Kérdés
Mi értünk evidenciális apologetika alatt?
Válasz
A bizonyítékon alapuló apologetika a keresztény apologetika azon módszere, amely a Biblia igazságát megerősítő bizonyítékokat sorolja és emeli ki (a megnevezés sajnos igen félrevezető, ugyanis a hagyományos apologetika is bizonyítékokon alapul, mégpedig Isten Igéjének minden bizonyságán – a fordító megjegyzése) A (külső) bizonyítékon alapuló apologetika megkülönböztető jegye, hogy a keresztény teizmus megalapozását egyetlen lépésben igyekszik megvalósítani. A bizonyítékon alapuló apologetika képviselői, az ún. evidencialisták, több különböző tudományterületről származó bizonyítékot és érvet foganatosítanak, így a régészetre, és egyéb materiális tudományokra is támaszkodnak. Bizonyítási eljárásaik középpontjában a már beteljesedett messiási próféciák-, kiváltképp pedig a csodák állnak.
A klasszikus apologetika képviselőitől eltérően az evidenciális apologéta úgy véli, hogy a csodás események bekövetkezte Isten létezésének közvetlen bizonyítékaként szolgálnak. Ennek értelmében az evidenciális apologéta meglátása szerint a bibliai kereszténység szellemi házának kiépítése során az Isten létezése mellett szóló filozófiai és tudományos érvek nem előzhetik meg a csodákból származó bizonyítékokat. Isten létezésének igazolására az evidenciális apologéta persze nem ellenzi a természet által is visszatükrözött isteni jellemvonások teológiai célú foganatosítását. Az ilyen jellegű érvek fontos eszközök az evidencialista fegyvertárában, mivel azáltal segítenek alátámasztani a Biblia kijelentésének igazságtartalma mellett szóló érveket, hogy minél inkább megerősítenek minket abban, hogy Isten létezik, valamint hogy Ő tervezte és teremtette a világegyetemünket. Az evidencialisták mindemellett úgy tartják, hogy az ilyen érveket csak azután szabad bemutatni, miután a csodákból származó bizonyítékokat már sorra vettük (vagyis egy eltérő logikai sorrendet propagálnak). Az evidenciális apologéta így anélkül érvelhet egyszerre a teizmus (általános értelemben vett istenhit) és a keresztény teizmus (a Biblia Istenébe vetett hit) mellett, hogy először a Biblia Istenének létezését kellene bizonyítania. Az effajta megközelítés igencsak hasznunkra lehet a személyes evangelizáció során, ahol az időkeret sokszor igen szűk.
Az evidenciális apologéták jellemzően nagy hangsúlyt fektetnek a csodákból származó bizonyítékokra, különösen Jézus Krisztus testben való feltámadása utáni manifesztációira. Az evidencialisták bizonyítékot bizonyítékra halmoznak, hogy igazolják a feltámadott Jézus testi halála utáni megjelenéseinek történelmi helyességét. Ilyenkor persze az üresen talált sírkamra megemlítéséről sem feledkeznek meg. Arra is igyekeznek világosan rámutatni, hogy az olyan naturalista elméletek (melyek szokványos természeti jelenségek mentén próbálják magyarázni a feltámadást – pl. tetszhalál stb.), amelyek megpróbálják elvitatni a Krisztus feltámadására vonatkozó bizonyítékokat, hamisak. Miután aztán kellően alátámasztották a feltámadás tényét, az válik megfelelő értelmezési keretté, hogy maga Jézus (és apostolai) - saját elbeszélésükben - hogyan értelmezik az eseményt, és milyen jelentőséget tulajdonítanak neki. Keresztre feszítése előtt Jézus azt mondta, hogy előzetes kijelentéseit bekövetkező feltámadása fogja igazolni (Máté 12:38-40, 16:1-4). Pál apostol kijelentette, hogy az Atya Krisztus feltámadása által bizonyította a világnak egyszülött Fia istenségét (Rómabeliekhez 1:3-4). Az Apostolok Cselekedetei könyvében Péter apostol azt állítja, hogy Isten Jézus testi feltámadása által hagyta jóvá Urunk földi szolgálatát (Apostolok Cselekedetei 2:23-32). Ha ebben az összefüggésben tekintünk az eseményre, akkor a testi feltámadás Jézus saját személyére vonatkozó radikális állításainak elsődleges bizonyítékává-, és egyben üdvözítő örömhírének beigazolásává válik.
English
Mi értünk evidenciális apologetika alatt?
