Kérdés
Mi az Úrnak bemutatott ún. felemelt/meglóbált áldozat?
Válasz
Az ún. felemelt/meglóbált áldozat az Istennek való áldozat bemutatásának egyik fajtája volt, mely az Ószövetségben az égőáldozattal, az ételáldozattal, az önkéntes áldozattal, valamint a nyáj elsőszülöttjeinek felajánlásával egy lapon kerül említésre. A felemelt áldozat a Mózesi törvény részét képezte, és egyike volt az izraeliták által Istennek bemutatott szokásos áldozatoknak, felajánlásoknak.
Ugyanakkor csak egyes fordítások, úgy mint a Károli-fordítás nevezi ezt az áldozatot "felemelt áldozat"-nak; a legtöbb fordítás egyszerűen az Úr előtt bemutatott áldozatként hivatkozik rá. A "felemelés" egy az ég felé irányuló mozdulat, mely utalhat az áldozat oltár felé való "felemelésére" vagy "felmutatására", esetleg az áldozat egy részének ( szegy, lapocka) meglóbálására (lásd lejjebb), illetve a megáldozott állat egyéb részeitől való elkülönítésére. A "felemelt" részt a papok ugyanis elkülönítették (3Mózes 7:34).
A felemelt/meglóbált áldozat valójában nem egy különálló áldozat volt, hanem egy másik áldozat része, amit a papok számára tartottak fenn. "Így szenteld meg a meglóbbált szegyet és a felemelt lapoczkát, a melyet meglóbbáltak és a melyet felemeltek, Áronnak és az ő fiainak felavatási kosából. És legyen ez Áronnak és az ő fiainak része örökké az Izráel fiaitól: mert felmutatott adomány ez, és felmutatott adomány legyen Izráel fiai részéről az ő hálaáldozataikból; az Úrnak felmutatott adomány" (2Mózes 29:27-28, Károli).
A áldozat felemelése, felmutatása mellett a leölt állat egyes testrészeit meglóbálták, végül pedig az így felajánlott mindkét testrész a papoké lett. A felemelés és a meglóbálás az áldozati állat adott testrészének oltár feletti megmozgatásának pontos módját írja le. A meglóbálás során a pap az áldozatot egyik oldalról a másikra mozgatta az oltár fölött, míg a felemelt áldozat bemutatásánál egy lentről felfelé irányuló mozgás kíséretében mutatta be Istennek. A "felemelt áldozat"-ként fordított héber terumah szó, a rum igetörzsből származik, ami azt jelenti, "felmagasztaltatott", "felemelt". A felemelt áldozat legtöbb bibliai említéséből az tűnik ki, hogy az az áldozat azon része volt, amelyet egy magasabb rendeltetés érdekében tettek félre vagy "emeltek fel".
A felemelt áldozatot gyakran a tizeddel együtt adták meg (3Mózes 7:14, 34). Ezek egyben a léviták, azaz a papi törzs ellátását szolgálták, ugyanis (az összes többi törzzsel ellentétben) nekik nem adott az Úr föld-örökséget, így nem volt saját földjük, ezért pedig élelmet sem tudtak termelni maguknak. Ők tehát teljesen az Úrnak felajánlott tizedtől, valamint a felemelt/meglóbált áldozattól függtek (4Mózes 18:24, 29). A felemelt áldozat abban is hasonlít a tizedhez, hogy az áldozónak az első terméséből kellett azt adnia, vagyis az évenként betakarított termés legjavából, zsengéjéből (4Mózes 15:21) A leviták ugyanakkor maguk is felemelt áldozatot mutattak be az Úrnak a többi izraelitától kapott tizedből, de nem csak abból, hanem mindenből, amit a többi törzstől kaptak (4Mózes 18:26).
English
Mi az Úrnak bemutatott ún. felemelt/meglóbált áldozat?
