Kérdés
Mik azok a fejedelemségek és hatalmasságok?
Válasz
A Biblia legtöbb olyan igerészében, ahol (szellemi) fejedelemségekről és hatalmasságokról olvashatunk, a szövegkörnyezetből félreérthetetlenül kiderül, hogy olyan gonosz és rosszindulatú szellemek széles köréről van szó, akik Isten népe ellen kardoskodnak. Ezek rendre a Sátán fejedelemségei és hatalmasságai, vagyis olyan lények, akik szemmel nem látható szférákban fejtik ki befolyásukat, hogy szembehelyezkedjenek és szembeszálljanak mindennel és mindenkivel, ami/aki Istentől való.
A fejedelemségek és hatalmak első említése a Rómabeliekhez írt levél 8:37-39 igehelyén található: “De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, a ki minket szeretett, mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” Ez az igerész arról a győzelemről szól, amelyet Krisztus az összes ellenünk felsorakozott szellemi hatalmasságok felett aratott. Így értendő az, hogy “felettébb diadalmaskodunk”, hiszen semmilyen hatalmasság vagy szellemi lény – sem élet, sem halál, sem angyalok, sem démonok, sőt, semmi sem választhat el minket Isten szeretetétől. Az itt említett “hatalmasságok” közé sorolhatjuk a csodatevő erőkkel rendelkező gonosz munkásokat (vö. 1. Korinthusbeliekhez 12:10), legyenek azok akár hamis tanítók, akár próféták, mint ahogyan az őket felhatalmazó démoni entitásokat is. Egy azonban a Napnál is világosabb: bárkik is legyenek ők, nem képesek elválasztani minket Isten szeretetétől. A győzelem (már a kereszten) biztosítva lett. Nem volna célravezető túl sokat időt tölteni az említett “hatalmasságok” pontos beazonosításával, hiszen az ihletett igevers fő mondanivalója valójában annak a bizonyságtétele, hogy Isten mi mindent tett megváltásunk megvalósításáért.
A fejedelemségek és hatalmasságok egy további említése a Kolossébeliekhez írt levél 1:16 igehelyén található: “Mert Ő benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek”. Itt tehát egyértelműen ki lett jelentve, hogy Isten a Teremtője minden hatalmasságnak, és hogy Ő uralkodik minden hatalom felett, akár alávetik magukat személyének, akár fellázadnak ellene. Bármilyen hatalommal bírjanak is a gonosz erők, sosem esnek a szuverén Isten végső ellenőrzésén/befolyásán kívül, hiszen Ő a gonoszokat merő eszközként használ(hat)ja tökéletes terve kivitelezésére és célja megvalósítására (Dániel 4:35; Ézsaiás 46:10-11).
A Kolossébeliekhez írt levél következő fejezete ma is arra tanít minket, hogy Jézus minden más hatalom feletti legfelső hatalommal rendelkezik: “Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok...” (Kolossébeliekhez 2:15). Mivel tehát Krisztus teremtett minden látható és láthatatlan hatalmasságot, ezért az sem csoda, hogy az Ő ellenőrzése alatt állnak. Félni egyikünktől sincs okunk, hiszen a kereszt által a Neki engedetleneket is lefegyverezte már. Megváltónk halálával vette el tőlük az uralmat, és visszanyerte mindazt, amit a más teremtmények feletti hatalmaskodásuk által igyekeztek elnyelni. A Sátán és bukott angyalainak légiói megszállták a földet, fogságba ejtették az emberiséget és alávetették gonosz uralmuknak. Krisztus azonban éppen halálával vett diadalmat e megszállók felett, és általa szerzett szabadulást minden leigázott léleknek. A Kolossébeliekhez 2:14 igeverse arról tudósít, hogy az ellenünk felhozott (minden jogos) vád az Úr Jézussal együtt a keresztre lett szögezve. A bűnös tetteinkről szóló minden feljegyzést, amellyel a Sátán Isten előtt vádol minket, Krisztus felvitte már a keresztre, így azok semmissé váltak, így a hatalmasságok sem vádolhatnak többé minket: Isten szemében ártatlanok vagyunk. A vádló hatalmasságok lefegyverzése ekképp ment végbe.
Az Efézusbeliekhez 3:10-11 különböző fejedelemségeket és hatalmasságokat vonultat fel, melyek a mennyben vannak: “Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsesége, amaz örök eleve-elvégezés szerint, a melyet megcselekedett a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban”. Itt tehát abba kapunk betekintést, hogy Isten bölcsessége és munkásságának célja éppen a Krisztus általi megváltás tervének kibontakozása által lesz ismeretes az angyali seregek előtt. Az angyalok, szentek és szentségtelenek egyaránt, tanúságot tesznek Isten dicsőségéről, valamint Krisztus minden teremtmény fölötti felsőbbségéről és elsőbbségéről az egyházban, vagyis a megváltottak azon megszámlálhatatlan seregében, akik az Ő ereje által üdvözülnek és tartatnak meg (Efézusbeliekhez 1:20-21).
Az Efézusbeliekhez írt levél 6:12 igeverse azt a harcra hív fel minket, amelyben egész földi életünkben részt kell vegyünk, mikor “...a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen” viaskodunk “melyek a magasságban vannak”. Miután tehát Isten kegyelméből megváltásban részesültünk, továbbra is küzdünk, azaz aktívan kiállunk a jó dolgokért. Mindezt azonban a Rómabeliekhez írt levél 8. fejezetében kikiáltott biztos győzelem fényében kell tegyük. Léthelyzetünk tehát úgy fest, hogy olyan sötét hatalmasságok seregével állunk szemben, akiket már lefegyvereztek, azaz megfosztottak valós hatalmuktól. A felettük való győzelmünket személyesen Isten ígéri nekünk ma is. A mi feladatunk, hogy általunk is láthatóvá váljon Isten bölcsessége és ereje, és hogy folyamatosan az Ő mennyei bölcsességére és erejére támaszkodva vehessünk az életünk minden területén győzelmet felettük. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, hogy teljes szívből bízunk Isten már nekünk is kiharcolt és bevégzett győzelmében.
A fejedelemségekre és hatalmakra vonatkozó mai utolsó idézetünk a Tituszhoz írt levél 3:1 igehelyén található. Itt azokra a földi hatóságokra hivatkozik az Írás, melyeket Isten a jólétünk és a védelmünk érdekében helyezett fölénk. Ők Isten uralkodó hatalmának helytartói a földön. Az Istennek való engedelmesség a jelen időben fennálló hatóságai iránti engedelmességet is magában foglalja. Aki fellázad a földi hatóságok ellen, “... Isten rendelésének támad ellene; a kik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek” (Rómabeliekhez 13:2).
English
Mik azok a fejedelemségek és hatalmasságok?
