Kérdés
Kik voltak a szadduceusok és a farizeusok?
Válasz
Az evangéliumokban gyakran esik szó a szadduceusokról és a farizeusokról, akikkel Jézus újra meg újra összeütközésbe került. A szadduceusok és a farizeusok Izráel vezető rétegét alkották. Számos hasonlóság volt a két csoport között, de fontos különbségeket is mutattak.
A szadduceusok: A szadduceusok közé Krisztus idejében és az újszövetségi korban arisztokraták tartoztak, akik javarészt nagy vagyonnal rendelkeztek, és befolyásos címeket birtokoltak. Köztük voltak a vezető papok és maga a főpap is, és többségében belőlük állt a Szanhedrinnek nevezett 70 fős irányító tanács is. Keményen dolgoztak azért, hogy fenntartsák a békét az országban, s ennek érdekében elfogadták Róma döntéseit (Izráel ebben az időben római uralom alatt állt), és a vallás helyett inkább a politikával foglalkoztak. Rómához való igazodásuk és felsőbb osztálybeli származásuk miatt nem volt jó kapcsolatuk a közemberekkel, és őket sem tartotta sokra a közvélemény. Az átlagemberek inkább a farizeusok pártjával találták meg jobban a hangot. Habár a szadduceusok voltak többségben a Szanhedrinben, a történelem tanúsága szerint gyakran kénytelenek voltak elfogadni a farizeus kisebbség nézeteit, mert a szélesebb néprétegek körében utóbbiak örvendtek nagyobb népszerűségnek.
Vallási tekintetben a szadduceusok a tanítás egy fontos területén a farizeusokénál konzervatívabb álláspontra helyezkedtek. A farizeusok Isten írott Igéjével azonos tekintélyként ismerték el a szóbeli hagyomány is, a szadduceusok ezzel szemben kizárólag az írott Igét tartották Istentől valónak. A szadduceusok megőrizték Isten írott Igéjének a tekintélyét, különös tekintettel Mózes öt könyvére. Noha ezért akár dicsérettel is illethetnénk őket, doktrinális nézeteikben számos kivetnivalót találunk. Az alábbiakban a Szentírással ellenkező tanaikat vesszük sorra röviden:
1. Annyira önelégültek voltak, hogy egyenesen tagadták, hogy teret kellene engedni Istennek a hétköznapi életben.
2. Tagadták a holtak feltámadását (Mt 22:23; Mk 12:18-27; ApCsel 23:8).
3. Tagadták a túlvilági létet. Úgy tartották, hogy a lélek a halállal megsemmisül, következésképpen abban sem hittek, hogy a földi élet után büntetés vagy jutalom várna az emberre.
4. Tagadták a szellemvilág, vagyis az angyalok és a démonok létezését (ApCsel 23:8).
Mivel a szadduceusokat a politika jobban érdekelte a vallásnál, egészen addig Jézussal sem foglalkoztak, amíg nem kellett attól tartaniuk, hogy ténykedése a rómaiaknak is szemet szúr. Amint felmerült ennek a veszélye, a szadduceusok a farizeusokkal karöltve elhatározták, hogy megölik Krisztust (Jn 11:48-50; Mk 14:53; 15:1). A fentieken kívül az ApCsel 4:1, valamint az ApCsel 5:17 versekben is megemlíti a szadduceusokat a Biblia, Josephus Flavius történetíró pedig Jakab halálában is felelőssé teszi őket (ApCsel 12:1-2).
A szadduceusok pártja Kr. u. 70-ben megsemmisült. Minthogy egészen addig politikai és a papságban betöltött szerepüknek köszönhetően léteztek, azonnal eltűntek a színről, amikor Kr. u. 70-ben a rómaiak lerombolták Jeruzsálemet és a templomot.
A farizeusok: A farizeusok a szadduceusokkal ellentétben többségében középosztálybeli üzletemberek voltak, s ezért kapcsolatban álltak a közemberekkel, s a nép sokkal többre tartotta őket, mint a szadduceusokat. Habár mind a Szanhedrinen belül, mind a papság körében kisebbséget alkottak, jelentős támogatottságuknak köszönhetően minden jel szerint sokkal nagyobb beleszólásuk volt a Szanhedrin döntéseibe, mint a szadduceusoknak.
Ami a vallást illeti, a farizeusok Istentől ihletettnek tekintették az írott Igét, amely Krisztus földi szolgálata idején a ma Ószövetségként ismert könyvek gyűjteményét jelentette. Ám a farizeusok a szóbeli hagyománynak is ugyanakkora tekintélyt tulajdonítottak, arra hivatkozva, hogy a szóbeli hagyományok is Mózesig nyúlnak vissza. Az évszázadok során kialakult hagyományokat mintegy „hozzátették” Isten Igéjéhez, s bár ez szigorúan tilos (5Móz 4:2), a farizeusok az Ószövetség mellett a szóbeli hagyományoknak is szigorúan meg akartak felelni. Az evangéliumokban számos példát találunk arra, amikor a farizeusok Isten Igéjével egyenértékűnek tekintették e hagyományokat (Mt 9:14; 15:1-9; 23:5; 23:16, 23, Mk 7:1-23; Lk 11:42). Ennek ellenére becsületükre váljék, hogy sok fontos hitelv tekintetében hűek maradtak Isten Igéjéhez. A farizeusok – szemben a szadduceusokkal – az alábbiakban hittek:
1. Hitték, hogy Isten mindenek Ura, de az egyéni döntéseknek is szerepe van abban, hogy miként alakul az ember élete.
2. Hittek a holtak feltámadásában (ApCsel 23:6).
3. Hittek a túlvilágban, s az egyes emberek igazságos megjutalmazásában vagy büntetésében.
4. Hittek az angyalok és a démonok létezésében (ApCsel 23:8).
Noha a farizeusok a szadduceusok riválisai voltak, egy alkalommal sikerült félretenniük különbségeiket: akkor, amikor Krisztus pere zajlott. A szadduceusok és a farizeusok teljes egyetértésben határozták el, hogy megölik Krisztust (Jn 11:48-50; Mk 14:53; 15:1).
Míg a szadduceusok pártja Jeruzsálem pusztulása után feloszlott, a farizeusok, akik inkább vallási, mintsem politikai kérdésekkel foglalkoztak, továbbra is fennmaradtak. A farizeusok valójában ellenezték azt a lázadást, amely Kr. u. 70-ben Jeruzsálem pusztulásához vezetett, és azt követően elsőként mutattak hajlandóságot a rómaiakkal való békekötésre. A farizeusok állították össze a Misnát, azt a fontos dokumentumot, amelyből megtudhatjuk, hogyan folytatódott a judaizmus a templom lerombolása után.
Jézus a farizeusokat és a szadduceusokat is számtalanszor megfeddte. Leginkább talán azt érdemes megtanulnunk mindkét párt példájából, hogy véletlenül se hasonlítsunk rájuk. A szadduceusokkal ellentétben higgyünk el mindent, ami a Biblia mond – a csodákat és a túlvilágot is beleértve. Ugyanakkor – a farizeusokkal ellentétben – ne tekintsük a hagyományokat a Szentírással egyenértékűnek, és ne hagyjuk, hogy Istenhez fűződő kapcsolatunk szabályok és szertartások betű szerinti megtartásává silányuljon!
English
Kik voltak a szadduceusok és a farizeusok?
