Kérdés
Mit nevezünk episztemológiának?
Válasz
Az ismeretelmélet (idegen néven episztemológia) a filozófia azon ága, amely a tudás természetét és határait vizsgálja, tehát az episztemológia magáról a tudásról való tudományos igényű elmélkedés. A következő kérdésekkel operál: “Mi a tudás?”. “Hogyan tehetünk szert tudásra?” “Mit tud az ember?” “Honnan tudjuk azt, amit tudunk?” “Miért tudjuk azt, amit tudunk?”
Az ismeretelméletet rendszerint két alkategóriára szokás bontani. Az első kategóriába soroljuk az ún. tételes, vagy elvont ismereteket, amit magyar nyelvükben talán a “mi az” kérdésre keresett válaszok mentén írhatunk le. Ezzel szemben áll a “hogyan” kérdések által felfedhető tudás. A matematika területén tudásnak minősül annak ismerete, hogy mi az 1 + 1 = x egyenlet eredménye. Azonban ahhoz, hogy ezen egyenlet (matematikai állítás) helyességét megállapíthassuk, arról is tudással kell rendelkeznünk, hogy a plusz jel által kódolt matematikai transzformációt (kumuláció, azaz összeadás), hogyan kell helyesen végrehajtani. A második kategória a személyes tudásunk összességét foglalja magába. A személyes tudás tapasztalati úton szerezhető. A kerékpározás során az egyensúlyi állapot fenntartását leíró elméleti fizikai ismeretek sosem helyettesíthetik a tényleges kerékpározás közben szerzett gyakorlati (személyes) tudást – csak hogy egy példát említsünk.
Az ismeretelmélet hitbéli kijelentésekkel is foglalkozik. A tudás a hitet is magában foglalja, így az ember hitbéli meggyőződése nem kerülhet ellentétbe a tudásával (ha mégis ilyennel állunk szembe, akkor az jó eséllyel egy művi, azaz nem valós ellentét – a fordító megjegyzése). Viszont ez fordítva is igaz: csupán azért mert az embernek a hit egyes alkotóelemeiről (vagy akár az egész Bibliáról) tudása van, még nem jelenti azt, hogy el is fogadja az abban elétárt igazságot. Mondhatom például azt, hogy “Van ismeretem az iszlám vallásról, de nem hiszek tanaiban.” Ez egy koherens kijelentésnek minősül.
A hitet szubjektív benyomásnak-, míg az igazságot objektív valóságnak tekintik, amely független az egyén hitétől és esetleges tapasztalataitól. Bár az ember “hihet” abban, hogy az ateizmus állításai igazak, az ateizmus tételei ezen hozzáállásától még nem válnak igazzá. Az igazság ugyanis független attól, hogy egy adott egyénnek milyen viszonya van a valóság azon szeletéhez, amire az állítás vonatkozik. Az igazság tehát mind az egyén (vagy egyének egész csoportjának) hitétől-, mind pedig véleményétől független, és messze felül is emelkedik azokon.
Mit tekintünk az ismeretelmélet alapjának? A tudomány és a deduktív érvelés, melyek által az ember ismeretet szerez, abból indul ki, hogy a világegyetem logikus felépítésű és rend uralkodik benne, valamint hogy időben és térben állandó matematikai törvényeknek engedelmeskedik. Még ha az űr egyes régióiban más helyektől merőben eltérő körülményeket is találunk, akkor is léteznek olyan jelenségek, amelyek az egész világegyetem egységes természetére utalnak.
A keresztény hívő — aki hisz egy transzcendens, azaz a közvetlen fizikai észlelésétől független, oksági valóság létében — a világegyetembe kitekintve rendezettségre számít. Mivel a Biblia azt tanítja, hogy Isten mindent “hatalma szavával” tart fenn (Zsidókhoz írt levél 1:3), ezért híve arra számít, hogy a világegyetemet ráció és rend igazgatja. Mivel Isten mindenütt jelen van (ún. omniprezencia) és soha nem mond magának ellent, a keresztény hívő arra számít, hogy a világegyetem minden régiója egyazon törvényeknek engedelmeskedik, még akkor is, ha a világegyetem különböző régióinak fizikai feltételei igencsak eltérőek lehetnek.
Isten az idő dimenzióján kívül és felett van (2.Péter 3:8). Így még ha a múltban ugyan más körülmények is uralkodtak az (univerzumban), mint most, a természeti törvények nem változtathatók meg önkényesen. A keresztény ember biztos fundamentumra alapozza azon feltevését, mely szerint a világegyetem ellentmondások nélkül szervezett és úgy is van fenntartva. Erre az alapra pedig új ismereteket építhet.
English
Mit nevezünk episztemológiának?
