Kérdés
Mit takar az evangéliumok összhangja kifejezés?
Válasz
Az evangéliumok összhangja a Biblia négy evangéliumának a megegyezését jelenti. A négy újszövetségi evangélium úgy viszonyul egymáshoz, mint egy négyszólamú kórus. Mindegyik tagnak megvan a maga része, amit énekel, de a részek együtt alkotnak egy csodálatos egységet. A négy evangélium mindegyike egy némileg eltérő szempontból tesz bizonyságot Jézusról, de mind ugyanazt a történetet mondják el. Így tehát mind összhangban vannak egymással. Vannak könyvek, amelyek az evangélium eseményeit időrendi sorrendbe rakják – ezt hívják evangéliumharmóniának, és néhány biblia is tartalmaz egy részt, ahol ugyanúgy harmonizálják az eseményeket.
Máté, Márk és Lukács írásait szinoptikus evangéliumoknak nevezzük, mert Jézus életének sok eseményét mindnyájan feldolgozzák. (A szinoptikus szó „együttlátást" jelent.) János eltér ezektől, és olyan eseményeket jegyez fel, amelyek a többiből kimaradtak. Az evangéliumok mindegyike más-más hallgatóságnak íródott, és Jézus szolgálatának más-más vonásait hangsúlyozza. Máté evangéliuma elsősorban a zsidóknak íródott, és azt hangsúlyozza, hogy Jézus miként teljesítette be a messiási királyra vonatkozó próféciákat. Márk elsősorban a rómaiaknak vagy pogány keresztyéneknek írt, ezért kevés ószövetségi próféciát tartalmaz, és sok zsidó szót és szokást elmagyaráz. Ebben az evangéliumban Jézus az isteni szolgát testesíti meg. Lukács is elsősorban a pogány hívőknek írt, ezért ő is elmagyarázza a zsidó szokásokat, és a görög neveket (megnevezéseket) használja. Lukácsnak az volt a célja, hogy egy precíz feljegyzést készítsen Jézus életéről, és Jézust az Emberfiaként mutatja be, teljes emberi voltára téve a hangsúlyt. János evangéliuma Isten Fiaként mutatja be Jézust, és Jézusnak több önmagára vonatkozó kijelentését tartalmazza, mint bármely más evangélium. Ezen kívül részletesebb képet is fest Jézus utolsó napjainak eseményeiről.
Néhányan megpróbálták hiteltelenné tenni a Bibliát azáltal, hogy rámutattak a látszólagos ellentmondásokra az evangéliumokban. Ilyen ellentmondások az események sorrendjének bemutatása vagy apróbb részletbeli különbségek az adott eseményen belül. Ha a négy feljegyzést egymás mellé helyezzük azt lájuk, hogy nem mindegyik követi a szoros kronológiai sorrendet. Ez annak tudható be, hogy az elbeszélések zöme tematikus sorrendet követ, amelyben az események a hasonló témák szerint csoportosulnak. Ez a tematikus megközelítés nyomon követhető a hétköznapi beszélgetéseinkben is.
Az apró részletekben felmerülő különbségekre, mint például az angyalok számára Krisztus sírjánál (Máté 28:5, Márk 16:5, Lukács 24:4, János 20:12), szintén megtaláljuk a választ, ha hagyjuk, hogy a szöveg magáért beszéljen. Máté és Márk egy angyalt említenek, míg Lukács és János kettőt. Máté és Márk azonban sehol nem mondja, hogy „csak" egy angyal lett volna, pusztán annyit mondanak, hogy volt ott egy angyal (az „egy" határozatlan névelőként, nem pedig számnévként értendő — a ford.) Az ilyen különbségek nem ellentmondanak, hanem kiegészítik egymást. Az új információ kiegészítheti a régit, de ezzel nem tagadja a régi hitelességét.
A Szentírás többi részéhez hasonlóan, a négy evangélium is gyönyörű bizonysága Isten kinyilatkoztatásának. Képzeljük magunk elé, miként készít harmonikus feljegyzéseket Jézus életéről egy vámszedő (Máté), egy képzetlen zsidó ifjú, aki állhatatlan ember hírében állt (Márk), egy római orvos (Lukács) és egy zsidó halász (János). Kizárt, hogy Isten közreműködése nélkül írhatták volna meg ezeket a hihetetlenül pontos feljegyzéseket (2Timóteus 3:16). A történelem, a prófécia és a személyes adatok mind szerepet játszanak abban, hogy egy rettentően pontos képet alkossanak Jézusról, aki Messiás, Király, Szolga és az Isten Fia.
English
Mit takar az evangéliumok összhangja kifejezés?
