Kérdés
Mit tanít a Biblia érzelmeink kezeléséről és irányításáról?
Válasz
Vajon milyen lény is volna az ember, ha soha sem mutatná ki érzéseit, ha minden lelki rezzenését állandó kontroll alatt tudná tartani? Ha minden helyzetre érzelmek helyett kimért, hűs logikával válaszolnánk, akkor inkább robotokra-, mint sem emberekre hasonlítanánk. Isten azonban a saját képére teremtett minket, és mint ahogyan a Szentírás erről lépten-nyomon bizonyságot tesz, Ő egy nagyon is érző Személy. Az Ő teremtményeiként tehát mi is képesek vagyunk a szeretet-, az öröm-, a boldogság-, de a bűntudat-, a kétségbeesés-, és a félelem érzéseire is. Ebből a felsorolásból az is kitűnik, hogy az érzelmeink néha kellemesek, időnként pedig éppen nem azok. Az érzelmek egy további tulajdonsága, hogy néha igazságban gyökereznek, olykor pedig csak hamis, sugalmazott feltevéseken alapulnak. Ha tehát csak látásban járunk és nem hitben, akkor arra a hamis következtetésre juthatunk, hogy Isten nem is irányítja életünk minden vonatkozását. Ezáltal könnyen kétségek közé eshetünk, mely lelki állapotban a harag-, és végül a félelem érzésének is óhatatlanul ki vagyunk téve. Az adott érzés csalfa-, vagy igaz voltától függetlenül kijelenthető, hogy az érzelmet megélő ember szubjektív szemszögéből nagyon is valós és erős élményként hat. Érzelmeink szívünk lakmuszpapírjaként is szolgálnak, azaz általuk némi betekintést nyerhetünk abba, hogy mi megy végbe a lelkünkben.
Mindezt egybevetve tehát azt mondhatjuk, hogy fontos megtanuljuk helyén kezelni érzéseinket, és nem szabad nekik átengedni a gyeplőt. Ha például a harag áradása önti el az agyunkat, akkor először is fontos tudatosítani ezt az érzelmi állapotot (magát a harag érzését), és annak valós kiváltó okát, majd egy picit lehiggadni, hogy aztán a Biblia által leírtak szerint kezelhessük azt. A szabadjára engedett érzések a legkevesebb esetben dicsőítik Istent: „Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja" (Jakab 1:20).
Nem szabad elfelednünk, hogy a velünkszületett, eredendően bűnös lényünk — az elménk és a testünk mellett — az érzelmi világunkra is igen nagy hatást gyakorol. Mivel tehát érzelmeink a bukott emberi természetünk befolyása alatt állnak, így meg kell tanuljuk kontrollálni őket. A Biblia világos tanítása szerint Isten Szent Lelkének irányítása alá kell helyezzük életünk, és nem szabad szélfútta szeszélyeink háborgó tengerén elsüllyednünk (Rómabeliekhez 6. fejezet, Efézusbeliekhez 5:15-18; 1.Péter 5:6-11). Ha tudatosítjuk magunkban érzelmeinket, és azokat Isten színe elé visszük, akkor már könnyebb lesz az Ő akaratának alávetni szívünket, azaz teljes belső lényünket. Ez az első lépése annak, hogy Ő elkezdhessen szívünkben dolgozni. Mikor megismerjük Őt minden utunkban, akkor minden utunkban Ő vezérel majd minket. Isten munkálkodása különböző módon nyilvánulhat meg életünkben. Van, mikor vigasztalásával és bátorításával vesz körül, mikor arra emlékeztet minket, hogy nincs semmi okunk félni. Az sem ritka, hogy Szent Lelke által feltárja előttünk saját vétkeinket, majd kimunkálja szívünkben a valós megbánást, más esetekben pedig éppen azt, hogy mi legyünk képesek megbocsátani embertársainknak. A Zsoltárok könyve érzelmeink kitűnő kezelési útmutatójaként szolgál. Az Ige bölcsessége következetesen mindig arról tesz bizonyságot, hogy a legjobb, ha minden jó és rossz érzésünket Isten elé visszük. Sok zsoltárt szinte túlfeszít a nyers indulat, azonban az ihletett írók imájukban mindig Isten színe elé viszik vívódásaikat, és saját vélt igazságuk helyett Isten igazságáért és igazságosságáért emelik fel szavukat.
Időnként hasznos lehet, ha érzéseinket felebarátainkkal is megosztjuk. A keresztény hívő nem magányos bozótharcra hivatott el, hanem Krisztus teste értékes tagjaként. Isten hitbéli testvéreinkkel is megajándékozott minket, hogy ők segítsenek hordozni keresztünket, és hogy mi is vihessük az ő terheiket (Rómabeliekhez 12. fejezet; Galátziabeliekhez 6:1-10; 2.Korinthusbeliekhez 1:3-5; Zsidókhoz 3:13). Testvéreink által Isten újra és újra emlékeinkbe idézi élő és ható Igéjének változhatatlan Igazságát, és újra Önmagára irányíthatja figyelmünk fókuszát. Mikor tehát a bátortalanság-, netalán a félelem érzése kerít minket hatalmába, akkor a testvérek száján keresztül közvetített írott Ige újra felüdíthet minket, bátorságot önthet szívünkbe, és visszaadhatja Istenbe vetett bizalmunkat. Isten Igéje pontosan tudatja velünk, hogy a mással jól tevő ember maga is megkövéredik, hogy embertársaink buzdítása, bátorítása és üdítése által, mi magunk is új erőre kapunk. Míg a terheink megosztása csökkenti az egy személyre nehezedő nyomást, addig az örömünk megosztása csak növeli mindannyiunk boldogságát.
Ha megengedjük érzelmeinknek, hogy leuraljanak minket, akkor sajnos újra és újra eltévelyedünk Isten Útjáról. Érzelmeink eltagadása, vagy indulataink felfújása és túldimenzionálása egyaránt helytelen magatartás Isten szemében. Érzelmeink helyes kezelésének kulcsa abban rejlik, hogy egyre inkább közeledünk Istenhez, és hogy ezáltal megtanulunk az Ő jelenlétében maradni. Az Ő válaszlépése nem várat magára. Engedjük hát meg Isten Szent lelkének, hogy az elménk megújulása által (Rómabeliekhez 12:1-2), az Ő Szent Lelkének minden hatalmával, kimunkálja bennünk az önuralom gyümölcsét is (Galátziabeliekhez 5:22-23). Minden nap szükségünk van arra, hogy elmélyedjünk az Igében, és hogy Isten kijelentései felett imában elcsendesedjünk. Minél több időt töltünk így Isten jellemének vizsgálatával, annál jobban fogunk vágyni rá, hogy még jobban megismerjük Őt. Soha ne feledjük, hogy Ő azt kívánja, hogy minden terhünket Reá vessük, hogy szívünk minden gondolatát kendőzetlenül az Ő színe elé vigyük. A hívő keresztény közösség hitünk egy másik fontos pillére. Nőjünk hát együtt hitben testvéreinkkel, és segítsük egymást az érett érzelmi nagykorúságra eljutni.
English
Mit tanít a Biblia érzelmeink kezeléséről és irányításáról?
