Eszter könyve
Szerző: Eszter könyve nem nevezi meg a szerzőjét. A legnépszerűbb hagyományok szerint Mordokaj (Eszter könyvének egyik főszereplője), esetleg Ezsdrás vagy Nehémiás írhatta (akik jól ismerték a perzsa hagyományokat).Keletkezés ideje: Eszter könyve vélhetően Kr. e. 460 és 350 között íródott.
A könyv célja: Eszter könyvének célja annak bemutatása, hogy Isten gondot visel az emberekről — és különösen választott népéről, Izráelről. Eszter könyve a purim ünnepének bevezetését és az ünnep rendszeres megtartására vonatkozó előírást örökíti meg. Eszter könyvét a purim ünnepén rendszeresen felolvasták — és teszik ezt mind a mai napig —, hogy megemlékezzenek arról, miként mentette meg Isten a zsidó népet Eszteren keresztül.
Kulcsigék:
Eszter 2:15: „Amikor rákerült a sor Eszterre, Abihailnak, Mordokaj nagybátyjának a leányára, akit leányává fogadott, és be kellett mennie a királyhoz, ő nem kívánt mást, mint amit Hégaj, a király háremőre, az asszonyok őrizője mondott.”
Eszter 4:14: „Mert ha te most néma tudsz maradni, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra?”
Eszter 6:13: „Ha a zsidó származású Mordokajjal szemben már az elején elbuksz, akkor nem fogsz bírni vele, hanem végleg el fogsz bukni vele szemben.”
Eszter 7:3: „Ha jóindulattal tekint rám a király, és ha jónak látja a király, azt kérem, hogy életemet, azt kívánom, hogy népemet adják nekem!”
Rövid összefoglalás: Eszter könyve három fő részre osztható. 1:1-2:18 — Vásti helyett Eszter lesz a királynő; 2:19-7:10 — Mordokaj legyőzi Hámánt; 8:1-10:3 — Izráel megmenekül Hámán cselszövéséből. Amikor a nemes jellemű Eszter királyné megértette, hogy mi forog kockán, olyasmit tett, ami akár az életébe is kerülhetett volna. Halálos veszedelemmel járó vállalkozásba fogott, és felvette a küzdelmet a király főemberével, Hámánnal. Eszter bölcs és méltó ellenfélnek bizonyult, ám közben mindvégig alázatosan és királyi férjével szemben tisztelettudóan viselkedett.
Eszter története annyiban hasonló József történetéhez (1Móz 41:34-37), hogy mindkét esetben külföldi uralkodók döntenek a zsidók sorsáról. Mindkét történet egy-egy hősies izraelitáról szól, aki hajlandó volt tenni népe és nemzete megmenekülése érdekében. Isten keze munkája nyilvánvalóan látszik abból, hogy Isten, aki jót akar a népének, a látszólag rossz helyzetet is a kezében tartja. A történet középpontjában a zsidók és az amálekiták között folyamatosan feszülő ellentét áll, melynek gyökereit Mózes 2. könyvében találjuk. Hámán terve az Ószövetségben feljegyzett utolsó kísérlet a zsidóság teljes kiirtására. Cselszövésének végül ő maga esett áldozatául, s korábbi tisztségét ellensége, Mordokaj vette át, a zsidók pedig megmenekültek.
Eszter könyvének fontos témája a lakoma — tíz ilyenről olvasunk a könyvben, és a történések jelentős részét lakomákon tervezték el vagy vitték véghez. Habár a könyv Isten nevét egyetlenegyszer sem említi, nyilvánvaló, hogy a Susánban élő zsidók az Ő beavatkozását kérték, amikor három napon át böjtöltek és imádkoztak (Eszter 4:16). Annak ellenére, hogy megírták a törvényt a zsidók kiirtásáról, ami így a méd és perzsa jog alapján visszavonhatatlannak számított, imáik mégis meghallgatásra találtak. Eszter két ízben is az életét kockáztatta azzal, hogy hívatlanul járult a király színe elé (Eszter 4:1-2; 8:3). Nem törődött bele Hámán gonosz tervébe, hanem mindenáron meg akarta menteni a népét. A purim ünnepét ennek emlékére vezették be és tartják meg a zsidók mind a mai napig. Isten — anélkül, hogy a neve egyszer is szerepelne a könyvben — megmentette választott népét a haláltól a bölcs és alázatos Eszteren keresztül.
Mit vetít előre a könyv: Eszter könyvében bepillantást nyerünk a színfalak mögé és megláthatjuk, hogyan ármánykodik szüntelenül Sátán Isten tervei — és különösen az Isten által megígért Messiás ellen. Ahhoz, hogy Krisztus eljöhessen az emberek közé, a zsidó népnek fenn kellett maradnia. Ahogyan Hámán cselszövéshez folyamodott a zsidók kiirtása érdekében, úgy szegült és szegül szembe Sátán is Krisztussal és Isten népével. Ám amint a Mordokajnak készített akasztófán végül Hámán végezte, úgy fordítja Krisztus is azt a fegyvert Sátán ellen, amellyel Sátán akarta elpusztítani Őt és lelki utódait. Tudniillik, bár Sátán a Messiás elpusztítására szánta a keresztet, éppen a kereszt az a hely, ahol Krisztus „eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk” (Kol 2:14-15). Ahogyan Hámánt a Mordokeusnak épített akasztófára lógatták fel, úgy szenvedett vereséget Sátán is a kereszten, amelyet Krisztus elpusztítására emelt.
Gyakorlati alkalmazás: Eszter könyve döntés elé állít bennünket, hogy hajlandóak vagyunk-e meglátni Isten keze munkáját a körülményeink közepette, vagy pusztán a véletlenek játékának tekintjük mindazt, ami velünk történik. Isten a világmindenség szuverén Ura, ezért bátran elhihetjük, hogy gonosz emberi szándék nem húzhatja keresztül a terveit. Igaz ugyan, hogy a neve nem szerepel Eszter könyvében, mindvégig nyilvánvaló, hogy Ő viselt gondot a népéről — annak egyes tagjairól és a nemzet egészéről egyaránt —, így a perzsa királyra is ő bocsátott álmatlanságot. Mordokaj és Eszter történetében meghallhatjuk azt a csendes szeretetnyelvet, amelyen Mennyei Atyánk a mi szívünkhöz is gyakran beszél.
Eszter istenfélő és tanítható lelkületről, ám ezzel együtt nagy lelkierőről és engedelmességről is tanúbizonyságot tett. Egészen másként volt alázatos, mint a többiek, és ezért emelkedhetett királynői rangra. Példája arra tanít bennünket, hogy ha a nehéz, sőt emberileg akár lehetetlennek tűnő körülmények közepette is tiszteletteljesek és alázatosak maradunk, sokkal inkább Isten áldásainak a csatornájává válhatunk önmagunk és mások javára egyaránt. Jól tennénk, ha életünk minden területén követnénk Eszter példáját, de különösen a megpróbáltatások idején. A könyvben sehol sem találkozunk panaszkodással vagy negatív hozzáállással. Sok helyütt azt olvassuk, hogy Eszter elnyerte az őt körülvevők „jóindulatát”, és végül ez a jóindulat mentette meg a népét. Nekünk is részünk lehet ebben a jóindulatban, ha az igazságtalan üldözést is tudomásul vesszük, Eszter példáját követve megőrizzük pozitív hozzáállásunkat, s minden körülmények között alázatosan Istenre hagyatkozunk. Ki tudja, nem pont a mostani idő miatt kerültünk-e abba a pozícióba, amelyben éppen vagyunk?
English
Eszter könyve
