. Általában túl sokat dolgoznak túl kevés pénzért. Nagy felelősség van rajtuk, mivel a Zsidók 13:17 szerint egy nap számot kell adniuk Isten előtt a szolgálatukról. Az 1Péter 5:1-4 rávilágít arra, hogy nem lehetnek diktátorok, hanem alázatosan példájukkal és egészséges tanításukkal kell vezetniük (1Timóteus 4:16). Pálhoz hasonlóan a szoptató anyákhoz kell hasonlítsanak, akik igazán szeretik gyermekeiket. Az istenfélő lelkészek készek odaadni magukat a gyülekezetért, és szeretettel vezetnek (1Thesszalonika 2:7-12; János 10:11). Az ige és az imádság iránti őszinte elkötelezettség jellemzi őket (ApCsel 6:4), hogy Isten hatalma és bölcsessége szerint tudjanak vezetni, és hogy a gyülekezetnek lelki húst tudjanak nyújtani, hogy egészséges és élő keresztyének lehessenek. Ha a lelkipásztorod rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, vagy majdnem mindegyikkel (ne feledd, hogy senki sem tökéletes), megérdemli a „kétszeres megbecsülést" és engedelmességet, miközben Isten tanításait hirdeti (1Timóteus 5:17).
A válasz tehát a kérdésre az, hogy igen, engedelmeskednünk kell a (lelki)pásztorunknak. Ugyanakkor mindenkor imádkoznunk kell értük, hogy Isten adjon nekik bölcsességet, alázatot, a nyáj iránti szeretetet és védelmet, miközben azokat óvják, akik a gondjaikra bízattak.
English
Engedelmeskednünk kell-e a pásztorunknak/lelkészünknek?
