Kérdés
Mi az erkölcsi relativizmus?
Válasz
Az erkölcsi relativizmus könnyebben megérthető, ha az erkölcsi abszolutizmussal összevetve vizsgáljuk. Az erkölcsi abszolutizmus azt állítja, hogy az erkölcs egyetemes alapelveken (a természet törvényén, a lelkiismereten) nyugszik. A keresztény abszolutisták hite szerint Isten az általános erkölcs végső forrása, és azért az – Istenhez hasonlóan – sosem változik. Az erkölcsi relativizmus ezzel szemben azt mondja, hogy az erkölcs nem holmi abszolút normán alapul, hanem az etikai “igazságok” a helyzettől, kultúrától, az egyéni érzésektől és más tényezőktől függően változnak.
Az erkölcsi relativizmus mellett felsorakoztatott érvek több okból is kétségbe vonhatók. Először is, noha az erkölcsi relativizmust alátámasztani hivatott magyarázatok első hallásra jól csenghetnek, mindegyik logikai ellentmondást hordoz magában, mivel mind egyfajta „helyes”, és mindenki számára követendő hozzáállást támogat az erkölcs kérdését illetően, ami önmagában véve is abszolutizmus. Másodszor, bizonyos esetekben még az ún. relativisták is elvetik a relativizmust. Nem mondják például, hogy aki megölt vagy megerőszakolt valakit, ne lenne bűnös, ha a saját erkölcsi normáit nem szegte meg.
A relativisták úgy érvelnek, hogy a különböző kultúrákban fellelhető értékek különbözősége azt mutatja, hogy az erkölcsi normák népcsoportonként változók, csakhogy ezzel összetévesztik az egyes emberek cselekedeteit (hogy mit tesznek) az abszolút normákkal (hogy helyes-e, amit tesznek). Ha a kultúra dönti el, hogy mi jó és mi rossz, milyen alapon mondhatunk ítéletet a nácik fölött? Végtére is csak a saját kultúrájuk szerinti erkölcsöt követték. A nácik csakis akkor cselekedtek helytelenül, ha egyetemes igazságként kimondható, hogy gyilkolni bűn. Az, hogy a náciknak „megvolt a maguk erkölcse”, nem változtat ezen a tényen. Azonkívül, noha sokan másként élik meg az erkölcsösségüket, az emberek többsége mégis ismer egy közös morált. Abban például az abortuszt ellenzők és pártolók is egyetértenek, hogy a gyilkosság elítélendő – a vita tárgyát az képezi csupán, hogy az abortusz gyilkosságnak számít-e. Ebben az esetben is igaz tehát, hogy létezik abszolút és egyetemes erkölcs.
Egyesek azt állítják, hogy a változó körülmények között szükségszerűen változik az erkölcs is – különböző helyzetekben különböző tettekre van szükség, amelyek más helyzetekben nem feltétlenül bizonyulnának helyesnek. Ám egy cselekedet helyességét három mércével kell megmérnünk: a körülmények, a cselekedet és a szándék alapján. Így például gyilkossági kísérlet (szándék) miatt is el lehet ítélni valakit, akkor is, ha végül nem járt sikerrel a próbálkozása (cselekedet). A körülmények ugyancsak fontosak, mert kontextust teremtenek a megfelelő erkölcsös cselekedet kiválasztásához (az egyetemes alapelvek alkalmazásához).
A relativisták által említett legfontosabb érv a tolerancia. Azt állítják, hogy nem toleráns dolog bárkinek is azt mondani, hogy tévesek az erkölcsi nézetei, ezért a relativizmus minden szemléletmódot tolerál. Ez azonban téves gondolkozásmód. Először is, a gonoszságot sohasem szabad tolerálni. Vagy talán el kellene fogadni egy bűnöző álláspontját, aki azért erőszakolt meg nőket, mert úgy gondolja, hogy a nők csupán a férfiak testi vágyait hivatottak kielégíteni? Másodszor, a tolerancia mint érv önmaga cáfolata, a relativisták ugyanis nem tolerálják a tolerancia hiányát és az abszolutizmust. Harmadszor, a relativizmus nem indokolja, hogy miért kellene toleránsnak lennünk. Az a tény, hogy el kell fogadnunk az embereket (akkor is, ha nem értünk velük egyet), azon az abszolút erkölcsi szabályon nyugszik, hogy mindig igazságosan kell bánnunk az emberekkel – ez azonban ismét csak abszolutista szemlélet! Univerzális erkölcsi alapelvek nélkül a jó sem létezhet.
Valójában minden ember lelkiismerettel születik, és mindnyájan ösztönösen érezzük, hogy mikor vétettek ellenünk, illetve mi mikor vétettünk mások ellen. Ráadásul másoktól is elvárjuk, hogy hozzánk hasonlóan tisztában legyenek ezzel, és már gyermekként is ismertük a különbséget az „igazságos” és az „igazságtalan” bánásmód között. Éppen ezért hamis az a filozófia, amely arról akar meggyőzni bennünket, hogy tévedésben vagyunk, és az erkölcsi relativizmus igaz.
English
Mi az erkölcsi relativizmus?
