Kérdés
Tényleg fel kell álljunk, mikor a Bibliát felolvassák?
Válasz
Nehémiás könyvének 8:5 igehelyén annak lehetünk tanúi, amint Ezsdrás összehívta mindazon honfitársait, akik újjáépítették Jeruzsálem falait, hogy felolvassa nekik Isten parancsolatait: “És felnyitá Ezsdrás a könyvet az egész nép szemei előtt, mert fölötte vala az egész népnek; és mikor fölnyitá, felálla az egész nép.” Napjainkban is léteznek olyan gyülekezetek, akik követik ezt a hagyományt. Ők tetteikkel nyíltan hirdetik, hogy mikor Isten Igéje elhangzik, akkor bizony azt fennállva kell hallgassuk.
Felállni Isten Igéjének elhangzásakor a tisztelet főleg szemmel látható jele. Arra vonatkozó parancsolat azonban egyszerűen nincs, mely szerint a hallgatóságnak kötelező volna az Ige hallatán vigyázzba vágnia magát. Tovább árnyalja a helyzetet, hogy Ezsdrás nem is imaházban, vagy valami emberkéz által épített eget-ostromló kőrakásban (értsd templom) olvasta a Szentírást, hanem Isten szabad ege alatt. Ezsdrás a Jeruzsálem falain kívül összeácsolt emelvényről olvasta a Tórát (ennek pedig nyilvánvalóan gyakorlati okai voltak, mégpedig az, hogy a távolabb állók is hallhassák, tehát az imént idézett igerész cseppet sem azt fejezi ki, hogy a pap a népnél feljebbvaló volt – a fordító megjegyzése). A Biblia tanúsága szerint ez egy egyszeri esemény volt, ami – nem mellesleg – az első gyülekezet megalapítása előtt több száz évvel játszódott le (lásd Apostolok Cselekedetei 2. fejezet). Míg az teljesen igaz, hogy számos építő tanítást hámozhatunk ki a szóban forgó igei passzusból, arról említés sem esik, hogy ezt a gyakorlatot hétről hétre meg kellene ismételnünk gyülekezeti alkalmainkon.
A Nehémiás 8:5 igehelyen történő tiszteletnyilvánítás valójában nem is egy hosszabb fennállás volt. Erről így számol be a következő igevers: “És áldá Ezsdrás az Urat, a nagy Istent, és felele rá az egész nép felemelt kezekkel: Ámen! Ámen! És meghajtván magukat, leborulának az Úr előtt arczczal a földre” (Nehémiás 8:6).
Ugyanezen fejezet hetedik és nyolcadik verse pedig még a következőket fűzi hozzá: a “...Léviták pedig magyarázzák vala a népnek a törvényt, s a nép a maga helyén áll vala. Olvasának pedig a könyvből, Isten törvényéből világosan, s azután magyarázának, és a nép megérté az olvasottakat.” Ezek az Istentől elhívott emberek tehát segítették a hallottak értelmezését, de az sem kizárt, hogy a Törvény egyes részeit le is kellett fordítsák Jeruzsálem több generációs fogságból visszatért népének, kiknek tetemes része héberül már nem anyanyelvi -, hanem csupán otthon használatos konyhanyelvi szinten értett és beszélt.
Nehémiás 8:12 igehelyen azt olvassuk, hogy az a nap, mikor a Ezsdrás felolvasta a szent Iratokat, öröm és vigadás napjának lett kikiáltva: “Elméne azért mind az egész nép enni és inni és részt küldeni és szerezni nagy vígasságot, mert megértették a beszédeket, a melyekre őket tanították vala.” (Ez azért is volt indokolt, mert a nép hallván a törvényt először keserű sírásban tört ki, hiszen az emberek megértették, hogy mennyire távol tévedtek az Isten által készített egy Úttól – lásd Nehémiás 8:9 – a fordító megjegyzése). Ezt a szellemi élményt Isten Szent Lelke így fejezi ki a zsoltáríró tollát igazgatva: “Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált” (Zsoltárok 119:162).
Isten életet adó Igéjét meghallva, az izraeliták újra tudomást szereztek a Szukkotról, azaz a Sátoros ünnepről. A Jeruzsálembe való visszatérésük óta most először dönthettek úgy, hogy megülik azt. Ez az ünnep hét napon át tart(ott), melyet a Smini aceret (“a gyülekezés nyolcadik napja”) szent napja követ(te), amelyen munkát senki sem végezhet(ett).
Ezsdrás korának júdabeli embereihez hasonlóan mi is jól tesszük, ha tisztelettel vesszük körül és szívünkbe fogadjuk Isten élő Igéjét. Tiszteletünk kimutatásának egyik jele, hogy az Ige elhangzása előtt megemelkedünk helyünkről. Ez viszont csupán egy módja annak, amiképp tiszteletünk kifejezhetjük. A mennyből való Ige tiszteletének “kiváltképen való” útja az, ha engedelmeskedünk Neki, és ha lényünk legbelsejében trónt kínálva megengedjünk Neki, hogy átformálja életünk. “Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Zsoltárok 119:11).
English
Tényleg fel kell álljunk, mikor a Bibliát felolvassák?
